A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
fedezetet biztosítani. Kétséges azonban, hogy ez-e a legcélravezetőbb, leghatékonyabb megoldás; legalábbis vannak alternatívái. A művelődési kormányzat kezét mindenképpen szabadon kell tartani azt illetően, hogy az országos rendszer működtetésével kapcsolatos feladatokat és költségvetési fedezetüket a nemzeti könyvtár szervezetében (a szervezet nem azonos az épülettel, hiszen ha szervezetéből ki is emeli, az épületében benne hagyhatja őket), vagy a szervezetében igen, de elkülönített költségvetéssel (ami alapvető feltételnek látszik), vagy egy másik szervezetre bízva, vagy egy újonnan létrehozott szervezet révén stb. kívánja-e megoldani. Egy bizonyos: bármelyik megoldást választja is a kormányzat, szükséges, hogy e feladatokra elkülönített, átcsoportosíthatatlan keretek álljanak rendelkezésre, a feladatokat ellátó szervezet irányítását és ellenőrzését pedig a miniszter által felkért szakmai felügyelő bizottságra kell bízni. Az országos szakkönyvtárként csak az egyes tárcák, vagy más szervek által nyilvános jelleggel működtetett 8-10 szakkönyvtárat kell figyelembe venni a következők szerint:- kötelezni kell őket az országos lelőhely-nyilvántartásban való részvételre,- kötelesek részt venni a törvény előírásai szerint az országos információ- és információhordozóáramlásban,- nyilvános szolgáltatásaikat a jelen törvény rendelkezéseivel összhangban a fenntartó minisztérium által kiadott szervezeti és működési szabályzat, valamint a fenntartó minisztérium és a művelődési tárca által közösen kiadott használati szabályzat szerint kell nyújtaniok. A felsőoktatási könyvtárak és a nyilvános közkönyvtári ellátás A nyilvános közkönyvtári ellátás szemszögéből a felsőoktatási könyvtárak csak annyiban veendők figyelembe, amennyiben részt vesznek valami módon az ellátásban. Egyébként fenntartóik szervezetében, illetve a vonatkozó felsőoktatási jogszabályok keretei között működnek. A felsőoktatási könyvtárakat az alábbi néhány vonatkozásban célszerű a törvény hatálya alá vonni:- országos lelőhely-tájékoztatás (központi katalógus),- országos információ- és információhordozó-forgalom (könyvtárközi kölcsönzés),- nyilvános szolgáltatások,- az illetékes önkormányzattal közösen fenntartott „kettős funkciójú” könyvtár működtetése. Az első két feladatkörbe eső kötelezettségeket és jogosultságokat e könyvtárak saját érdekeivel összhangban, s azon az alapon kell kiterjeszteni rájuk, hogy bár közvetve, mégis közpénzekből vannak fenntartva. (Ez érvényes az egyházi felsőoktatási intézményekre is, hiszen ők is részesülnek állami támogatásban.) E könyvtárakat mind a megyei, mind az országos szintű ellátásban számításba kell venni, hiszen állományuk és szolgáltatásaik egy-egy szakterületen messze meghaladják a nyilvános közkönyvtárak lehetőségeit. Ellentételezésül, úgymond, a nyilvános közkönyvtárak tömegesen fogadják az alsóéves főiskolai és egyetemi hallgatókat. Más a helyzet a felsőoktatási könyvtárak nyilvános szolgáltatásaival. Az autonómia-elv értelmében nem kötelezheti a törvény e könyvtárakat arra, hogy szolgáltatásaikat a nagyközönség részére is rendelkezésre bocsássák. A felsőoktatási önkormányzat szuverén döntésétől függ, hogy megnyitja-e, s kik előtt a könyvára kapuit. Ha viszont úgy dönt, hogy megnyitja, az alábbi feltételekkel teheti:- a nyilvános közkönyvtárakra vonatkozó törvény előírásai szerint jár el (pl. a térítési díjak megállapítása, a használók körébe minden 16 év feletti magyar és külföldi állampolgár bevonása), s valamennyi szolgáltatását nyilvánosan hozzáférhetővé teszi,- ezért külön költségvetési támogatást nem kaphat, de a nyilvános közkönyvtárakkal azonos elbírálás alá esik az országos könyvtári alapból, pályázatokból vagy más erőforrásokból adott támogatások odaítélésekor,- saját oktatói és hallgatói számára kedvezményesebb díjtételeket állapíthat meg. 92
