A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
A második, a harmadik és a negyedik körbe tartozó könyvtárakkal szemben sem a használói kör korlátozatlansága, sem az általánosan érvényes használati feltételek alkalmazása nem követelmény; ezek a könyvtárak tehát nem nyilvánosak, illetve korlátozottan nyilvánosak. A fenntartók azonban dönthetnek úgy, hogy saját könyvtáraikat is teljes nyilvánosságú könyvtárakká minősítik, azaz ugyanazokat a használati előírásokat alkalmazzák, amelyeket az első körbe tartozó könyvtárak számára kötelezően ír elő a törvény. Nyilván a célunk az, hogy a könyvtári ellátás országos rendszerében minél több könyvtár váljék teljesen nyilvánossá. Azon túlmenően, hogy a nyilvánosság vállalása a három utóbbi könyvtári kör tekintetében a fenntartó szuverén döntésétől függ, a könyvtárpolitikának azon kell lennie, hogy érdemes legyen a fenntartónak e döntését meghoznia. Tehát a könyvtári törvénybe olyan rugókat, mozgatókat, szabályozókat stb. kell beépíteni, amelyek ezt az ösztönző hatást kifejtik. Olyan szabályozók jöhetnek számításba, mint pl.- bizonyos pályázatokat csak nyilvános könyvtárak számára ír ki az országos vagy regionális könyvtár-politikai irányítás,- az országos könyvtárügyi fejlesztéseknél a nyilvános könyvtárak előnybe részesülnek,- az országos vagy regionális könyvtár-politikai irányítás hozzájárul a nyilvános könyvtárak működési költségeihez. Ez a problémakör szorosan összefügg a könyvtári ellátás országos rendszerének finanszírozásával, (ld. abban a fejezetben.) Itt csak néhány összefüggésre, illetve követelményre hívja fel a figyelmet. A teljes nyilvános könyvtárrá való minősítés, mint a fenntartó szuverén döntése nem jelenti automatikusan azt, hogy a második, harmadik, negyedik körbe tartozó fenntartók egyúttal jogosultságot szereznek központi vagy regionális állami támogatásra. Ez csupán azt jelenti, hogy a nyilvánosság vállalása feljogosítja őket arra, hogy igényt formáljanak a fent jelzett előnyök, támogatások elnyerésére. A könyvtári törvény tehát nem a rendszeres költségvetési támogatást garantálja azoknak a könyvtáraknak, amelyeket fenntartóik nyilvánosakká minősítettek alávetvén őket a törvény rendelkezéseinek, hanem azt, hogy támogatást nyerhetnek nyilvános működésükhöz. A tényleges támogatáshoz azonban központi és regionális anyagi forrásokra, könyvtári alapokra van szükség. A törvénynek tehát posztulálnia kell azt a kötelezettséget, hogy az országgyűlés és a megyei önkormányzatok az éves költségvetésekbe beépítsenek ilyen előirányzatokat. Az ezekből a forrásokból eredő támogatások természetszerűen lehetnek esetiek, vagy szerződéses alapon meghatározott időre szólóak. Minthogy a könyvtári ellátás rendszerének két metszete van (területi és szakterületi), különbséget kell tenni a szerint, hogy a második, harmadik és negyedik kör könyvtárai melyik metszethez tartoznak. A területi (általános) metszethez tartozó, nyilvánossá tett könyvtárakra nézve ugyanis van még egy feltétele annak, hogy állami vagy önkormányzati támogatásban részesülhessenek: ez pedig az, hogy megfeleljenek azoknak a kritériumoknak, amelyeket a törvény e könyvtárfajta állományának összetételére és szolgáltatási körére előír. (Ld. ott.) A szakterületi metszetbe kerülő, nyilvánossá váló könyvtárakra nézve ilyen követelmény nem támasztható. Az, hogy a nyilvános könyvtárak előnyben részesülnek az állami vagy regionális alapon képzett könyvtári források által juttatott támogatásokból, nem jelenti azt, hogy a második és a harmadik, sőt kivételesen akár a negyedik körbe tartozó könyvtárak ki lennének zárva ebből a kedvezményből. A keretek kezelőinek a támogatások odaítélésekor a könyvtári ellátás rendszerének általános céljaiból és feladataiból kiindulva, a közjót (pl. a nemzeti kulturális örökség megőrzését) szem előtt tartva kell estenként a döntéseket meghozniuk. A fentiekből summázatként következik, hogy a könyvtári törvény hatálya alá a teljesen nyilvános könyvtárak tartoznak, amelyek köre a törvényalkotó szándéka szerint és a fenntartók/tulajdonosok autonóm döntései következtében folyamatosan bővül. 82
