A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Jelentés - Használat
kiárusítás segítségével szólítottuk meg a lakosságot és a várospolitikusokat. Mindez a könyvtár megbecsültségét, képmásának szépülését szolgálta. 1966-ban a már hagyományossá váló Fővárosi Könyvtári Napok gazdag programja nagy személyi és anyagi befektetést igényelt; de propagandaértéke folytán megérte. Számos politikus vett részt a programokon, a sajtó nagy teret szentelt a beszámolóknak. E napokon a gyerekek ingyen iratkozhattak be, érdekes rendezvényeket szerveztünk (pl. a Központi Könyvtár elavult, csonka vagy másodpéldányos lexikonjainak árverését). A könyvtár társadalmi szerepének bemutatása mellett anyagi hasznot is hajtott az 1995-ben elindított könyv-örökbefogadási mozgalom. Névtelen és neves személyiségek, honpolgárok, de külföldi diplomaták is fogadtak örökbe jelképesen könyvet. 1996-ban ez az akció már 2 millió forintot eredményezett. Kapcsolódtunk kerületi kezdeményezésekhez (pl. Szent László-napok), közösséget formáló programsorozatokat bonyolítottunk le (Irodalmi Kávéház, Kulturális Tőzsde). Kiállításokat rendeztünk: a Kőbányai Könyvtár artotékája havi rendszerességgel mutatott be egy-egy művészt; a Wenckheim-palota is helyet adott tárlatoknak. Mind bátrabban és hatásosabban éltünk a sajtóval. Rendszeresen szerepeltünk a napilapok, kerületi újságok hasábjain, országos és helyi rádiók, televíziók műsoraiban. A könyvtár az utolsó 6-8 év megrázkódtatásai után kinyílt, s számtalan gyökeret, indát bocsátott a társadalomba, hogy annak szerves részévé váljék. Használat A használat mutatói ellentmondásos számokat produkáltak 1993 és 1996 között: ez a változás, átalakulás, de - mint látni fogjuk - a kritikus, sőt már-már válságos helyzet jele. 1994- ben még úgy tűnt, kitart a 90-es évek elejére jellemző fellendülés. De ekkor csapott át a mennyiség minőségbe: a megszorítások következtében a csökkentett, ill. reálértéküket vesztett kiadások a minőség, a szolgáltatások, de egyáltalán: a könyvtári munka színvonalának süllyedésével bosszulták meg magukat. Ez évben voltak a nagy bezárások a hálózatban. Ezek hatása a használati mutatókban a következő évben jelentkezett. Az 1995-ös nyitvatartás-szűkítések (a hálózati könyvtárak heti nyitvatartási ideje ebben az évben 20%-kal csökkent), a beszerzés több mint 10%-os (nominális!) csökkenése szintén a hálózati szolgálat megroppanását okozták. Az ellentétes tendencia: a Központi Könyvtár minden várakozást fölülmúló forgalomrobbanása alig éreztette hatását az össz-számokban. Lássunk példát. A beiratkozott olvasók száma a hálózatban 89%-ra esett vissza, az összes esés pedig 92% volt. A Központi Könyvtár 18%-os emelkedése tehát mindössze 3%-ot javít az összesítésben. A kölcsönzők számában a Központi Könyvtár 77%-os(!) növekedése az összesített adatot mindössze 2%-kal tornássza feljebb. A dokumentumok forgalma a Központi Könyvtárban 60%-kal emelkedett időszakunkban: ez az emelkedés csak 1%-ot jelent az összes kikölcsönzött mű számában. Tehát a könyvtárhasználat mutatósítható részében a hálózat súlya túlnyomó. A harmadik ellentmondás a forgalmi mutatók között feszül. Minden mutatónk süllyedt, a kölcsönzött műveké emelkedett. Ez is ellentmondásos tény. Ugyanis a nyomtatott dokumentumok forgalma 12 %-kal több 1993-hoz képest; mindezt annak ellenére „hozta” a hálózat, hogy időközben nyomtatott dokumentum állománya 5%-kal lett kevesebb. Ez a növekedés a videofilm-forgalom katasztrofális zuhanását is ellensúlyozni tudta. A videokazetták ugyanis ellentétesen viselkedtek: a 24%-os forgalomesést 29%-kal nagyobb állományból sikerült teljesíteni. Milyen okok húzódnak meg a forgalmi adatok ellentmondásai mögött? 1995- ben csak egyetlen kis könyvtárat csuktunk be, de 1994 során 10-et vontunk össze vagy adtunk át iskolának. Az olvasóknak csak kis töredéke iratkozott be más, akár közeli könyvtárba is (új olvasókat csak új könyvtárak és új szolgáltatások vonzanak!) A létszámmal való takarékoskodás 6
