A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Jelentés - Használók
kényszerített bennünket arra, hogy - némely helyen radikálisan - megkurtítsuk a nyitvatartási időt, a szakképzett személyzet helyett egyre több adminisztratív munkatársat alkalmazzunk (általában a közhasznú munka keretében foglalkoztatott munkanélkülieket). Zsúfolt könyvtárak, alacsony színvonalú kiszolgálás: az eredmény az igénybevétel, az érdeklődés hanyatlása. Negatívan hatott a könyvtárak huzamosabb nyári zárva tartása is, amely részben a közalkalmazotti szabadságok hosszabbodásának, részben a személyzet, különösen a szakképzett személyzet zsugorodására visszavezethető helyettesítési-pótlási problémák számlájára írható. Számos olvasót vesztettünk el amiatt, mert beszerzési keretünk nem volt képes lépést tartani különösen a tanulmányi és információs igényekkel: gyengébb választék, kevesebb példány, elavuló állomány, elmaradó olvasó. (A hálózat 1996-ban nominálisan 11%-kal fordíthatott többet beszerzésre, mint 1993-ban. Hogy mit ért ez a „több”, azt jól érzékelteti az a tény, hogy ezért a pénzért 25%-kal kevesebb könyvet tudott venni...) Hozzájárult a csökkenéshez használóink fizetőképességének beszűkülése is: bevételeink növelése érdekében megemeltük a beiratkozási díjat, 100 forintról 350-re, a kedvezményes (gyermek és nyugdíjas) díjat pedig 30-ról 100 forintra, amit olvasóink úgy igyekeztek kivédeni, hogy családonként kevesebben iratkoztak be. Megszüntettük azt a gyakorlatot, hogy egy beiratkozási díjért valamennyi könyvtárat használni lehetett (már csak állományvédelmi okokból is); bizony kevesebben voltak hajlandóak többször befizetni a díjat. A könyvek forgási sebessége 20%-kal gyorsult; ez a tény arra mutat, hogy kevesebből, de többet (többször) visznek olvasóink. Nyilván nehezen boldogulnak anyagi körülményeik szorításában, a szükséges könyveket megvenni nincs pénzük; így szegényedő könyvtáraink lepusztuló, elavuló állománya az utolsó lehetőségük a tájékozódásra, pihentető kikapcsolódásra. A videofilmek forgási sebessége viszont majdnem a felére lassult (a forgalmuk, mint láttuk, a háromnegyedére). Aligha csak a jobban beosztott pénzecske az oka a kölcsönzési kedv hanyatlásának; valószínűleg az efemer műfajok, melyeket e filmek képviselnek, váltak érdektelenné, unalmassá (illetve olcsóbban hozzáférhetővé a kereskedelmi tévé csatornákon) - talán általános divatapály-jelenség húzódik meg a háttérben. A Központi Könyvtárat elöntő olvasóáradatot már jellemeztük az imént néhány számmal. A könyvéhséget érzékelteti, hogy a 80-as évek végén a kérések felét, 1996-ban háromnegyedét nem tudtuk kielégíteni; továbbá, hogy olvasóink 1995-ben 1,7 millió, 1996-ban 2,5 millió forintot költöttek másolatokra. Különösen a kölcsönzésben és különösen a Központi Könyvtárban szembetűnő az automatizáltság hiánya; az eredmény: hosszú, várakozó sorok, ideges hangulat, elégedetlen kifakadások. A terek zsúfoltságát és a személyzet leterheltségét jelzi, hogy 1990-ben átlagosan napi 400, 1996-ban 1000 látogatója volt a Központi Könyvtárnak, de nem ritkán több mint 1700-an fordulnak meg ott naponta. Kérdés, meddig tud eleget tenni az olvasói elvárásoknak a Központi Könyvtár évek óta változatlan személyzettel, számítógépesítés nélkül, reális értékét vesztett beszerzési kerettel? Valójában azért is tudott eddig is helyt állni, mert a kényszerű anyagi elvonások nem érintették olyan mértékben, mint a hálózatot. Úgy is mondhatnánk: a hálózat használóinak rovására sikerült a Központi Könyvtár szolgáltatóképességének romlását fékezni. Összefoglalva: a hálózatot működési feltételeinek hiánya, a Központi Könyvtárat a túlzsúfoltság és túlterheltség miatt fenyegeti elnyomorodás. Használók A látogatóközönség folyamán belül három fő áram hullámzása érintette könyvtárainkat súlyosan: a gyerekolvasók apálya, a tanulni-tájékozódni vágyók dagálya és a hátrányos helyzetűek elszigetelődése. 7
