A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Jelentés - A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkája 1994-1996-ban - A társadalom előtt
JELENTÉS A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR MUNKÁJA 1994-1996-BAN Kritikus időszak volt e három év a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár életében: vagy megkezdi szomorú útját a leépülés egyre szűkülő spirálján, vagy továbblép a korszerű, automatizált, a világ információkincsét közvetítő közkönyvtár eszményének megvalósítása irányába. Az első megoldás megindult a megvalósulás utján, s ma is - minden bíztató jel ellenére komoly fenyegetést jelent: nem vagyunk még túl a nehezén. 1994-ben nem tarthattuk tovább magunkat a költségvetés nyomása alatt; jobb meggyőződésünk ellenére szolgálati helyeket szüntettünk meg: 5 fiókot (melyek gyerek- és iskolai könyvtárként működtek) átadtunk a nekik addig is helyt adó iskolának, másik 5 fiókot pedig bezártunk. 1995-ben újra sivár perspektívát nyújtott anyagi helyzetünk: olyan mértékben fogtuk vissza a szolgáltatásokat, csökkentettük a könyvek és egyéb kiadványok beszerzését (nem is szólva a régóta esedékes, a munka racionalizálásához és az információs szolgálathoz nélkülözhetetlen, átfogó számítógépes és telekommunikációs fejlesztés elodázásáról), egyszóval: a kiadásokat olyan mértékben kényszerültünk lefaragni, amely a beiratkozott olvasók számának és jó néhány egyéb használati mutatónak komoly visszaesését okozta. Ennek fő, közvetlen oka persze az, hogy kevesebb a könyvtár (1990-ben még 90 egységből állt a hálózat, 1996-ban 78-ból) és a megmaradtak nyitva tartását nagymértékben korlátoznunk kellett. De a fenti alternatívának reményébresztő ága is van: 1996-ot a fordulat évének szeretnénk tudni anyagi helyzetünket illetően. A Fővárosi Közgyűlés a megszokottnál jóval nagyobb gondot fordított reánk. Úgy tűnik, hogy a könyvtár feljebb mozdult a prioritások létráján. Nem véletlen, hogy a Fővárosi Közgyűlés első díjat nyert a Művelődési és Közoktatási Minisztérium „Könyvtárpártoló Önkormányzat” címért kiírt pályázatán. Külső támogatóink jelentősen növelték hozzájárulásukat tevékenységünk finanszírozásához. Fenntartónk a Fővárosi Közgyűlés 1993-96 között 52%-kal több támogatást adott (a teljes költségvetés 56%-kal nőtt); a többi „külső” 72%-kal. Bevételeink növekedési üteme is meghaladta az összköltségvetését; köszönhetően leginkább a beiratkozási díjnak (259%-ra nőtt, miközben a beiratkozok száma 92%-ra esett vissza); a késedelmi díjnak (229%, ám a késők száma nem változott); a másolási szolgáltatásnak (202%); a bérbeadásból befolyt bevételnek (163%, mialatt az általuk fizetett bérleti díjak 63%-ra mérséklődtek); de a bankkamatbevétel emelkedése is imponáló (364%). Ezek a többletek ellensúlyozták a lassan fékeződő inflációt és egyéb külső hatások mellett a videofilm-kölcsönzésből bevett összeg 76%-ra süllyedését, a nyomdai tevékenység csökkenő bevételét (88%). A társadalom előtt Továbbra is tudatosan törekedtünk arra, hogy könyvtárunk mint szolgáltató intézmény jelenjen meg a fővárosi közösség előtt. Ezt elsősorban az elvárásoknak mindinkább megfelelő szolgálattal akarjuk elérni, de más módszerekkel is élünk. Jó alkalmat kínált 1994-ben könyvtárunk alapításának 90. évfordulója, hogy reprezentatív rendezvényekkel - melyek mottója a „Szolgálatukra” volt - hívjuk fel a figyelmet magunkra. Abban a sikeres kampányban, amelyet az „Összefogás a könyvtárakért” elnevezésű országos akció keretében a fővárosban 1995-ben folytattunk a korábbi évek munkájának gyümölcsei is beértek. Számos látványos rendezvény, felvonulás, könyvbemutató, kiállítás (Bartók-centenárium!) és koncert, a keresett, tönkrement, kiadóra váró könyvek „rongyos frankfurti vására”, könyv- és videofilm 5
