A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Klinda Mária: Bejegyzések vizsgálata 1601 előtti nyomtatványainkban
BEJEGYZÉSEK VIZSGÁLATA 1601 ELŐTTI NYOMTATVÁNYAINKBAN Egy könyvtár régi könyv-gyűjteményének értéke nemcsak nyomdatörténeti ritkaságainak számában rejlik. Egy kevésbé ritka könyv értékét is emelhetik a példány egyedi sajátosságai: kötése, korábbi tulajdonosai és azok jegyzetei, esetleg a kötet kézi festésű díszítései, illuminálása. E sajátosságok feltárására folytattak már kutatásokat könyvtárunkban is, egyes köteteket vizsgálva, vagy a nyomtatványok bizonyos csoportjaira vonatkozóan. Kelényi B. Ottó Pelei Tamás magyar humanista Erasmus-glosszáinak szentelt egy tanulmányt egy 1937-es vétel kapcsán.( 1 ) Radó Polikárp régi hazai liturgikus könyvek bejegyzéseit vizsgálva a Fővárosi Könyvtár kilenc XV-XVI. századi liturgikus nyomtatványának jegyzeteit dolgozta fel a negyvenes évek elején.(2) A Mohács előtti hazai könyvkultúra feltérképezésére az elmúlt évtizedekben folytatott kutatások eredménye Csapodi Csaba és Csapodiné Gárdonyi Klára közös munkájában testesült meg.(3) Ebben a bejegyzések vagy a korabeli hazai kötések alapján könyvtárunk tizennyolc, 1526 előtt nyomtatott könyvéről állapították meg, hogy azokat már a középkorban Magyarországon használták. A könyvtár történeti kötéseiről Rozsondai Marianne írt tanulmányt évkönyvünk egyidejűleg megjelenő előző kötetében.(4) Igény mutatkozott tehát e rejtett értékek felkutatására, a könyvtáraknak azonban feladata, hogy elébe menjenek e kutatási céloknak, segítve azok megvalósítását állományuk több szempontú feltárásával. Az 1601 előtt megjelent könyvek egyedi sajátosságainak feltárását hirdette meg többek között az OKDT forrásfeltáró és bibliográfiai kutatási programja a „Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása” című kutatási főirányban, amely könyvtárunkban is visszhangra talált. A régi könyvek különböző csoportjainak kigyűjtése, regisztrálása után 1988-ban vette kezdetét a XV. és XVI. századi nyomtatványok részletes példányleírása, az OSZK-ban Borsa Gedeon irányításával kidolgozott irányelvek szerint. A munka jelenlegi állása lehetővé teszi, hogy megkíséreljük áttekinteni a kézírásos bejegyzések nálunk előforduló leggyakoribb típusait. A teljességet megközelítő áttekintést azonban természetesen majd csak a nyomtatott katalógus mulatói nyújthatják ezekről - az utókor feladatául hagyva egyes nehezen olvasható, törölt vagy elhalványult kézírás megfejtését. A munkálatok során az 1040 kötetnek csaknem a felében találtunk tulajdonra vonatkozó vagy más bejegyzést.(5) Ha ezeket tintával a címlapra írták, a bibliofilnek nem sok örömet okoznak. Az utókor számára azonban sokszor máshol fel nem lelhető művelődéstörténeti adalékokkal szolgálnak. (Természetesen a bélyegzőket és a nyomtatott ex libriseket, valamint a kötéstáblákon megörökített possessorokat (super ex libris) is feltüntettük a leírásokban, ezek azonban most nem képezik vizsgálódásunk tárgyát. Terveink szerint ezek a kézírásos névbejegyzésekkel együtt fognak a possessor-т utalóban szerepelni, egyéni gyűjtők és intézmények nevei egyaránt.) A bejegyzések legtöbbje magára a példányra vonatkozik: mindenekelőtt meg akarja örökíteni a tulajdonos (személy vagy intézmény) nevét, tiltakozik a könyv eltulajdonítása ellen, rögzíti az ajándékozást vagy vételt, gyakran közli a vételárat is, értékelheti a könyv ritkaságát, olykor bibliográfiai hivatkozással is alátámasztva, s utalhat a példány hiányaira. Találkoztunk a példány költetésére vonatkozó bejegyzéssel is, vagy hogy mikor fejezte be könyve olvasását a hajdani tulajdonos. A bejegyzések másik nagy csoportja magára a műre vagy szerzőjére vonatkozik. Gyakoriak a rövid lapszéli vagy a sorok közti értékelő, vitatkozó megjegyzések, kiegészítések vagy helyesbítések, a földrajzi nevek más nyelvű megnevezése, egyes szavak vagy szövegrészek fordítása vagy értelmezése akár a könyv, akár az olvasó nyelvén. Liturgikus nyomtatványainkban korabeli vagy későbbi notációs bejegyzésekkel is találkozunk az üresen nyomtatott négyvonalas rendszerben csakúgy, mint a szabadon maradt helyekre tintával írt, önálló kottázással. Az így fennmaradt dallamjegy zések - hazai használatú misekönyvek esetében- gregorián énekkultúrának tanulmányozásához nyújthatnak adalékot. Végül a harmadik csoport jegyzetei semmilyen kapcsolatban nem állnak a kiadvány szövegével, csupán az üresen maradt papírfelületeket akarták hasznosítani a papír drágasága miatt. Receptek, háztartási és mezőgazdasági feljegyzések, történelmi eseményekről vagy elemi csapásokról szóló tudósítások éppúgy előfordulnak sokszor ugyanabban a kötetben, mint a ritkábban bejegyzett versek és imádságok. A legtöbb bejegyzés nyelve, miként a nyomtatványok többségéé is, a latin. Kevesebb a német és az olasz, ritka a francia és az angol. Néhány esetben cseh és lengyel nyelvű jegyzetek is olvashatók, liturgikus vagy más egyházi vonatkozású kiadványokban. Megkülönböztetett figyelemmel gyűjtöttük a magyar nyelvű bejegyzéseket, hiszen ezekből a szórvány szavak korai előfordulásai is nyelvemléknek minősülnek. (Olvasási nehézségek természetesen ezeknél is adódnak, a kézírások egyéni jellegzetességei és a kor helyesírása miatt.) 86
