A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993

Klinda Mária: Bejegyzések vizsgálata 1601 előtti nyomtatványainkban

Számos példánk van a tulajdon bejegyzésére. A név egyszerű közlését a foglalkozás megnevezése és dátum is kiegészítheti. A régi possessori bejegyzések kedvelt formája volt, hogy a könyvet mintegy megszemélyesítve, annak nevében örökítették meg a birtoklást, mint azt egy 1529-ben Lyonban nyomtatott Erasmus-kötet (09/482. koll.l) címlapján olvashatjuk: „Sum H[enrici] Bullingeri 1535”,(6) majd másik kéztől folytatva: „qui filio suo di: Joanni Rodolpho Bull[ingero] D[ono] D[edit]”. S ugyanott: „Iám verő lo.

H. Buliinger R.F. me possidet. 1591.” Egy 1497-es ősnyomtatványon (Cassianus, CIH 935,09/1106) „Sum Joannis alexandri Brassicani” keltezetlen XVI. sz.-i kézírás áll.(7) Neves tulajdonosé volt az a kolligátum is (09/534), melynek első darabján, a Pcsaróban 1509-ban nyomtatott Arrianuson „Sum Vuolfgangus Lazij Vien[nensis] Medici 1546 S[acri] R[omani] Qonsiliarii] szöveg olvasható. E közlési forma még a XVII. században is élt: a „Sum Monast[erii] ad Cellás Mariae inf[erioris] Aust[riae] Qatalogo] I[nscriptus]” bejegyzést számos XVI. sz.-i nyomtaványunk, antikvánk őrzi (B 0941/353 és 360,09/644,09/701 stb.).

Egyszerű birtokos esetben áll többek között a würzburgi jezsuiták hajdani tulajdona egy 1514-es Quinti- lianus-aldinán: „Collegii Societatis Jesu Herbipol[ensis] A[nno] 1576” (09/363); csupán alanyesetben, de foglalkozással bővítve Matthias Vietor szászsebesi ev. lelkész (1622-1680) neve S. Feyerabend: Theatrum diabolorum című, 1575-ben Frankfurtban kiadott kötetén: „Matthias Vietor Pastor Sabesien[sis] A[nn]o 1669. m[anu]p[ro]p[ria]” (q 09/306). Hasonló: „G.I. Tillbcrg Mathesfis] et Phys[icae] Professor” (XVII. sz.) egy 1552-es bázeli Ptolemaioson (q 09/184). „Questo libro è di Gio. Antonio Peciccia mp.” - állítja XVII. sz.-i kéz írása egy ferrarai történelmi munkán (B 949/10). Evszámal jegyeztek be a késmárki pálosok katalógusába egy Luther-pamfletet (09/1638): „Hic Liber e[st] CathalogoResidcntiae KésmarkiensisO[rdi- nis] S[ancti] Pfauli] p[rimi] E[remitae] adseriptus Anno 1723”.

További változatok: „Ex librisFrancisci Kaldy”(XVII. sz.),egy bresciai 1528-as Vcrgerio-kiadás (09/626) címlapján, a nyomtatott ex libris elődjeként. „Georgius Xyloecus iure possidet 1604” - hirdeti öntudatosan egy 1522-es erfurti nyomtatvány (09/656) possessora, de nem folytatjuk tovább a kimeríthetetlen példákat.

A könyv eltulajdonítása ellen tiltakozik egy J. de Sacrobosco - C. Pcucer - Gemma Frisius-kolligátum (09/466) egyéni hangú jegyzete: „Hinc sibi nemo potest nunquam aseribere librum. In quia nunc maerito me Simone[m] tenes. Amice care fac librum stare si Eligis christ (?) noli aufferc librum istum. Anno domini 1574”.

Ajándékozásról szólnak a következő bejegyzések: „Ex dono Autoris” (Salomon Frenzei: Victoria ... H. n. 1588. (B 0941/218). Ugyancsak a szerző ajándéka volt Heinrich Pantaleon egy 1551-ben Baselben megjelent munkája: ,,Claris[simo] D[omino] D[omino] Vuolfgango Wissenburgio p[rae]ceptori suo obser- uando N. Pantaleon D[ono] D[edit] 1551” (q 09/950). Magyar tulajdonosok közötti könyvajándékról tanúskodik a következő két kötet előzékén, illetve címlapján olvasható kézírás: „Possidet Valentinus Gÿeôrwarÿ donatus a dom[in]o Petro Iwanÿ, 24 Janu;trij, 1580" (J. Brenz: Enarrationum evangeliorum Pars

I. Erfurt, 1550. 09/1573.); „Ex gratuita obla[ti]one Amici sui Carissimi D[omini] Joannis Kallay (a név áthúzva) obtinet Joannes Szúnyogh 1747" (Josephus Flavius, Lyon, 1539.09/812).

Könyvvásárlásról is számos feljegyzés van gyűjtésünkben. Ezek különösen értékesek, ha az ár és év mellett a vétel helyét is feltüntetik, ez a három adat együtt azonban ritkán fordul elő. Néhány példa a változatokra: „3 trucis Eberhardus Emit” (részben az 1510-es évekre datált több bejegyzés egy kéztől a 09/1165 jelzetű kolligátumban, mely korabeli nyomtatványokat tartalmaz).

Budai könyvvásárlásról tanúskodik Pelei Tamás bejegyzése: „Liber Thomae Pelei pannonii. Budáé emptus flor[enis] II. Anno d[omi]ni 1515” (Erasmus: Adagia. Venezia. 1508, Bq 0941/319.)

„Iste liber pertinet ad Thomam presbiterum de Galamboch et emptus d[enariis] XVI. 1524” (Ordinarius Strigoniensis. Venezia, 1505. В 0941/103.)

„Empta sunt haec Chronica 3 Florcnis. Anno [15)57” (Seb. Franck. [Berni, 1551. Bq 943/364.)

Paracelsus három egybekötött munkájáért két forintot adott 1638-ban ismeretlen vásárló: „1638. 7. 9br [Nov.] 2 fl[oreni]”, áll a 09/467-es kötet béléslapján, majd további adatok következnek: „Ex libris Theophili Kelinÿ Sempronii comp. f[lorenibus] 3. - diebus mart[ii] 1781”, majd árverésről emlékezik meg az újabb jegyzet: „Licitatione mei doctoris Toly ( ?) emit Kolosváry medicus III. in annum”.

Egy 1514-es Cicero-aldina (09/68) 12 líráért került új tulajdonosához: „Liber Abfbatis] Dominici Fontanini Lire 12 Roma 1737”.

Nem érdektelenek a XIX. és XX. századi vételi adatok sem: P. Mexia: Le vite dL.imperadori romani című, 1574-ben Velencében nyomtatott könyvét а В 929/84-es kötet előzéke szerint „Ch.Anderson comperato à Firenze 1827 per cinque paoli”.

Néhány magyar bibliofil is gondosan feljegyezte könyvvásárlása körülményeit. Ilyenek a következők:

87