A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Sándor Tibor: Fényképgyűjtés és ikonográfiái feltárás a várostörténeti dokumentáció szolgálatában
A tárgyszavak a Budapest Gyűjtemény többi adatbázisához hasonlóan típusok szerint elkülönítve, a Személyről, Területről, Testületről, Objektumról, Tárgyidő, Deszkriptor elnevezésű mezőkben írhatók le. Közülük itt most csupán a deszkriptorok, azaz a köznévi formájú tárgyszavak használatához van hely megjegyzést fűzni. Egy fénykép gyakran valójában több kép, azaz egyfelől részletekre osztható, másrészt eltérő interpretációkra és felhasználásra ad lehetőséget. Ezért - a képminőség és az ésszerűség határain belül - az értékelhető képelemek és az érvényesnek gondolt fogalmak lehető legszélesebb körét érdemes itt feltárni. Hogy a részletezés határai hol húzódnak (és hogy az értelmezésben mely mértékben és milyen irányokban lehet elszakadni a látható dolgok puszta megnevezésétől), arra nézve nem könnyű általános érvényű szabályokat előzetesen felállítani. Az a Cutter óta mindmáig újrafogalmazódó alapelv, hogy a tárgyszónak annyira kell specifikusnak lennie, mint a tárgy, amire alkalmazni kívánjuk, a fotó esetében azt jelentené, hogy a kép minden megfigyelhető elemét leltárba kellene vennünk. Ennek abszurditása nyilvánvaló. A mérlegeléséhez nyilvánvalóan a gyűjtemény karaktere és a használói szokások adhatnak fogódzókat. Ugyanakkor nem teljesen veszélytelen e szempontokra hivatkozva erőteljesen korlátozni a kulcsszavak számát. Ezek a meggondolások ugyanis már a képek beszerzésekor is befolyásolták a szelekciót, és ennek a dokumentátor- ban megmerevedő „keresőképnek” mechanikus érvényesítése a tárgyszavazásban akadálya lehet a vizuális emlékanyagban való szabad és asszociatív kutakodásnak. A gyorsan szaporodó specifikus tárgyszavak között csaknem olyan könnyen el lehet veszni, mint a szabad szöveges mezőkben rögzített szavak tengerében. Az átfogóbb igényű keresések megkönnyítésére több út is kínálkozik. Lehetőség van egyfelől tezaurusz jellegű viszonylatok (alá-fölérendclés, asszociatív és deszk- riptor-nemdeszkriptor kapcsolat) létrehozáséira. Míg ennek segítségével az egyes képelemekct jellemző tárgyszavak csoporosítására történik, addig az Osztály mezőben a képek vezérmotívumaik, legfontosabb utalásaik alapján, egységes tartalmi egészként is bcsorolódnak egy előzetesen kialakított, nagyvonalúbban körvonalazott várostörténcti-helyismereti témarendszerbe. A tartalmi feltárás további eszköze a jobb szó híján Műfajnak elnevezett adattípus. A műfaji megjelölés is egyfajta egységbe foglaló meghatározást ad az egyéb tematikus jegyek felett, de inkább vizualitás és az érvényesülő fotográfiai konvenció irányából. Egyfelől elképzelhetővé teszi a kép általános karakterét, központi motívumát, nézőpontját, a kivágatot stb., másrészt a műfaji megjelölés önmagában is teljes értékű tárgyszó, minősítő, informáló kifejezés. Jelzi, hogy nyilvános vagy magán használatra készült a kép, emlékőrzés, önreprezentáció, tárgyszerű dokumentáció, híradás, meggyőzés, artisztikus formaalkotás stb. volt a kép készítőjének vagy megrendelőjének kiolvasható szándéka. Kapaszkodókat kínál tehát a forráskritikai elemzéshez. Ehhez következetesen használt és az adott gyűjteményi anyag természetéhez igazodó kategóriákra van szükség. A fotográfiai műfajtipológiákban azonban általában különféle szempontok szoktak megjelenni, nem ritkán keveredve bennük a felvétel tárgyára (portré, sportfotó), az alkalmazási területre (műszaki, reklám-, politikai, propaganda- szociofotó stb). a stílusjegyekre (piktoralista stílus, fotógroteszk),vagy az alkalmazott eljárásra vonatkozó megjelölések (montázs, fotografika stb.) Ezért a Műfaj mezőben egy tárgyszólánc használata indokolt, amelyben a tágabb besorolási kifejezéseket a továbbiak a felsorolt nézőpontok bármelyike felé specifikálják, árnyalják. A tárgyszólánc elemei különféle kombinációkat alkothatnak és természetesen minden tagra külön is lehet keresni. ( pl. portré; mcllkép; műtermi felv.; vagy jelenet; zsáner; néprajzi dokumentumfelv.; ill. utcakép; panorámafelv.) A képi adatbázis is tartalmazza a helyismereti információszolgáltatás sajátos céljaira kialakított faktogra- fikus alfunkciót, az ún. Reláció adatállományt. A tárgyszóként felvett testületi, földrajzi, objektum- vagy személynevek között tényjellegű ismereteket kifejező összefüggések teremthetők, melyekre a feldolgozott dokumentum adatainak előhívása nélkül, közvetlenül is kereshetünk. Egy földrajzi névhez, mint címhez köthető például egy (vagy több) épület neve, az utóbbihoz alkotóként vagy lakóként személynevek, azokhoz az általuk irányított tesületek nevei stb. - a lánc folytatható, és a viszonylatok érvényességének időtartamát is megadva, azok kronologikusan is nyomonkövethetővé válnak. E helytörténeti adatbank a fotók azonosításához szükséges háttérismeretek (műtermek, fényképészek működési adatai, datálási támpontok stb.) tárolására is felhasználható. Mint arról már esett említés, a példányleírásnál tüntetjük lel a különféle technikai-kezelési adatokat. Ilyenek például az átfogó képtechnikái megjelölések (fotó, metszet, képeslap), a pozitív, negatív, diapozitív stb. megkülönböztetése, a másolati, reprodukciós jellegre történő utalás (metszet, fotómásolat; fotó, pozitív, reprodukció; fotó, nyomtatott másolat stb.) További technikai részletek közölhetők a Képhordozó anyaga (üveg, papír, porcelán, cellacetát stb.), a Negatív technika (zselatinos szárazlemez, síkfilm stb.), a 74
