A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkája 1991-1993-ban - A hálózat - Társadalmi kapcsolataink - Az állomány építése
A kölcsönzők, az általuk elvitt dokumentumok és a látogatók száma magasra emelkedett (annak dacára, hogy az 1993-ban bevezetett statisztikai reform szigorította az adatfelvételt Bizton állíthatjuk, helyes volt a szolgáltatások bővítése az AV-dokumentumok kínálata terén; még akkor is, ha egyes pontokon a könyvtár leterheltsége szinte tarthatatlanná válik, s a bibliotéka videotékává alakulása fenyeget. Speciális szolgáltatásaink széles skáláját bontakoztattuk ki:- Az ún. közhasznú információhoz már több könyvtárunkban hozzá lehet jutni. E könyvtárak a központi könyvtárban épített számítógépes adatbázist használják.- Megkezdtük a gazdasági, vállalkozási információs szolgálatunk kiépítését. E szolgálat vagy helyi támogatás keretében, vagy önfenntartó módon működik. Egyelőre a tapasztalatszerzés időszakában vagyunk.- Programszerűen kívánjuk kialakítani - minél több helyen - a jogszabályok tájékoztató gyűjteményét. Az emberek a változások nehéz időszakaiban sokkal inkább, mint valaha, tájékozódni akarnak.- Társadalmi kapcsolataink (1. ott) részeként kerületi, helyi sajtófigyelést, önkormányzati stb. jegyzőkönyvek gyűjtését végezzük.- Az újdonságokat gyorsítottan forgalmazzuk használóink nagy megelégedettségére.- Elsősorban külső támogatásból továbbra is kínáljuk és szervezzük nyelvtanfolyamainkat, tanácsadásainkat, klubjainkat, nyugdíjas, kismama stb. köreinket. Könyvtárainkban pezsgő élet folyik. A könyvtárosban ambivalens érzések kelnek, látva a kölcsönzőpult előtti sorokat és a nagyobb könyvtárakban a kölcsönzők naponta nem ritkán az ötszázat is meghaladó számát: a kapacitás túlterhelése aggasztja, de örül a könyvtár társadalmi szükségessége bebizonyosodásának. Kinőtte a használat könyvtárainkat. Az olvasókkal való egyéni foglalkozás a múlté: az ellátás futószalag- szerűvé alakul át, ahol egyre kevesebb lehetőség van tájékoztatásra, vagy csak törődésre, jó szóra. Társadalmi kapcsolataink A frissen megszületett fővárosi törvény a könyvtári ellátásról való gondoskodást a Fővárosi Önkormányzat hatáskörébe utalta ugyan, de ezzel párhuzamosan dinamikusan fejlesztettük kapcsolatainkat a kerületi önkormányzatokkal is. Figyelmüket persze elsősorban más kötötte le, de jutott belőle a könyvtáraknak is - ha nem is mindenütt, s nem is azonos mértékben. Nem csak az anyagiakról van szó, hanem a könyvtárnak mint információs és kommunikációs eszköznek tudomásulvételéről is. Ennek köszönhető, hogy a nehézségek ellenére sikerült ebben-abban előbbre lépni. Új épületet, helyiségeket kaptunk, és más segítséghez is juthattunk. Fontosnak tartjuk az iskolai kapcsolatot. A Zsolnai-módszer elterjedésével pl. alapfontosságú lett a könyvtárhasználat a tanulásban. Azonban kétségeink vannak: nem vállalhatjuk át az iskolai könyvtárak szerepét romló feltételrendszerünk közepette. A gombamód szaporodó civil társadalmi formációknak (lokálpatrióta, önsegélyező körök, cserkészek, cigányegyesületek stb.) mind több könyvtárunk kínálja magát partnerül. A Máltai Szeretetszolgálattal előnyös kapcsolatot építettünk ki (házhozkötöttek ellátása, könyvadományok a szomszédos országokba). Sokszor bukkan fel a könyvtár a helyi kábeltelevíziók műsorában mint közösségi tér, pályázatok, vetélkedők, kisközösségi, helyi találkozók stb. színtere. Nagyon fontosak a társadalmat vagy részeit, rétegeit megszólító akciók: gálakoncertek, irodalmi-zenés délutánok s minden, ahol csak elhangzik a könyvtár neve. A társadalmi szervezetekkel, közösségekkel való kapcsolat távlatilag gyümölcsözik. Ma a mindannyiunk életét megnehezítő körülmények betörtek a könyvtárba is. Ez megmutatkozik a tűrőképesség alacsony szintjében, az intolerancia elterjedésében, az erőszak megjelenésében (lopás, betörés). A nehéz órákban már-már azt hisszük, vége a meghitt emberi kapcsolatokra, az általánosan elfogadott értékekre épülő könyvtárnak. Az állomány építése Súlyos bajaink egyik legsúlyosabbika: a beszerzési keretek inflációs szűkülése. 1990 és 1993 között a könyvek átlagára 300-500%-kal nőtt; a gyerekkönyveké pedig még többel. Annak fényében, hogy megnőtt a kölcsönzött dokumentumok száma, ez különösen aggasztó. 1990-ben egy olvasóra kb. 0,83 db új könyv jutott, 1993-ban már csak 0,56 db. Az állomány forgási sebessége, használata felpörög, az állomány gyorsabban kopik. Másrészt a választék csökken, szaporodnak az egypéldányos könyvek. A közkönyvtári jellegből adódik, hogy nekünk a drága könyveket is meg kell vennünk (kézikönyvek, összefoglaló művek, idegennyelvű könyvek), ezzel tovább csökken a keresett kiadványok példányszáma. 6
