A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993

Barczi Zsuzsa: Könyvtárhasználati szokások vizsgálata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

említésével is nyomatékosították véleményüket. Míg a pozitívumokról íróknak 54,3%-a nevezett meg egyetlen tényezőt, addig a negatívumot említők 76,7 %-a emelt ki egyet. Összesen mintegy három és félezer megjegyzést értékelhettünk.

Elégedettséget kiváltó tényezőt a foglalkozási csoportok közel azonos arányban (hetven és nyolcvan közötti százalékban) neveztek meg; ettől kissé elmaradnak az értelmiségiek kritikus szemléletük, és a fizikai munkások tartózkodásuk miatt.

Az elégedetlenek sorából messze kiemelkedik a jövő értelmisége; a legtöbb kifogással az egyetemi, főiskolai hallgatók éltek (61,8%), a középfokú oktatási intézményekben tanulóknak és az értelmiségiek majd fele talált kivetnivalót (44,7%, 45,0%); a fizikai dolgozók nemcsak a válaszadásban bizonyultak a legkö- zömbösebbnek, de a bírálatban is az utolsó helyen (26,1%) állnak. (A közölt adatok a mintában való részarányokhoz viszonyítottak.) A legkritikusabbak a fiatalok, talán mert számukra máshol nem kielégíthető „létszükséglet”, mással nem pótolható a könyvtári szolgáltatás, s talán azért is, mert koruknál fogva még nem szokták meg az adottságok elfogadását, kevésbé hajlandóak respektálni a realitásokat, s jogot formálnak a színvonalasabb könyvtári ellátásra. A diploma közelsége, ill. a magas iskolai végzettség fokozott elvárásokat indukál a könyvtárral szemben. Akár indokoltak, akár nem ezek az elvárások, csak a hiányosságok megszüntetésével tudja a könyvtár használóinak és pártfogóinak megnyerni e réteg tagjait.

A könyvtár konkrét szolgáltatásainak felsorolásával orientáltuk a nyitott kérdésekre való válaszolást; megfigyeléseink szerint ez két jellegzetes stratégiával párosult. Voltak, akik visszatértek a felsoroltak közül arra a jellemzőre, mely számukra kivételesen fontos, s megerősíteni, indokolni akarták minősítésüket; mások épp ellenkezőleg, a megadott kategóriákból hiányzó, de számukra fontos körülményt „beemelve” fejtették ki észrevételüket.

A két válaszadói eljárásban közös vonás a fontosság (végül is önként döntöttek, használói értékrendjük jegyében arról, hogy mit tartanak említésre méltónak). Az észrevételek egyfelől alátámaszthatják a számadatok alapján tett megállapításokat, másfelől teljesebbé tehetik a könyvtárról alkotott képet. E könyvtárképben kétharmadnyi részt mindössze három tényező foglal el. Legtöbben a legjobb megítélésben részesülő könyvtárosokra (a minta 44,8%-a) és a legrosszabb minősítést kapott könyvkínálatra (30,7%) vonatkozóan tartották szükségesnek kifejteni gondolataikat. E kettőtől nagy távolságra lemaradó, de a további motívumok leszakadó mezőnyéből még mindig kiemelkedő témakörrel, a könyvtári miliővel a megkérdezettek 18,0%-a foglalkozott.

Statisztikánk ismeretében várható volt, hogy a legnépszerűbb, leggyakrabban igénybevett szolgáltatással, a könyvkölcsönzéssel kapcsolatban a látogatók legszélesebb körének érdekeltsége miatt és bőséges tapasztalata alapján jócskán lehet mondanivalója.

Az is érthető, hogy egyéb elemek (videókazetta-kölcsönzés, a választék általában véve, a könyvek elrendezési módja, a nyitva tartás, a folyóiratok kínálata, a hangzóállomány, a könyvtárhasználat lehetősége, a helybeni használat, a könyvtár funkcionális megközelítése, az adminisztráció problémaköre, a közelség stb.) relatíve alacsony előfordulással, szétaprózódva oszlanak meg a könyvtárkép fennmaradó harmadában. Bizonyos szolgáltatásokról azért írtak ritkán, mert csak egy szűk réteg érdekeltségi körébe tartoznak, s az 6 könyvtárhasználati szokásaikban sem töltenek be kiemelt szerepet (kézikönyvtár, katalógus, előjegyzés, könyvtárközi kölcsönzés, szakrészleg). Másokra (rendezvény, fénymásolás, technikai eszközök, kiállítás) az igényeknél kevesebb lehetőséget biztosít a könyvtár; a megszokás elnyomja a lappangó óhajokat (hétvégi nyitva tartás, diafilm-kölcsönzés, büfé), így ezeknek jóval kisebb a súlyuk, mint az elterjedt, ill. hagyományos könyvtári szolgáltatásoknak. Akad természetesnek vett körülmény is, mint például a könyvtár közelsége, így ez sem került előtérbe.

Azt viszont semmiféle statisztikai nyilvántartás nem sejtette, hogy a könyvtáros jelenti használóink könyvtárképének domináns összetevőjét, egyben dominánsan pozitív alkotórészét. A két leggyakrabban említett momentumnál (a könyvtáros és a könyvkínálat) adott értékelések ugyanis visszaigazolják az elégedettség mértékénél kimutatott adatokat. Az indoklásokban a könyvtáros szinte kivétel nélkül pozitív jellemzőkkel jelenik meg. Elsősorban a könyvtárosok emberi tulajdonságait dicsérik, nem fukarkodva a hízelgő, de nyugodtan állíthatjuk, őszinte elismerést tükröző jelzőkkel. A könyvtáros udvarias, segítőkész, kedves, figyelmes, előzékeny, toleráns, barátságos, készséges, szolgálatkész, szívélyes, rendes, közvetlen. Méltányolják hozzáállásukat, az olvasókkal való bánásmódot, hálásak a kapott emberi szóért. Jóval kevesebbszer utalnak a könyvtáros intellektuális tulajdonságára, szakértelmére, tudására, műveltségére, szakszerű tájékoztató tevékenységére. Tegyük hozzá, a tájékoztatással leginkább élő diákok emlékeztek meg legkisebb arányban a könyvtárosról, ami vélhetően annak a - megnyugtató - jele, hogy a szemükben magától értetődő, s nem külön erényként respektálandó az igénybe vett könyvtárosi segítség.

44