A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993

Barczi Zsuzsa: Könyvtárhasználati szokások vizsgálata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

A könyvtáros értékelése a használók elvárásából eredeztethető; az emberi kapcsolatok, a partnerség iránti szükségletre érzékenyen reagálni képes könyvtárosi viselkedés elismerésének tanúi lehetünk.

A könyvtáros a könyvtár jó hírének záloga („Önök szoktak mosolyogni. Ez jó.”). Féló, hogy ez a biztosíték lassan veszélybe kerül („Néha sokan vannak, és ez fejetlenséget okoz. Idegesebben foglalkozunk egymással.”); még nem az elégedetlenség, csak az aggodalom hangja jelentkezik („Néha fáradtnak látom a könyvtárosokat.”). Egyedi megjegyzésként olvasható: „Akad munkavállaló, aki szolgálatkész, a legtöbbje barátságtalan, fásult és unott.”, avagy; „Hiányolom a fiatal könyvtárosokat, akik megszerettetik velem az olvasást.”.

Elég gyakori, hogy nem a könyvtárosokat, hanem az ügyintéző, alkalmazott, a hölgyek, sőt eladó, vagy egyszerűen a „stáb” megnevezéssel illetett személyzetet dicsérik a pontos, nyugodt, rugalmas, türelmes kiszolgálásért, a gyors „bonyolításért”, „ahogy az ügyfelekkel foglalkoznak”, az „udvarias vevőszolgálat”- ért. Ez mindenekelőtt abból adódik, hogy a könyvtár e válaszadók számára puszta kölcsönzőhelyként funkcionál, bár az is érthető, ha a látogatókban összemosódik a könyvtáros és a technikusi személyzet, mivel helyenként még a szakképzettség szerint elkülöníthető munkafolyamatokban sem érvényesül a megfelelő munkamegosztás.

A felmérésben előkelő helyezést elért, minden réteg számára egyformán fontos értéket jelentő könyvtári miliővel való elégedettség is a munkatársak érdeme. A látogatók a könyvtárban a nyugodt, békés hangulatot, a kellemes atmoszférát, az esztétikus, kulturált környezetet, az otthonos, családias légkört értékelik (ill. egyötöd résznyi negatív észrevétellel hiányolják), amelyhez hozzátartozik, a rend, a tisztaság, a kényelmes és praktikus, „szép, nyugalmat árasztó berendezés, a képek a falon, a nagyon jó kirakat, a csendes, odaadó, valóban figyelmes segítség, amit a könyvtárosok nyújtanak.”

A könyvtárosnak (is) köszönhető könyvtáron belüli békesség, mely „nyugalommal, biztonsággal, sőt derűvel tölt el”, és a könyvtáros humánus magatartása miatt a könyvtár intézménye és a könyvtáros személye a külvilághoz képest felértékelődött („Itt találkozom azokkal az emberekkel, akik másutt és máshol mindig csak rohannak.”). Ennek ellenére kétségkívül a könyvtáros személyisége határozza meg a könyvtár presztízsét.

A könyvkínálat véleményezői 38,7%-ban adtak pozitív, 51,8%-ban negatív értékelést, és 9,5%-uknak volt mindkét előjelű észrevétele. A legilletékesebbek (bizonyára a rendszeres olvasók, a gyakoribb könyvválasztók érezték indíttatva magukat a válaszolásra) szerint a könyvállományra vonatkozó összes megállapításon belül már csak 44,0%-os az elégedettségi szint.

A főiskolások, egyetemisták 33,3, a középiskolások 24,2, az értelmiség 21,7; a nyugdíjasok 20,7, a fizikai munkások 7,8 százaléka élt kifogással. Visszautalva a kölcsönzések rétegspecifikus jellemzőire, ebből az következik, hogy a könyvtár különböző, de nem elhanyagolható mértékben marad adósa szinte valamennyi olvasói rétegnek.

A könyvek választékáról az elégedettség és elégedetlenség okán egyaránt szólók differenciált értékelést tartalmazó választípusaiból idézünk;- „Mindig találok valami érdekes könyvet. —» <— A frissen megjelent könyvek csak késve érnek ide. A klasszikusokból kevés a választék. A népszerű könyvek nagyrésze már nem korszerű.” (Értelmiségi)- „A régi irodalom jó, és igényes a választék. —» <- Kevés az új könyv.” (Diplomás nyugdíjas)- „Szépirodajfni választéka igen gazdag. —> <— Különböző szakkönyvekből kevés a választék.” (Középiskolás),- j,Útikönyvek, szépirodalom választéka. —» <— Műszaki könyvek, történelmi, politikai könyvek kínálata.” (Értelmiségi)- „Széles könyv választék. -» <— Kötelező olvasmányokat - aktuális idejükben - nem mindig lehet megtalálni.” (Középiskolás)

A pozitív értékeléseket némi leegyszerűsítéssel három (olykor egymást átfedő) csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba tartozó válaszolókat a vegyes vagy képlékeny érdeklődéshez kötődő válogató, böngésző stratégia jellemzi, s a meghatározatlan, bizonytalanul körvonalazható igényekkel érkezőkben már önmagában a „sok könyv van” benyomásával egyszerű az elégedettség érzetét kiváltani. („Sok könyv van, ezért tudok válogatni.”; „Van elég olvasnivaló.”; „Mindig találok kedvemre való olvasmányt.”; „Minden témában találok irodalmat.”; „Sok olyan könyv van, ami engem érdekel.”; „Találok még sok olyan könyvet, amit nem olvastam, vagy szívesen olvasok újra.”; „Gazdag a kínálat, mindig találok magamnak és családomnak érdekes olvasnivalót.”; „Szakkönyveket nem itt kölcsönzők, az olvasnivaló könyvekkel pedig elégedett vagyok, mindig van mit választani.”; „Szegény időkben mindig van könyv az újdonságpolcon.”; „Új könyek is találhatók.”; „Sokrétű irodalom.”; „Sok érdekes könyv van.”; „Sok könyv van.”; „Megfelelő mennyiségű könyv van.”; „Bőséges könyvkínálat.”; „A könyvekkel, mert van választék.”; „Bármely témával kapcsolat45