A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993

Barczi Zsuzsa: Könyvtárhasználati szokások vizsgálata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

Alkalmazkodó, nem követelőző, jogokat nem formáló értékelési szempont vezérelhette azokat is, akiket kimondottan a könyvtáros megnyerő személyisége késztetett pozitív értékítéletre. („Nagyon kedvesek és segítőkészek a könyvtárosok. Számomra ez nagyon fontos.”; „Emberi hangon beszélnek az alkalmazottak.”; „Szolgálatkészek, s más igényem nincs. Csak esetleg jobb könyvek.”; „A könyvtárosok emberszeretetéről, türelméről csak jót tudok írni. Halk szavú, kedves emberek, ide felüdülni jön az ember.”; „Kedves a kiszolgálás, soha nem türelmetlenek, agresszívek.”; „Személyhez szóló, udvarias figyelmesség.”; „Udvariasak, figyelmesek, segítőkészek, de nem erőszakosan.”; „A könyvtárosok kedves, segítőkész, türelmes együttműködésével.”; „A könyvtárosok segítőkészségével, mert bármikor mosolyogva a rendelkezésemre állnak.”; „A könyvtárosok nagyon készségesek, udvariasak, az ember kérését próbálják teljesíteni.”; „A könyvtárosok segítőkészségével és kedvességével. Azzal, hogy a lehetőségekhez képest megpróbálnak minden könyvet megszerezni.”; „Amikor én a könyvtárban dolgozók segítő közreműködését kértem, a ' • ' ' ' ..........1 mindig mindent megkaptam.”; „Azt hiszem, az ellátás és aberendezés közepes volta

A könyvtáros humánumának köszönhető érzelmi azonosulás jellegzetes forrása a könyvtárral való elégedettségnek. Ez olyan érték, mely szolidaritást ébresztve áttevődik, kiterjed a könyvtár egészére, s a szolgáltatások nívójától függetlenül pozitív értékítéletben jut kifejezésre. Az érzelmileg azonosulók megnyilvánulásaiból arra lehet következtetni, hogy e csoportba tartozók átmenetet képviselnek az érzelmi okokból elfogadóan, és a megértőén viszonyulók között.

A megértő hozzáállást tanúsítók hajlamosak a belátásra, számolnak a korlátozott feltételekkel. Belenyugodva a megváltoztathatatlanba, lemondóan, elnézően, néha már-már lenézően, de beletörődve a szükséges rosszba, teszik meg észrevételeiket, melyekből az is kitűnik, hogy nem a könyvtárat hibáztatják a hiányosságokért. („Elégedett vagyok az emberi erőforrás (munka, szíveslátás) által megoldható szolgáltatásokkal. /Elégedetlen/ Az érzékelhető anyagi erőforrás-hiánnyal.”; „Örülnék a nagyobb köny vválasztéknak, bár nem vagyok elégedetlen, mivel tudom az anyagi körülményeket.”; „Szeretném, ha több új könyv lenne, bár tudom, hogy /sajnos/ ez anyagilag nem lehetséges.”; „Lehetne több könyv is, de a mai gazdasági helyzetben ez érthető.”; „Nem vagyok elégedetlen, tudomásul veszem a pénzhiányt és azt, hogy nem tudnak minden kiadványt megvenni.”; „Amiről nem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tehet.”; „Elégedett vagyok elsősorban a könyvtárosok segítőkészségével, valamint a könyvtár méretéhez képest rendelkezésre álló dokumentumanyaggal.”; „Szívesen megnéznék 1-1 külföldi folyóiratot is - de erre valóban vannak speciális könyvtárak is.”; „Nem vagyok elégedetlen, mert ez egy kerületi közkönyvtár, általános igényeket kell kielégítenie. Nyilván egy szűkebb, részletesebb secunder literaturába itt én nem találnék anyagot, de ez nem is feladata a könyvtárnak.”; „Feltehetően az anyagi eszközök hiánya miatt az új könyvek kevés számban fordulnak elő, a könyvek többsége velem közel egykorú.”; „Azért, mert megszoktam.”; „Ez van.”)

A könyvtárral való elégedettség esetenként, némi naivitással párosulva, rendkívüli bizalmon alapul: a könyvtár olyannyira tisztelt és magasra becsült intézmény, mellyel kapcsolatban föl sem merülhet a hibázásnak még a gyanúja sem, s a tapasztalt kellemetlenségek miatt egyenesen átvállalják vagy használótársaikra hárítják a felelősséget.- „A könyveket nem mindig találom, de lehet, hogy az én hibám.”- „Elégedetlen még nem voltam, maximum magammal, ha pénteken későn érkeztem, és nem találtam vidófilmet.”- „A krimi címszónál képtelen voltam megtalálni egy könyvet. Az írók rendszertelenül követték egymást. Tudom, hogy az olvasók nem teszik vissza rendesen a könyvet, mégis kicsit bosszantó.”- „Kevés friss irodalmat (újdonságot) látok a polcokon; de az is lehet, hogy rossz helyen keresem őket.”- „Az olvasótársaimmal, már persze azokkal, akik csak kiviszik a könyveket, de nem hozzák vissza és így más meg hiába keresi. De ez nem az önök, hanem olvasótársaim hibája.”

A hálózat könyvtárait látogató felnőttek nagyobb része (a számadatok alapján) elégedett a könyvtár szolgáltatásaival, más kérdés, hogy „felnőttnek” tekinthető-e a könyvtárhasználói magatartás módja. A könyvtári szolgáltatás színvonala megméretett, de egy alacsony elvárási küszöbbel találkozva felértékelődött. A „már hozzászoktam” mentalitással egyet biztosan nem tehet a könyvtár, azt, hogy lekezeli, mert kiváltó oka az életfeltételek, életmód által lehetővé tett, meghatározott művelődéshez való viszonyban gyökerezik. Ez a művelődési szokás bizonyos igénytelenségre vall, ugyanakkor (a könyvtár felkereséséig vezető) aktivitást feltételező könyvtárhasználói igényként jelenik meg. A „már hozzászoktam” nagyon is akceptálandó mentalitás; sokak számára a könyvtár a szabadidő hasznos és kellemes eltöltésének egyetlen elérhető lehetősége. A könyvtárnak a szolgáltatásokkal való elégedettség mértékét kell lebecsülnie, és a könyvtárhasználókhoz hasonló megértő viszonyulással az önnön érdekeik képviseletére képtelenektől átvállalni érdekeik hatékonyabb érvényesítését.

42