A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Barczi Zsuzsa: Könyvtárhasználati szokások vizsgálata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
5.SZ. tábla Gyarapítási stratégiák az állománnyal való elégedettség alapján Elégedettség Gyarapítási stratégia/ a könyvtárjellemzői Egyenletes, alacsony szinten a könyvkínálattal % a folyóiratkínálattal % /közepes könyvtár, 54 féle periodika Egyenletes, magas szinten 49,6 < 5,8 55,4 /közepes könyvtár, 124 féle periodika Egyenetlen, könyvcentrikus 70,4 < 3,1 74,1 /nagy könyvtár, 152 féle periodika Egyenetlen, folyóiratcentrikus 60,7 20,4 > 40,3 /nagy könyvtár, 281 féle periodika 50,4 < 13,0 63,4 Hálózati átlag 56,9 < 4,0 60,9 Az elemzés viszonyítási pontja (az ellátás, az elosztás feltételeit jelképező adatok), a használók szubjektív megítélésén alapuló megállapítások jogossága megkérdőjelezhető, néhány kérdőjeles felvetés indokoltsága már nem: érvényesül-e a könyvtári ellátórendszerben elfoglalt helyből következő funkcionális munka- megosztás a hálózati könyvtárak állománygyarapításában? Egyáltalán, mennyire tudatos az állománygyarapítási gyakorlat? Egy tervszerűbb, összehangoltabb (fokozottan differenciált és specializált) állomány- gyarapítás önmagában, a feltételek javítása nélkül elégséges-e az igényeknek megfelelő, az elégedettség mértékét növelő, az olvasókat megtartó, a potenciális használókat megnyerő kínálat biztosításához? A könyvtári ellátás értékelésének attitűdje A könyvtár egészének teljesítményét a válaszolók döntő hányada minősítette jónak; az egyes szolgáltatások is (igaz, olykor éppencsak) kiváltották a többség elégedettségét. A mérleg nyelve összességében az elégedettség felé hajlik, de a könyvtárkép országos vizsgálatának (ennek végső következtetése: a könyvtár Magyarországon egyértelműen „pozitív jelentéstartalmú intézmény”, amelyről egyszerűen „nem illik” rosszat mondani) adataihoz képest nagymértékű negatív irányba való eltolódással.(lO) (Igaz, az országos felmérés mintájába nem csak tényleges könyvtárhasználók tartoztak.) Két összetevő, a használói elvárások és az ellátottság kölcsönhatásaként mutatkozó eredményesség értékeléséhez nézzük meg közelebbről a vélemények mögött fellelhető válaszolói beállítódás jellegzetes típusait. Elemzésünk e pontján el kell tekintetünk az észrevételek, a megállapítások számszerűsítésétől, mivel a válaszok mögötti motivációk egymást átszőve jelennek meg. A könyvtárral való elégedettség, ill. elégedetlenség okairól egy nyitott kérdés segítségével faggattuk látogatóinkat. A pozitív megítélésnek szánt alábbi megjegyzésekből kitűnik, hogy az ínségkonyhaként vagy menedékhelyként funkcionáló könyvtár sokak szemében már elegendő ok az elégedettségre: „Hogy egyáltalán lehet kölcsönözni.”; „Szükség van a könyvtárra, olvasni muszáj.”; „A könyvtár meglétével vagyok elégedett.”; „Már az jó, hogy egyáltalán van könyvtár.”; „Hogy létezik.”; „Hogy vannak.”; „Jó, hogy vannak.”; „Vannak.”; „Avval, hogy bejöhetek ide.”; „Békés hely.”; „Nyugodt légkör.”; „Csend, nyugalom, kényelem, kiszolgálás. Itt erre van igényem.”; „Elsősorban az igen olcsó éves tagdíjjal.”; „Nyugdíjas vagyok, kevés a jövedelmem, de a kölcsönzési díjat nem tartom soknak.”; „Az árakkal, mert a mai viszonylatban olcsónak mondható.”. Felfedezhető a kifejezett igénytelenség („Túlzott igényem nincs.”; „Igen ritkán távozom üres kézzel.”), a kapcsolatszegénység (,Jó ide jönni és pár szót váltani a könyvtárosokkal.”; „Ide úgy jövök, mint amikor az ember a barátaihoz megy egy kis tereferére.”), a kiszolgáltatottság („Sok szép könyv van, kellemes és békés dolog idejárni. Köszönet, különösen azért, mert akinek nincs pénze, az is értékes elfoglaltságot találhat.”) jele is. A könyvtárhasználó örömmel elégszik meg a puszta lehetőséggel, tudomásul veszi, elfogadja a meglévő adottságot, sőt megilletődött hangon hálálkodik is érte. Bizonyára nem a túlzott igényességből táplálkozik a sommásan „mindennel” való elégedettség sem. A hátrányos helyzetből fakadó, a társadalom perifériájára szorultak másodrendűségi alapállásából következő „megelégedést” nem nyugtázhatjuk elégedettségként. 41
