A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Barczi Zsuzsa: Könyvtárhasználati szokások vizsgálata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
A nyitva tartás a legmagasabb válaszolási aránnyal és általában nagyfokú elégedettséggel párosul, ezért feltűnő egy közepes könyvtár nyitva tartásának igen kedvezőtlen megítélése. Ennek a heti 33 órát üzemelő könyvtárnak a beiratkozott olvasók és a kölcsönzött dokumentumok alapján (1993. évi adatok) szinte azonos az igénybevétele, mint némely kétműszakos, heti 45-50 órában a látogatók rendelkezésére álló könyvtárénak. Ez az észrevétel azért is figyelemre méltó, mert a szubjektív vélemények hitelképességét is érzékelteti. A könyvtár a hagyományos dokumentumok kínálatára kapta a legalacsonyabb elégedettségi értéket. A folyóiratválaszték minősítésében a legszélsőségesebb a könyvtárak megítélése, s itt találjuk a legrosszabb egyedi mutatót (nagy könyvtár 40,3%) is. Az elégedettségi adatokat egybevetettük a használat és a periodikumokkal való ellátottság adataival. Kiemeltük a mintából azokat, akik (317 fő) újság-, ill. folyóiratolvasás céljával (is) keresték fel a könyvtárat. Az időszaki kiadványok kínálatával való elégedettség aránya több, mint tíz százalékkal (48,7%-ra) csökkent a tényleges olvasók körében. A kis könyvtárakban, ahol a periodikák félesége a legkevesebb, e csökkenés fokozott mértékű, mintegy húsz százalékkal esett vissza az elégedettek aránya. A válaszokat az újságolvasás iránti igények, az ellátottság jellemzői (nem egyszerűen a mennyiség, de az összetétel, sőt e kiadványok elhelyezési módja is) befolyásolták. Egy közepes könyvtárban relatíve alacsony használat mellett a választék gazdagságában nagy könyvtárral vetekedő, egy részlegben kihelyezett, impozáns látványt nyújtó folyóiratkínálat keltett kedvező visszhangot a válaszadókban. Egy másik közepes könyvtárban relatíve szegényes választék, intenzív használat mellett az átlagon jóval felüli az elégedettség; a korlátozott lehetőségekkel jól éltek, az olvasók érdeklődéséhez igazodva alakították ki az állományrészt. A könyvkínálattal (az érdekeltek nagy száma miatt magas a válaszolási arány) a látogatók majdnem fele elégedetlen, vagyis minden második olvasónak van kifogásolnivalója. A könyvtárak közötti szórás közepes, vagyis van különbség a könyvtárak megítélésében, de inkább általánosnak mondható az elégedetlenség. A legkevésbé elfogadott szolgáltatás hatékonyságából sokat levon még az a körülmény is, hogy az olvasói érdeklődésre vonatkozó kérdésre válaszolók 10,6%-a (egyikük kifejezésével) „mindenevő”, ilyen arányban adtak („vegyes”, „különféle”, „minden”, „változó”, „sokféle”, „bármi”) meghatározatlan vagy kialakulatlan, ill. sokrétű érdeklődést jelző választ. Az ilyen típusú igények pedig az egymással egyenértékű, egymást helyettesítő művekből különösebb hiányérzet nélkül kielégíthetők. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a könyvtár elsőrendű feladatának ellátását, az alapvető szolgáltatása színvonalát minősítő mutató nemcsak a legrosszabb, de nagyon alacsony, vagyis éppen a könyvek iránti elvárásoknak tudunk a legkevésbé, méghozzá igen gyenge szinten megfelelni. A válaszokban természetesen a könyvtárhasználók egymással ütköző szubjektív értékítéletei köszönnek vissza, az eredményekbe eltérő értékelési szempontjaik is belejátszottak; az állomány esetében azonban a beszerzés feltételeiben, az igényekhez jól-rosszul közelítő gyarapítási gyakorlatban találjuk a meghatározó magyarázó tényezőt (mind az általános, mind a viszonylagosan egyenetlen elégedetlenségre). A feltételekhez adalékul két összetevőt emelünk ki. Az éves eredeti költségvetés alapján számított beszerzési kvóta a FSZEK-ben elmarad mind az országos, mind a megyénkénti átlagtól.(8) A FSZEK-en belül az egy beiratkozott könyvtártagra eső éves beszerzési keretben jelentékeny különbségek (155 Ft-334 Ft) vannak a kerületek között.(9) A könyv- és a folyóiratkínálat egységenkénti megítélését szemügyre véve: akad könyvtár, ahol mindkét mutató magasabb, ill. alacsonyabb, mint az átlag, s mindkettő megközelítően azonos elégedettségi fokot tükröz, de olyan is, ahol az egyik mutató átlagon aluli, a másik pedig átlagon felüli, ráadásul a kettő között számottevő különbséggel, ami arra utal, hogy adott könyvtárban vagy a könyvek, vagy ellenkezőleg, a folyóiratok kínálatával sokkal elégedettebbek (5. sz. tábla). Mindebből a könyvtárak eltérő gyarapítási stratégiáira, az állománygyarapítási keret szűkösségéből adódó kényszerű lavírozásra lehet következtetni. Az adatok azt érzékeltetik, hogy egyes helyeken a meglévő keretek felhasználásával a különböző dokumentumtípusok beszerzésekor az állomány lehetséges szinten való egyenletes fejlesztésére törekszenek, míg más egységben vagy a könyvek vagy a periodikák kínálatára helyezik a hangsúlyt. 40
