A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Barczi Zsuzsa: Könyvtárhasználati szokások vizsgálata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
akikben már eleve élt valamiféle érzékenység, fogékonyság irántuk, csak indítékuk nem volt elég erős, tudatos ahhoz, hogy fel nem ismert, rejtett igényeik könyvtárban való kielégítésére törekedjenek. A videókazetta forgalmának állománybeli arányát messze meghaladó hányada (jóllehet ebben a rövid kölcsönzési időtartam forgási sebességet növeló hatása is érvényesül), néhol már-már a kölcsönzött könyvek mennyiségével vetekedő súlya mindazonáltal elgondolkodtató. Elvi kérdésként vitatható, hogy a kölcsönzött dokumentumokon belül a videókazetta milyen mértékű részesedése „egészséges”; indokolt-e a könyvtári szolgáltatások rendszerét funkcionális szempontból felülvizsgálni? A helyi szinten felmerülő gyakorlati problémák további, megoldásra váró kérdéseket vetnek fel. Hogyan viszonyul ez a fajta igénybevétel a könyvtár kapacitásához és feladatai arányos teljesítéséhez; kell-e és milyen eszközökkel (mert lehet) visszafogni az ilyen irányú keresletet? A HASZNÁLÓK KÖNYVTÁRKÉPE A szolgáltatások értékelése A látogatók könyvtárról alkotott véleményét, az elégedettség, ill. elégedetlenség forrását és szintjét egy háromfokú skála segítségével hét konkrétan megnevezett szolgáltatásra, valamint a könyvtár teljesítményének egészére vonatkozóan mértük. A könyvtári ellátás kérdőívben felsorolt jellemzői a következő arányban kaptak jó, az elégedettséget kifejező osztályzatot: könyvtáros 96,0%, nyitva tartás 84,5%, a könyvek elrendezése 82,1%, katalógusok 80,6%, berendezés 72,5%, a folyóiratok választéka 60,9%, a könyvek kínálata 56,9%. A könyvtár egésze 85,9%-os elégedettséget ért el; ez magasabb az egyenként nyert értékeknél (kivéve a könyvtárost) és az egyenként mértek összesített átlagos értékétől is. Ennek okait abban találjuk, hogy itt azok is válaszoltak (legalacsonyabb a válaszhiány), akik egy-egy konkrét kérdésben érdektelenségük miatt nem foglaltak állást; az általános megítélésbe a külön nem szerepeltetett, de a használók szempontjából lényeges további szolgáltatások is éreztették hatásukat; a rövid időtartamú könyvtárhasználat miatt („nem ismerem még eléggé a könyvtárat”), az érdemi tapasztalatok helyett az első kedvező benyomás, a megelőlegezett bizalom is érvényre jutott. Valamennyi szolgáltatással rendre a nyugdíjasok voltak a legelégedettebbek, a diákok és az értelmiségiek a legelégedetlenebbek. A könyvtáros egyöntetűen, kiemelkedően pozitív megítélését kézenfekvő lenne az adatfelvétel körülményeinek betudni; hogy az eredmények mögött tényleges elégedettség áll-e, arra a későbbiekben kitérünk. A „nem tudom” válaszlehetőség megjelölése, illetve a válaszhiány (feltehetően e mögött is a tapasztalat hiánya rejlik) a katalógusoknál (31,4%; 14,0%) és a folyóiratoknál (30,6%; 13,7%) a legnagyobb arányú, ami a használói szokásokra vezethető vissza. A látogatók számottevő része nem él ezekkel a lehetőségekkel. A katalógusok esetében ráadásul a legkisebb a szórás, elhanyagolható a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb érték között, vagyis a legegységesebb a könyvtárankénti megítélésük. A katalógus valószínűleg még az elégedettek egy részénél is a könyvtárhoz szervesen, illően hozzátartozó apparátust jelent, ami a tájékozódás másodlagos - netán szükséges rossz -, de leginkább a könyvtárosok munkaeszközének tekintett nyilvántartás. Ez összefügg az olvasói igények típusával, a választási, keresési stratégiákkal. A kétfedeles és a családi könyvtárakban végzett 1989-es felmérésünk eredményei szerint a kölcsönzők kisebb hányada fordul meg a könyvtárakban konkrét szerzőre, műre irányuló igénnyel, s a szabadpolcon elérhető, könnyen hozzáférhető könyvkínálat miatt a kiválasztás nem a katalógusoknál kezdődik.(7) A könyvek elhelyezésénél a válaszhiány, ill. „nem tudom” válasz érthetően kevés: a használók többsége könyvkölcsönző. Az átlagos elégedettségi szint fölött éppúgy található családi könyvtár, mint hagyományos és kétfedeles könyvtár. Az elégedettség nem a könyvek (a szépirodalom betűrendben, a szakirodalom tudományáganként, ill. a szép- és ismeretközlő irodalom tematikus egységekben való) kihelyezési rendszere mentén differenciálódik. Az olvasók keresési szokásaihoz (választás vagy válogatás) alkalmazkodó könyvtárak felelnek meg az elvárásoknak, de az áttekinthetőség, az eligazodást egyszerűsítő térkialakítás, a kiválasztást megkönnyítő polckihasználás és a gyakorlottság, tapasztaltság, megszokottság legalább akkora jelentőséggel bír. A berendezés megnevezéssel jelölt könyvtári belső környezetre vonatkozóan jelentős (mintegy negyven százalékos) az eltérés az egyes könyvtárak legrosszabb, ill. legjobb mutatója között, mégpedig kevés tartózkodás (magas válaszolási arány) mellett. Eszerint a látogatók számára korántsem közömbös, hogy milyen körülmények között töltenek hosszabb-rövidebb időt a könyvtárban; a szélsőséges megítélés pedig arra vall, hogy adott helyeken nem voltak tapintatosak nemtetszésük kimondásával. 39
