A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Barczi Zsuzsa: Könyvtárhasználati szokások vizsgálata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
A hangzó dokumentumok kölcsönzőinek közel egyharmada csak CD-lemezt választott; a megkérdezettek közül tizennyolcán említették, hogy csak CD-lemezt szoktak kölcsönözni. E még gyerekcipőben járó új szolgáltatás további lehetőséget ígér újabb használók megnyerésére; életkorukból, relatíve magasabb iskolai végzettségükből következően növelhetik azok számát, akik fokozott igénnyel, a színvonalasabb könyvtári szolgáltatás elvárásával lépnek be a könyvtárhasználók táborába. A különböző dokumentumtípusok kínálata A könyvtár a videókazetták kölcsönzésével bővítette szolgáltatásait, s a különféle funkciók értékelésekor óhatatlanul megfogalmazódott az a hipotézis, hogy a könyvek mellett megjelenő videókazettákkal bizonyos típusú igények kielégítése áttevődött a vizuális dokumentumokra. (Kétségtelen, hogy adott tartalmakat a film eszközei érzékletesebben, ill. a befogadótól különösebb erőfeszítést nem követelve jelenítenek meg.) A különböző dokumentumtípusok választását vizsgálva az alábbi megállapításokra jutottunk. A könyvtárak többségében az átlagon aluli videókazetta-kölcsönzés átlagon felüli lektűraránnyal, az átlagon felüli videókazetta-arány pedig átlagon aluli lektűrkölcsönzéssel párosul. Kivétel ez alól négy könyvtár az átlagtól egyaránt elmaradó videofilm- és lektűrforgalommal, ill. két könyvtár az átlagot egyaránt meghaladó videókazetta- és lektűraránnyal. Az előbbi négy könyvtárban átlagon felüli a nem kölcsönzők, illetőleg a csak visszahozok aránya, valamint átlagon aluli az egy kölcsönzőre eső lektűr; az utóbbi kettőben mindez fordítva tapasztalható. Közbevetőleg, de nem zárójelben hadd jegyezzük meg, hogy a videókazettát nem, vagy tíz százaléknál kisebb arányban kölcsönző könyvtárakban 31,6% és 43,3% közötti, az átlagon jóval felüli a lektűr előfordulása. Szempontunkból azok a könyvtárak kivételesen érdekesek, amelyekben a magas videókölcsönzés mellett alacsony a lektűrarány (egy nagy, két közepes és két kis könyvtár). A csak videókazettát kölcsönzők 21,5%-os arányával szemben ebben az öt könyvtárban a kölcsönzők 43,0%-a vitt el kizárólag videókazettát. Ezeken a helyeken az átlagot meghaladó az új beiratkozok száma, itt fogadták a videófilm iránt elsősorban érdeklődő fizikai munkások egyharmadát, holott e könyvtárak részmintája a teljesnek csak egyötödét teszi ki. A videókazettát (is) kölcsönzők 17,4%-a (az összes kölcsönző 5,0%-a) vitt el szépirodalmi művet; döntően a lektűr kategóriájába tartozó olvasmányt kommersz filmmel együtt választva. Ebből úgy tűnik, hogy a videófilmek iránti igény kielégítésével nem történt olyanfajta munkamegosztás a dokumentumtípusok között, miszerint a szórakoztató, könnyű olvasmányok helyét a kikapcsolódást jobban szolgáló videófilmek vették volna át (avagy egyenesen az értékes szépirodalom helyébe léptek volna). Egy határozottan stabil érdeklődés, ízlés, végső soron az érdeklődést, az ízlést alakító mögöttes okok (iskolai végzettség, művelődéshez való viszony, életmódbeli szokások) irányítják a választást. Lektűrpótló szerepet a videofilmek azok körében még betölthetnek, akik a videókazetta mellett csak ismeretközlő művet vittek el (számuk igen kevés), akik csak visszahoztak, ill. akik - jellemzően a fizikai munkások - csak szórakoztató filmet kölcsönöztek. Az utóbbiakat érdemesnek láttuk közelebbről megvizsgálni, nem csak mert számosabban vannak (a kölcsönző fizikai munkások majd fele), de mert kölcsönzői magatartásukat egyéb, rájuk vonatkozó információkkal összefüggésben elemezhetjük. A csak videókazettát kölcsönző fizikai munkások nagy része a videókazetta-kölcsönzés bevezetésének időszakában iratkozott be a könyvtárba. E csoport fele a legfrissebb könyvtári tagsággal rendelkezik, s majdnem fele részben szokásaikra is jellemző a kizárólag videófilmre irányuló érdeklődés. A közepes ideje (2-3 éve) könyvtárhasználó fizikai munkások körében ez tíz százalékkal kisebb arányú. A videókazetta-kölcsönzés lehetősége előtt beiratkozott fizikai foglalkozásúak elhanyagolható számban választottak csak videókazettát, s közülük mindössze ketten állították, hogy (már) csak videófilmet szoktak kölcsönözni. E tényekből az következnék, hogy a könyvtárban eltöltött huzamosabb idő egyéb igényeket is felkelt, illetőleg a videofilm csekély mértékben „szoktat le” az olvasásról a könyvtárhoz fűződő tartós viszony esetén. A könyvtári tagság időtartama ebben az összevetésben - úgy látjuk - csak egy felszínen mutatkozó, közvetett okra, illetve egy közvetlen kiváltó tényezőre tereli (el) figyelmünket. A vizuális dokumentumok kínálata nyilvánvalóan új, a könyvtártól távoli, az intézményt eddig elkerülő, alacsonyabb iskolai végzettségű rétegre hatott, legyőzve sokakban azt a bizonyos küszöbfélelmet, mely a kultúra tárházaként tisztelt, idegen, „fölöttük álló” intézménytől visszatartotta őket. A könyvtárral való kontaktus kialakulása azonban egymagában aligha ébreszti fel az olvasási kedvet; Józsa Péter szellemében azt hisszük, hogy ez a lehetőség azok számára teremtett esélyt, a belépést motiváló videóforrás melletti egyéb szolgáltatások azokat érintették meg, 38
