A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Papp István: A könyvtár élő szervezet - Forgácsok a vezetés műhelyéből
Szakmai kérdés is, de vezetésmódszertani kérdés is a számítógépesítés előmozdítása. Most nem áll rendelkezésünkre annyi eszköz;, szellemi és anyagi kapacitás, amely minden tekintetben kielégítő megoldást eredményezne. Ennek ellenére úgy kell kezelnünk ezt a területet, mint ami a könyvtári szolgálat jövőjét jelenti. S nemcsak a szolgáltatások szempontjából. Azt hiszem, hogy a számítógépes hálózat biztosítja a belső információs és kommunikációs csatornák hatékonyságát is. A számítógépes hálózat számolhatja fel véglegesen az izolációt, ellensúlyozhatja az elszakadási törekvéseket. Ezért minden lehetséges erőnket be kell vetnünk ezen a területen, s e problémakört akkor is a legnagyobb figyelemmel kell kezelnünk, ha anyagiakban szűkölködünk is. Meg kell vizsgálnunk az egyes kerületek, egységek munkaerőellátottságát. Fluktuációs vizsgálatunk (Barczi Zsuzsa: Ahogy a fluktuálok látják. Bp. 1989.107 p.) felderítette, hogy helyenként túlterhelés, másutt üresjárat mutatkozik. Eltekintve attól, hogy ez egyfelől pazarlás, másfelől „kizsákmányolás”, demoralizálja azt is, aki túl sokat, s azt is, aki túl keveset dolgozik. A munkaerővel való ellátottság problémáját szélesebb összefüggésben kell tekintenünk, a könyvtárgazdaságtan összefüggésében. Még soha nem vizsgáltuk meg azt, hogy mekkora ráfordításért mekkora teljesítményt vagy hasznot kapunk. A közgazdasági szemléletet és gondolkodást kell elsajátítanunk a vezetés minden szintjén. Az anyagi és a személyi erőforrások legcélszerűbb, leghatékonyabb felhasználásáról van szó. Azon is elgondolkozhatnánk, miképpen vezethetnénk be könyvtárunkban a Liska-modell egy testünkre szabott változatát. Hadd legyen az a könyvtárvezető, aki a legtöbbet tudja kihozni a rábízott erőforrásokból. Az intézményi demokrácia kérdéseit sem kerülhetjük meg. A cél az, hogy minél többen érezzék és tudják saját magukénak a könyvtár egészét, vagy legalábbis azt a szeletét, amellyel közvetlen kapcsolatban állnak. A jogok és kötelességek rendszerét egymással összefüggésben kell megvizsgálnunk, s egyszerű, mindenki által érthető és elfogadott, könnyen ellenőrizhető játékszabályokat kell felállítanunk. Valószínűleg a demokrácia felé tett első lépés a minél nagyobb nyilvánosság lesz. Ha az egyes kérdések, feladatok felmerülésük pillanatától kezdve nyilvánosságot nyernek, ha a közvéleményt rendszeresen beavatjuk a döntési és egyéb folyamatokba, nem kell félnünk attól, hogy pletykák, fél- és hamis információk fogják befolyásolni a közösség tudatát. A kérdés az, milyen szabályozott formákban lehet megvalósítani a munkatársak lehető legszélesebb körének, vagy pontosabban a munkatársak optimális körének részvételi és beleszólási jogát. Hiba lenne az, ha csupán vezetői grémiumok jönnének létre, s a sarzsi nélküliek kimaradnának. Különbséget kell tenni a könyvtár egészére és az egyes szervezeti egységekre tartozó ügyek és kompetenciák között. Az intézményi demokráciában is valamiképpen a minőség szempontját, a teljesítmény hitelképességét kellene érvényre juttatni. Úgy látom, átmeneti korszakban vagyunk. (Persze, minden korszak átmeneti, csak egyik átmenetibb, mint a másik.) Egy sor új vonás, jellegzetesség mutatkozik meg működésünkben, gondolkodásmódunkban, feladatainkban, de ugyanakkor még a régi formákat, eljárásokat, módszereket alkalmazzuk. Akkor tennénk jól, ha az új tartalmakhoz igazítanánk a formákat is. Ezért nem szabad kétségbe esnünk, amikor úgy látszik, hogy szétesik a HFO, megkérdőjeleződik valamely részlegnek a léte, működési zavarokat mutat egy-egy szervezeti egység. Ha észrevesszük, hogy a zavarok okai éppen az új vonásokban rejlenek, helyes konzekvenciákat vonhatunk le és helyes intézkedéseket tehetünk. Nem szabad bármihez csak azért ragaszkodnunk, mert eddig is létezett. Nem biztos, hogy az a jó megoldás, amit eddig is alkalmaztunk. Nem szabad elhamarkodott döntéseket hoznunk, de legalább annyi veszéllyel fenyegetnek a késlekedve meghozott döntések is. Nem valószínű, hogy egyetlen nagy átszervezésre van szükség, sőt az is lehet, hogy nem átszervezésre van szükség. Inkább arra, hogy mozgékony, képlékeny, rugalmas szervezetünk legyen, amely a szükséghez képest vesz fel új alakzatokat, s a feladatokhoz igazodó formákat. Ugyanez érvényes az intézeti munkamegosztásra, munkaerőgazdálkodásra, a munkakörök kialakítására. Nem jó, ha kinevezett szakértőink vannak. Kapja meg az a feladatot, aki a legjobban ért hozzá, s nem az, aki „hivatalból” illetékes; végezze el az, aki szívesen, érdeklődéssel teszi, s ne az, aki muszájból. Persze, előbb-utóbb le kell vonni az ebből fakadó munkaszervezési és személyzeti konzekvenciákat. A KÖZPONTI KÖNYVTÁR REFORMJA Egyelőre külön kell kezelnünk - az általános alapelvek érvényesítése mellett -, a központi könyvtár szakmai osztályainak kérdését, valamint a hálózati könyvtárak és a központ szolgáltató osztályainak kérdését. Pillanatnyilag elég munkát ad a központnak az olvasószolgálat új betelepítési és működési rendjének megvalósítása, ami kihat a Budapest Gyűjteményre, a Szociológiai Ósztályra és a Feldolgozó Osztályra is. 68
