A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Báthory János: Dilemmák a szociológiai állomány gyarapításában
/Az elméleti és a „survey’’-szociológia művelői pl. kölcsönösen nem tartják nagyra egymást./ És mint tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik a keze. Jelenlegi gyakorlatunk azonban amely teljesen kizárta a szakemberek közreműködését a szerzeményezésből, tarthatatlan. Először is az említett szakosodás csak a kutatói tevékenységre vonatkozóan igaz, de nem feltétlenül a szakirodalom ismeretére. Annak kijelentése, hogy jobban ismerjük a szakirodalmat mint a szociológusok, szakkönyvtárosi nagyképűség lenne. Okkal feltételezhetjük, hogy a szakma élvonalába tartozók jobban és főleg alaposabban ismerik mind a nemzetközi dokumentumtermést, mind a hazai kutatások dokumentumigényét, mint mi. Az a veszély, amelyet „szakmai sovinizmus” címén fentebb vázoltunk, többféleképpen is elhárítható. Jó választással igénybe vehető olyan kutató közreműködése, akiről feltételezhető, hogy széles látókörű és nem magának fog rendelni. Még nagyobb garanciát jelentene az, ha nem egy, hanem több szakember támogatná tudásával szerzeményezésünket. Végül attól sem kell tartani, hogy ezzel a valóban csak könyvtáros által legjobban képviselhető speciális könyvtáros-szempontok kiszorulnának a döntési folyamatból, hiszen itt csupán szakmai véleményezésről, javaslattételről, kritikáról van szó: a végső döntést ugyanis az intézmény hozza. Sokkal nagyobb probléma az, hogy egy ilyen szakmai kontrollt nagyon nehéz megszervezni és folyamatosan működtetni. Több nekibuz dulás sikertelenségéből tudjuk, hogy ez így van. Megfizetni legfeljebb egy szakembert tudnánk. Társadalmi bizottság működte tése igen nehézkes volna: időigényes feladatról van szó, össze kellene egyeztetni a tanácsadók idejét a munkaszervezés logikájával stb. Mindez valóban nehéz, de nem lehetetlen, és törekedni kell arra, hogy megoldjuk. A „mi a fontos” kérdésre adott válasz természetesen a könyvtáros részéről is tartalmazhat esetleges személyes érdeklődésen alapuló szubjektív torzulásokat. Nem ritka a kutatóból lett vagy a kutatói ambíciókkal, nosztalgiákkal rendelkező könyvtáros. Sokszor az az önmagában örvendetes jelenség, hogy a könyvtáros egy szűkebb szakterületen alaposabban tájékozott, eredményezheti, hogy a szerzeményezési döntéseknél arrafelé húz a szíve. < Könyvtárunknak több ilyen, fokozottabb személyes érdeklődéssel kitüntetett állományrésze van. A szociológia területén maradva lássuk példaként a cigánysággal kapcsolatos beszerzési gyakorlatot. A Szociológiai dokumentációs osztályon két személy is van, aki az e kérdés kapcsán felmerülő társadalmi problémákat, és természetesen annak szakirodalmát is behatóbban ismeri. Tagadhatatlan, hogy ez körejátszik abban, hogy az úgynevezett „cigánykérdés” szakirodalma a FSZEK központjában található meg leginkább az országban, beleértve a nem tisztán szakszociológiai irodalmat is. Idegen nyelvű ciganológiai állományunk odáig fejlődött, hogy az e témában tájékozódó külföldi olvasók nálunk kapják kézhez először saját országukban kiadott művek némelyikét. A beszerzés célja természetesen nem ez, hanem a magyar olvasók ellátása. E területen nem csupán a szakmai értelemben vett szociológiai könyveket javasoljuk megvételre, hanem diszciplináris megkötöttség nélkül mindent, amely iránt feltételezésünk szerint a magyar kutatók érdeklődnek, vagy megítélésünk szerint érdeklődniük kellene. És mivel úgy ítéljük, hogy a cigányság kutatásához nélkülözhetetlen az etnikumok szociológiájának általános szakirodalma, ezért e területen is mélyebben merítünk a nemzetközi könyvtermésből, annak ellenére, hogy az etnikai, kisebbségi kérdés szociológiai nézőpontú vizsgálata a magyar kutatásokban nem kitüntetett helyzetű. Elfogultságunk megindoklására azonban valódi érveink vannak. Ki vitatná, hogy e kérdés társadalmi problémáink egyik legsúlyosabbika? Meg lehetünk elégedve a beszerzett szak- irodalom kihasználtságával is: szakolvasótermünkben az egyik legkitüntetettebb téma, magyar és külföldi olvasók folyamatosan érdeklődnek iránta. Végül, de nem utolsósorban külső pénzügyi támogatást is élvez a könyvtár a témával összefüggő szak- irodalom beszerzésére. „Elfogultságunk” tehát szakmailag védhető, bár be kell látnunk, hogy még számos területről - például a vallásszociológiáról - lehetne meggyőzően bizonyítani, hogy kiemelt fontosságú, aktuális és szakirodalmi háttere nincs kellőképpen biztosítva. Már az írás elején leszögeztem, hogy ezúttal csupán a kérdések megfogalmazását tekintem feladatomnak. Tisztában vagyok azzal, hogy tucatnyi további kérdés, dilemma is felvethető volna. Megjegyzésül ide kívánkozik, hogy ha a gyűjtőkör egészéhez viszonyítva aránylag szűk szociológiai szakterület ennyi kérdőjelet vet fel, mennyit vethet fel a gyűjtőkör egésze? A kategorikus álláspontokat szándékosan kerülő gondolatsor végére mégis kívánkozik néhány megállapítás. 1. A bizonytalansági tényezők sokasága sem teszi feleslegessé a szerzeményezési elvek kimunkálását és írásos dokumentumban /szerzeményezési kódex helyett inkább írnék szerzeményezési útmutatást/ való rögzítését. 2. Ennek kimunkálása során éppúgy kerülni kell valamely absztrakt következetességet, mint a következetlen változtatga- tást. Az alapelvek megfogalmazásában a Szociológiai dokumentációs osztályon kívül részt kell vennie az Olvasószolgálati valamint a Szerzeményezési és feldolgozó osztály munkatársainak is. Megalkotása után be kell iktatni az évi rutinmunkák közé az útmutatás egyáltalán nem rutinjellegű periodikus felülvizsgálatát. 3. Meg kell találni a szerzeményezési folyamatnak azt a pontját, ahol a gyakorló szociológus szakemberek a könyvtárosi szempontokkal összeegyeztethető módon tudnak javaslataikkal bekapcsolódni a szerzeményezésbe. 4. Az egyre drágábban beszerezhető dokumentumok olvasottsága, mint szempont, méltányosan csak akkor érvényesíthető, ha a könyvtár minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a potenciális olvasóközönség tudomására juttassa, hogy a dokumentum létezik, és igénybevehető. Ez legalább olyan fontos, mint a helyes szerzeményezés - ez azonban egy másik dolgozat témája. Báthory János 72
