A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987

Sz. Richlich Ilona: A főkönyvtári rendszer kialakulása a FSZEK hálózatában

Hálózati szervezet és szolgáltatóképesség

A főkönyvtárak és típusaik

Korábban utaltunk már arra, hogy könyvtáraink ellátási típusainak megállapításakor el kellett térni az országos útmutatókban foglaltaktól. 1970-ban a hálózatnak egyetlen könyvtára sem volt, amely az „A” típusra előírt normatíváknak megfelelt volna, s 1975-ben is csak két könyvtárat minősített az intézet vezetősége az ,A” és ,,B” típusú közöttinek, ugyanez volt a helyzet a „B” típus esetében is: 1975-ben 23 minősült „B” és „C” típus közöttinek.' '

A két évvel később kiadott gyűjtőköri szabályzat az országos irányelvektől eltérően az ellátás három típusát jelölte meg a FSZEK hálózatában: részleges felsőfokú /amely megfelelt az ,A” és ,3” közöttinek/, középfokú / 3” és „C” típus között/ és alapfokú /„C” és „D” között./ Ezt a tipizálást érvényesítette a könyvtár 1981-ben megjelent szervezeti és működési szabályzata és eszerint lettek megállapítva az új hálózatszervezetben az egyes egységek által nyújtott ellátási szintek is. A könyvtárak szolgáltatási szintjét tehát a gyűjtőköri szabályzatban előírt állományépítési normatívák határozzák meg.

Ezek alapján nyolc főkönyvtár kapott „részleges felsőfokú jogosítványt” /II., IV., VI., VIE, X., XL, XIII., XIX./ és három került „várakozó listára” /VIII., XVIII., XX./ Mindkét csoportban komoly reményeket fűztünk új könyvtárépületek emeléséhez, vagy az alapterületek lényeges bővítéséhez. Mint az ma már közismert, reményeink csak részben váltak valóra, pl. a IL, VIII., és XX. kerületi elképzelések csupán tervek maradtak.

A többi főkönyvtár alig, vagy nem „tudott többet” mint a kerület többi egysége, ellátási színvonala alig haladta meg az alapfokot.

r /91/

Az 1984-ben megjelent miniszteri szakmai útmutató' ' mégis mind az ellátás rendszerében, mind a szolgáltatások tekintetében a fővárosi hálózatra is az országosan elfogadott kategóriákat /АЗ.СД)/ alkalmazta. Ekkor a józan megfontolás /no meg a minisztériumi dokumentum/ amellett szólt, hogy a FSZEK is vegye át a „hivatalosan” előírt kategóriákat. Ez persze akkor lett volna igazán célravezető, ha az egységes terminológiát és az ezek mögött lévő követelményrendszert együttesen lehetett volna alkalmazni, vagy legalábbis közelíteni az országos normatívákhoz. A FSZEK adottságai azonban a kívánatos szinttől továbbra is messze elmaradtak, az országos átlagoknak a felét vagy el sem érték, vagy épphogy meghaladták. Például az alap- területi ellátottság országos átlaga 1978-ban 2,3 1987-ben 3,2 mr /100 lakos volt, Budapesten ugyanez 1978-ban 0,7,1987- ben 1,1 m~ volt. Az pedig nyilvánvaló, hogy a könyvtárak mérete döntően meghatározza a szolgáltatásokat. Bizonyára az ellátás hiányosságaiból is következik, hogy a fővárosi lakosságnak jóval alacsonyabb hányada veszi igénybe a tanácsi könyvtárakat.

Tekintettel arra, hogy a tényleges feltételek és a könyvtárpolitikai követelmények között igen nagy volt az eltérés, az országos irányelveket csak bizonyos adaptáció után lehetett a FSZEK hálózatára alkalmazni. A visszafogott kritériumok sem tették lehetővé a hálózat jelenleg működő egységei közül akár csak egynek is ,A” típusúvá minősítését. /Egyes vélekedésekkel szemben - amelyek szerint egy ilyen „címke” ösztönzőleg hatna a könyvtárosokra és kényszerítő erővel a fenntartóra-, az a véleményünk, hogy pusztán a besorolás, ha nincs mögötte hitelt érdemlő teljesítőképesség, önámítás és a fenntartó megtévesztése./ Természetesen fenn kell tartani az igényt, s szorgalmazni kell, hogy a kívánatos feltételeknek minél előbb és minél több könyvtár megfeleljen, átsorolásukra pedig ennek függvényében kerülhet sor.

1986. január 1-jétől a központi irányelvek adaptációja /értsd: lazítása/ alapján^^ a FSZEK 27 egysége ,3” típusú /minden fő- és kerületi könyvtár/ 31 fiókkönyvtára „C” típusú és 38 kölcsönzőhelye ,.D” típusú besorolást nyert. A legheterogénebb csoport az első, a főkönyvtáraké. Közülük egy-kettő közelít az ,,A” típus felé, többségük azonban alig haladja meg a „C” kategóriába tartozók szintjét.

Gyermekkönyvtárak a főkönyvtári szervezetben

A főkönyvtárak irányító és koordinációs tevékenysége a gyermekkönyvtári tevékenységre is kiterjed. Néhány -, régebben csak felnőtteket ellátó könyvtárat csak akkor lehetett ilyen feladatkörrel felruházni, ha szolgáltatási köre előbb teljessé vált, vagyis gyermekkönyvtári ellátást is nyújtott. Ezt a „legegyszerűbben” akként lehetett megoldani, hogy a kerület lehetőleg közeli, addig önálló gyermekkönyvtárát részlegként a főkönyvtárhoz csatoltuk. Ennek az „annekciónak” a következménye, hogy a főkönyvtárak közül nyolcnak a gyermekrészlegét több ház, nem ritkán több utca választja el az anyaintézménytől. Ez a körülmény napjainkig húzódó gondok forrása lett. Az első években - főként személyi indítékból, hiszen a „részleg” látszólag a fiókkönyvtárnál is kevesebb autonómiával rendelkezik -, a legtöbb egzisztenciális kérdés a gyermekkönyvtárak önállóságának megszüntetése miatt vetődött fel. A viták hevében egyesek egészen a gyermekek ellátásának veszélyeztetését, a gyermekkönyvtárak elsorvasztását, a gyermekkönyvtárügy megsemmisítését vélték a centralizáció követekezményeként látni.

57