A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987

Sz. Richlich Ilona: A főkönyvtári rendszer kialakulása a FSZEK hálózatában

A személyes indulatok lehiggadása után, de különösen az utóbbi két-három évben a különálló gyermekrészlegek, sőt a csak gyermekeket ellátó fiókkönyvtárak is, az ökonomikus könyvtári gazdálkodás legnagyobb kérdőjelei. Óhatatlan duplikáció mutatkozik a dokumentumok beszerzésében és szükségtelen elkülönítés a használatban. A szervezet integrálását az ellátás integrációja hosszú évekig nem követte, sőt sok helyütt máig sem követi. Pedig az integrációt nem pusztán az ellátás realitása, hanem a valós használói igények is indokolják.

Kerületi könyvtárak - viszonylagos önállósággal

Egyes kerületekben - a telepítés egyenetlenségei következtében - két, közel azonos nagyságrendű könyvtár is működött. A főkönyvtárat ebben az esetben is ki kellett jelölni. A másik könyvtár «fontossága” /magas olvasói létszáma, állománynagysága, szolgáltatási színvonala, földrajzi fekvése/ azonban megkívánta a kt%ábbi nívó megtartását, esetleg emelését. A hierarchikus felépítés nem lehetett ennek akadálya, és az ilyen egységek viszonylagos önállósága megoldani látszott a problémát. Az önállóság kiterjedt bizonyos gazdálkodási és szolgáltatásszervezési tevékenységekre is.

A fiókkönyvtárak munkaszervezésének, állományépítésének, olvasószolgálati munkájának irányítása közvetlenül a főkönyvtárvezető hatáskörébe tartozik /a munkaerőátcsoportosítástól a dokumentumok kiválasztásán át a feldolgozásig és a feltárásig./

Az önálló kerületi könyvtár költségvetési keretének összegét a főkönyvtárvezető évente meghatározza, de az egyeztetett elvek és jóváhagyott munkaterv alapján a helyi vezető önállóan használja fel. A fiókkönyvtárral ellentétben állomány-nyilvántartását is külön vezeti. Az állományépítési és szolgáltatási kérdéseket év elején tisztázzák, a főkönyvtárvezető esetenként ellenőrzi a munkát.

Ez a megoldás - noha nem volt és ma sem mentes némi, főként személyi eredetű súrlódásoktól-, a szolgáltatási szféra szempontjából szerencsésnek bizonyult. A főkönyvtárak mellett öt ún. kerületi könyvtár szerveződött ily módon. /VII. kerületi Rottenbiller utca, VIII. kerület Kulich Gyula tér, IX. kerület Boráros tér, XI. kerület Karinthy F. út és XX. kerület Soroksár./ A szervezetében szétaprózott, esetlegesen telepített, szolgáltatásaiban korszerűtlen, egyfelől párhuzamos, másfelől hiányos ellátást nyújtó budapesti tanácsi könyvtárhálózat a 70-es évek végén bizony nemcsak, hogy a lehetséges, de még a szükséges kereteit és feltételeit sem biztosította egy középeurópai fővároshoz illő könyvtári ellátásnak. Az új struktúra ezért aztán hol nyakban, hol derékban mindig szorít valahol és állandó igazításra szorul.

A tárgyi feltételek alakulása: új könyvtárak, könyvtárbővítések

Részlet „A fővárosi közművelődés helyzete és fejlesztési feladatai” című előterjesztésből: „Sem a FSZEK központi épülete, sem a mintegy 100 egységből álló hálózat egy része nem alkalmas feladatainak ellátására, továbbá néhány kerület, illetve lakótelep könyvtári alapellátása sem biztosított.”'23'

1978 és 1987 között a kerületi könyvtárak alapterülete közel 9 ezer négyzetméterrel növekedett és a hálózat 30 új létesítménnyel gyarapodott.

Szándékosan írtuk egymás mögé a fenntartói előterjesztés sommás megállapításait és az elmúlt 10 esztendő két mennyiségi adatát. De nézzük tovább:

„A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban határozatot hozott, amelynek alapján meg kell vizsgálnunk,milyen módon fejleszthetjük nagyobb ütemben a tanácsi könyvtárhálózatot és hogyan oldható meg a központi könyvtár bővítése...

A könyvtárak alapterülete 10 év alatt majdnem megduplázódott /1978-ban 13774 m2,1987-ben 22106 m2/. A bővülés jelentős része azonban nem fejlesztés, hanem korszerűsítés volt, az új létesítmények alkalmatlan körülmények között működő könyvtárakat váltottak fel. Ezért is nem nőtt jelentősen az ellátóhelyek száma a viszonylag nagy számú új könyvtár ellenére sem. /1977-ben 92, 1987-ben 97./

Az új könyvtárak egy része /Kelenföldén, Angyalföldön, Pestlőrincen és a VII. Kertész utcában/ valóban korszerű, a mai igényeknek megfelelő méretű és színvonalú. A tíz év alapterületi bővülésének egy harmadát ez a négy főkönyvtár teszi ki. Ezek az egységek nagyjából megfelelnek a főkönyvtárral szemben támasztott elvárásoknak is. Ezekben és a hozzájuk számítható mindössze 2-3, már korábban elkészült épületben lehetett kialakítani a differenciáltabb ellátást, a dokumentumok sokféleségén alapuló szolgáltatásokat. Egy későbbi, régióközponti szerep vállalására azonban egyikük sem alkalmas, mert ezt sem alapterületük /a minimális kívánalom 3-4000 m2 lenne/, sem földrajzi helyük nem biztosítja.

58