A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Faragó Tamás: A budapesti peremkerületek leíró statisztikai adatforrásai, 1800-1870
Foglaljuk össze vizsgálatunk eredményeit. A leíró statisztikai művek általában egyéni teljesítmények. Szerzőjük részben a statisztikai adatszolgáltatás fejletlensége, részben a vállalkozás nem hivatalos jellege^ ^ miatt jelentős részben személyes gyűjtőmunkával szedi össze adatbázisát. Mivel a statisztika, demográfia - s általában a társadalomtudományok - ekkor még fejletlenek, az adatok összegyűjtésének, rendezésének és közlésének nincs egységes, kialakult módszere. Fentiekből következik, hogy a leíró statisztikákban keveredik az érték az értéktelennel, a pótolhatatlan adatszolgáltatás a korábbi adatok - gyakran hivatkozás nélküli - átmásolásával. Részben a tartalmi következetlenségből, részben a vállalt feladatnak esetenként a szerző erejét meghaladó súlyából ered az a tény, hogy a leíró statisztikák gyakran földrajzi értelemben is következetlenek, egyenetlen adatszolgáltatók. Minden hiba és hiány ellenére azonban mégis sok szempontból fontosak, bizonyos kérdések vizsgálatánál pedig nélkülözhetetlenek a történeti kutatások számára. Egyrészt megőriztek olyan adatokat, melyeknek eredeti forrása elpusztult, másrészt szerzőik adatgyűjtő buzgalma nem egy esetben - különösen a szöveges leírások, jellemzések során - olyan információkat tudott összeszedni, amelyek ilyen tömör formában semmilyen más egykorú forrásban nem találhatók meg. A leíró statisztikákban olvasható adatok értékelése, felhasználhatóságuk mérlegelése azonban óvatossággal párosult,elmélyült elemzést, egymással és a levéltári forrásokkal való összevetést kíván meg. Igényesebb kutató e műveket önmagukban még rész- problémák megválaszolására sem használhatja a súlyos tévedés veszélye nélkül. A leíró statisztikák a történeti vizsgálatok folyamatában, a levéltári források mellett rendszerint csak kiegészítő szerepet tölthetnek be. Az elmondottakkal semmiképpen sem kívántuk lebecsülni a leíró statisztikákat illetőleg azok szerzőit. Tekintetbe kell ugyanis vennünk azt, hogy a 100-150 évvel ezelőtti időben a közlekedése kommunikáció a mainál sokkal nehézkesebb volt, s információt adó közgyűjtemények, szerzőiknek alig-alig álltak rendelkezésére. A hiányokat munkával, szorgalommal, ötletekkel, baráti-ismerősi kapcsolatokkal kellett áthidalniuk és ennek tükrében néhányuk munkája /elsősorban Ferenczy Józsefé, Vállas Antalé, valamint Galgóczy Károlyé/ különösen tiszteletre és figyelemreméltó. Mindezzel együtt azonban szerzőink többnyire kevesebb és pontatlanabb eredményt értek el annál, mint amit a leíró statisztikai művek jelenlegi használóinak többsége hisz. Tudomásul kell vennünk azt, hogy a szóban forgó művek történeti források, következésképp éppúgy szükségelik a kritikát, az ellenőrzést, mint bármilyen más kéziratos, levéltári vagy statisztikai forrás. A fentiekben ehhez kívántunk néhány szempontot és ötletet adni. Faragó Tamás Jegyzetek 1. A leíró statisztika történetére vonatkozóan ld. Horváth Róbert: A magyar leíró statisztikai irány fejlődése /Bp. 1966./ c. művét. A témával még számos különböző szerző előadása, tanulmánya foglalkozott, többségük a Statisztikai Szemle 1957 utáni évfolyamaiban jelent meg. (vö. még: A magyar hivatalos statisztika történetéből. Bp. 1958./ 2. E két forrás sajátos, átmeneti jellegű. Hivatalos célból illetve hivatalos támogatással készült, de módszerében eredményeiben inkább leíró statisztika jellegű. Többnyire nem saját számlálásra, összeírásra támaszkodik, hanem készítőik közvetve vagy közvetlenül különféle forrásokból összeszedett adatokból állították össze kiadványaikat. Az adatok egy része egyházi névtárakból, megyei összeírásokból származik, de az összeállítók használták helyenként az 1850-51. ületve 1857. évi népszámlálás hivatalos adatait, sőt saját becslésekkel is találkozunk. Ily módon természetesen e művek forrásértéke területenként-településenként eltérő./Fentiek alapján úgy véljük,hogy a Központi Statisztikai Hivatal „Magyarország Községeinek és városainak népessége az 1850., 1857. és 1870. években /Az 1980. évi államigazgatási beosztás szerint/”. Bp. 1984. című kiadványa túlbecsüli az említett művek forrásértékét, akkor amikor további ellenőrző adatok nélkül 1850. illetve 1857. évi településsoros népességi adatbázisként fogadja el azokat./ 3. A vizsgált területre vonatkozó, 1870 előtti adatokat tartalmazó legfontosabb adatforrások a következők: 1850/51. évi népszámlálás /Országos Levéltár, D 77.1851/No. 1901./, 1857. évi népszámlálás - településsoros adatai jelenleg nem ismertek, 1869. évi népszámlálás /Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, Kézirattár V. A. 21./ az itt található adatok csak a háztartások /lakófelek/ valamint a férfiak és nők számaival bővebbek az 1873. évi helységnévtár közlésénél, ideiglenes földadókataszter /közölve: Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme /a Helytartótanács rendeletéből kiadva/. Buda, 1865., A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara kiadványai nem tartalmaznak területünkre vonatkozó községsoros adatot, de a kamara levéltári anyagát /Országos Levéltár, Z 192./, csakúgy mint a Pest Megyei Levéltár adózással kapcsolatos iratait tudomásunk szerint még c szempontból nem vizsgálták át. 4. Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. Bp. 1910., Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára. Bp. 1931., Rexa Dezső: Dunamenti nyaralóhelyek. Bp. 1932., Perényi József: Csepel. Bp. 1934.. Ladányi Miksa: Pestszentlőrinc, Kispest, Pestszentim- re. Bp. 1937., Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye adattára. Bp. 1939., Zsemley Oszkár /szerk./ Rákospalota és Rákosvidék. Bp. 1938., Ladányi Miksa /szerk./ Pestszenterzsébct, Kispest és környéke. Bp. 1936.. Ugró Gyula: Újpest, 1831-1930. Bp. 1932. 5. Pesty Frigyes gyűjtésében a földrajzi neveken túlmenően rendszeresen megtalálható az egyes helységek XIX. század közepi földterületének művelési ági megoszlása, esetenként pedig a házak és a népesség száma is. A vizsgált területünket is felölelő részt 1984-ben adta közre a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár. A fővárosra vonatkozó adatokat megismétli a Budapest Történeti Múzeum párhuzamosan készült kiadványa - Létay Miklós: Pesty Frigyes helynévtárának budapesti adatai. Bp. 1986. 116
