A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Faragó Tamás: A budapesti peremkerületek leíró statisztikai adatforrásai, 1800-1870
A szerzők közel fele hivatalos adatokat használt - elsősorban a szóban forgó időszakban könnyebben hozzáférhető egyházi névtárakat -, viszonylag sokan idézték azonban még évtizedekkel később is Nagy Lajos és Fényes Elek népességadatait. Érdé kés, hogy a forrásfelhasználásban illetve az adatok előállításában bizonyos időbeli változások tapasztalhatók. A század első harmadában publikált művek szerzői szinte naprakészek voltak a legújabb forrásművek, adatgyűjtések ismerete és használata tekintetében, míg a későbbiek folyamán csökkent a felhasznált források frissessége. Talán részben ezt ellensúlyozta, de vélhetőleg a népességi változásokra való érzékenység jele is lehetett az, hogy az ötvenes évektől kezdve egyre gyakrabban találkozunk becsült adatokkal. Gyanítható tehát bizonyos lassú szemléleti változás, de nemcsak szakmai-tudományos értelemben. Nem alaptalan ugyanis annak feltételezése sem, hogy amilyen mértékben az 1830-as évektől kezdve a leíró statisztikai művek kiadásában hangsúlyosabb lett az üzleti cél, úgy vált egy részük pontatlanabbá, kevésbé eredetivé. Ezt a - nyugodtan mondhatjuk: felhígulást - viszont némileg ellensúlyozta egyrészt a fent említett szemléleti változás, másrészt az, hogy az 1850-es évek elejétől kezdve a szerzők számára fokozatosan könnyebbé vált az államigazgatás által készített hivatalos adatok egy részéhez való hozzájárulás.^ Az előbbiekhez hasonló az adatok eredete a szöveges leírásokban is. Egészen a harmincas évekig fel-feltűnnek a XVIII. század végi szerzők /Vályi András és Korabinszki János/ adatai és fordulatai a szövegekben, utána viszont Fényes Elek leírásai válnak számos szerző kútfőjévé. Utóbbi azonban nem minden esetben elég megbízható és nem is mindig eléggé részletes. Gazdag, pontos és jól használható leírást a XIX. századra vonatkozóan valójában csak Galgóczy Károly ad. Rajta kívül viszonylag jók Schams Ferenc, Vállas Antal és Haeufler J. V. leírásai is, de sajnos különféle okok miatt ezek egyike sem tárgyalja a területünkön található összes települést. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy egyrészt egyetlen leíró statisztika használata soha nem vezethet kielégítő eredményre, mivel a szükséges adatokat csak több mű egyidejű használata révén gyűjthetjük össze, másrészt a feldolgozás során elengedhetetlen a kapott információk hitelének ellenőrzése, keletkezési idejének megállapítása vagy legalábbis valószínűsítése. Mindennek egyik szükséges - de nem minden esetben elégséges - módja lehet több leíró statisztikai mű adatainak egymással történő összevetése. Lássunk erre ismét egy példát /II. függelék/. Kiválasztottunk egy átlagos adatgazdagságú települést, a ma Budapest XI. kerületében fekvő Albertfalvát, hogy egyrészt a leíró statisztikák információtartalmának különbözőségét, problémáit, másrészt az összehasonlító módszer nyújtotta lehetőségeket /valamint e lehetőségek korlátáit/ bemutassuk. A település fekvésére vonatkozóan forrásainkból megkapjuk a lényeges információkat - igaz, több forrásból -, sőt Vállas Antal még a falu földrajzi koordinátáit is megadja. Bajba jutunk azonban a Buda városától való távolság esetében, mivel a négy szerző kétféle mértékegységben négyféle adatot közöl. Nyilván Buda másmás pontjától számították az Albertfalváig tartó utat. /Leginkább még a gyakorlatias, a távolságnak a megtételhez szükséges időben való mérése látszik elfogadhatónak számunkra./ A helység nevének eredete egyértelmű, keletkezésére vonatkozóan azonban már ismét van némi ellentmondás adatainkban,- egyesek szerint a falut , Albert herceg” alapította, mások szerint a ráckevei uradalom -, s ez az itt használt forrásokból teljesen fel sem oldható .Galgóczy Károly közölve a telepítés német nyelvű hirdetményét,bizonyítja,hogy Albertfalvát az uradalom hozta létre, de további útbaigazítást nem ad. Ferenczy Józseftől viszont arról értesülünk, hogy az uradalom birtokosa a királyi család,a század elején házasság révén konkrétan a szóban forgó Albert szász-tescheni herceg volt, Mária Terézia egyik lánya, Mária Krisztina főhercegnő férje. A helyzetet a Magyar Lexikon 1. kötete^ oldja meg, amelyből megtudjuk, hogy a herceg ugyan Albertfalva alapításakor még élt, de 81 éves volt, így valószínű, hogy birtokának ekkor már inkább csak haszonélvezője, mint konkrét irányítója - vagyis a telepítés aligha lehetett az ő műve. A helység kinézetére, gazdasági életére, társadalmi összetételére vonatkozóan a továbbiakban elsősorban Galgóczy Károly adataira tudunk támaszkodni. A többi szerző adatai - talán Ferenczy Józsefet kivéve - szinte a semmitmondás határát súroló- an rövidek. Népességi adataink ugyan első pillanatra valamivel gazdagabbnak tűnnek /5. tábla/ mint a többi, összehasonlító vizsgálatuk azonban tömérdek ellentmondásra derít fényt. Ha a leíró statisztikák által közölt népességszámokat az egyházi névtárak sorozatos, azonos módon készült /és 1821-1855 közt bizonyíthatóan azonos személy által is készített/ adatsorával vetjük össze, akkor azonnal szembetűnik azok néhány hibája. Fényes Elek 1837. és 1851. évi népességszáma valamint a valószínűleg őt követő Hunfalvy János adata irreálisan alacsony. A valóságosnál kisebb Hornyánszky Victor adata is, aki nem vette észre, hogy az általa használt 1856. évi egyházi névtárban a külön feltüntetett tanulók adatait kihagyták az összegzésből /e- gyébként 1850-1858 között végig ezt tették/. Ferenczy József, Vállas Antal, és Galgóczy Károly kivételével pedig a leíró statisztikák a kisebbséget alkotó más felekezetű lakosok adatait hiányosan adják meg, vagy egyáltalán nem közlik. Vagyis a népesség nagyságrendjére vonatkozóan csak Ferenczy József, Vállas Antal, az 1855. évi közigazgatási beosztás, az 1863. évi helységnévtár és Galgóczy Károly adatai megfelelőek, összetételére pedig csak Ferenczy és Galgóczy forrásművei. /Megjegyzendő azonban, hogy Ferenczy József 1844-ben megjelent repertóriuma, nem tudni mi okból, de a tíz évvel korábbi egyházi névtár számait használja./ 114
