A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Faragó Tamás: A budapesti peremkerületek leíró statisztikai adatforrásai, 1800-1870
Együtt látva a leíró statisztikákból összegyűjtött adatokat azonban még mindig bizonyos hiányérzetünk van. E források egyike sem említi az 1838. évi árvizet, mely a friss települést gyakorlatilag teljesen összerombolta.' ^ /А Galgóczy Károly által említett 1876. évi árvíz pusztítása ennél lényegesen kisebb volt./ Nem válik nyilvánvalóvá e forrásokból az a különleges helyzet sem, amely Albertfalva gazdasági életét a XIX. század folyamán jellemezte : a településnek gyakorlatilag nem volt mezőgazdaságilag hasznosítható területe / pontosabban szólva összesen 20 kataszteri holddal rendelkezett, - melyből a szántó 1 holdat tett ki/' ^ ezért népessége döntő mértékben más forrásokból, elsősorban iparűzésből élt. Még az 1900. évi népszámlálás szerint is az iparból él a keresők kétharmada, de szinte mindannyian kisüzemekben dolgoznak. Tíz embernél többet foglalkoztató üzem ekkor még a faluban nincs/'^ következésképp a település társadalmát nem a modern értelemben vett proletariátus, hanem egy sajátos, Magyarországon nem túl gyakori módon homogén városias kispolgárság jellemzi. /Ebből a szempontból tehát mind az eddigi kutatás, mind az ezt tükröző Budapest történeti bibliográfia némileg félreinformál, ugyanis utóbbiban Albertfalvát szinte csak a XX. századi, megváltozott helyzetet tükröző nagyipari - munkásmozgalom történeti cikkek képviselik./ Vagyis a tanulság: egy település XIX. századi múltjának rekonstruálásához a leíró statisztikák használata szükséges, de semmiképpen nem elegendő. Szükséges, mert például azokat a településleírásokat, amelyeket Galgóczy Károly ad, semmilyen más forrásból nem tudjuk megszerezni. Hasonlóképpen értékes egyedi adat az 1855. évi közigazgatási beosztásban feltüntetett összterület - a földterület művelési ági megoszlását rögzítő források ugyanis csak a mezőgazdasági területet tárgyalják/- már amennyiben megfelel a valóságnak.' ' Haeufler adatai, miszerint a helyi iparban a XIX. század közepén az asztalosok domináltak, szintén pótolhatatlannak látszanak vagy legalábbis fáradságos munka árán gyűjthetők össze. Nerp elégséges ugyanakkor a leíró statisztikák forrásbázisként való használata, mert szerzőik többnyire egy nagyobb területről kívántak viszonylag kiegyensúlyozott összképet nyújtani, így lehetőségeik, ismereteik, valamint a terjedelem majd mindig korlátok közé szorította őket. Ebből következően mást-mást találva fontosnak, nem mindegyikük közölte ugyanazokat az információkat, illetőleg, mint ahogy azt illusztráltuk, műveikbe számos téves, zavaros adat is bekerült/ A tartalmi kérdések vizsgálatán túlmenően, szükséges végül még egy területi ellenőrzés is, ti. az, hogy mennyire teljesen ölelik fel forrásaink a tárgyalt területet. Adatainkból látható, hogy e téren is épp oly nagy a változatosság, mint a forrásművek tartalmában. Egyaránt jellemző azonban valamennyire, hogy mindegyikükből hiányzik néhány település. A Buda szabad királyi város környéki települések /6. tábla/ a vizsgált művek, 40 százalékában viszonylagos teljességgel megtalálhatók, ugyancsak 40 százalék viszont az előfordult helyeknek csak töredékét közli. Körülbelül hasonló az arány a Pest körüli települések esetében is /7. tábla/. A vonatkozó források kereken 38 százaléka viszonylag teljesnek mondható, 29 százalékuk azonban erősen hiányos, sőt három forrásunk Budával ellentétben, Pest környékéről egyetlen települést sem ismertet részletesebben. Ha a területi teljességet nem az egyes forrásművek, hanem a települések felől vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a magasabb jogi státusúak /mezővárosok illetve falvak/ valamint a valamilyen műemlékkel, látványossággal rendelkezők sokkal pontosabban regisztráltak, mint a puszták, majorok vagy az egyszerű, díszes épületek nélküli kisebb helységek. A regisztráció pontosságát tekintve a többi település közül kiemelkedik a budai oldalon Budafok, Csepel, Óbuda, Nagytétény és Albertfalva, a pesti oldalon pedig Soroksár, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Rákospalota és Cinkota. Ha végezetül együtt nézzük a tartalmi és területi teljesség, pontosság, megbízhatóság és eredetiség szerint a feldolgozott forrásműveket, akkor a következő értékelés adható /8. tábla/:a rangsor első helyére nem a leggyakrabban használt és a közfelfogás szerint a legjobbnak tartott Fényes Elek kötetek, nem is a kutatók által statisztikai alapbázisként idézett Nagy Lajos, hanem két kevésbé idézett és kevesebbet használt megyeleírás - Ferenczy József és Galgóczy Károly művei - kerülnek. Mindez aligha véletlen. Ferenczy és Galgóczy művei csak az általuk tárgyalt területtel illetve annak tágabb környezetével: Pest megyével foglalkoznak. Mindkettőjük hosszú ideig megyei tisztviselő, így rendelkeztek a szükséges tárgyi- és terepismeretekkel, és a hivatalos, félhivatalos információkhoz való hozzáférés tekintetében is igen jó helyzetben voltak, tehát műveik elsőrendű forrásnak tekinthetők. Ezzel szemben a többi mű esetében a minőséget részben a nagy területre való kiterjedés, részben a szakmán kívüli szempontok /üzleti sikerre törekvés illetve hazafias célú ismeretterjesztés miatti sietség és adatkompilá- ció/ rontották le. Nagy elterjedtségüknek, viszonylag könnyű hozzáférhetőségüknek tudható be az, hogy ennek ellenére utóbbiak kerülnek ma is leggyakrabban felhasználásra - amiben azért, tegyük hozzá, esetenként közrejátszhat az a tény is, hogy nem minden esetben /nem minden megyére vonatkozóan/ találunk olyan jó megyei leíró statisztikákat, mint Ferenczy József és Galgóczy Károly fent említett műveit. Speciális szempontokból hangsúlyoznunk kell még Nagy Lajos /házak és népesség száma/, Schams, Haeufler és Hunfalvy /műemléki nevezetességek/, valamint Linzbauer /közegészségügyi adatok/ műveinek jelentőségét, jól használhatóságát is. A közelmúltban reprint formában kiadott, és így jelenleg a leginkább hozzáférhető Fényes Elek-féle 1851. évi „geographiai szótár” viszont éppen csak bekerült rangsorunkba - az összehasonlító vizsgálatok során számos ^j/engeségére /anakronisztikus információkra, saját illetve mások korábbi műveiből történt adat-átmásolásokra/ derült 115
