A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Faragó Tamás: A budapesti peremkerületek leíró statisztikai adatforrásai, 1800-1870
A regionális művek valamennyien a tulajdonképpeni leíró statisztika kategóriájába tartoznak, bőséges szöveges leírás közepette közlik számszerű adataikat. Az országos műveknek viszont ezzel szemben csak fele esik ebbe a csoportba, a másik fele leírást lényegében nem adó adattár, sőt, négy mű formája táblázatos. /Nem véletlen, hogy ezek túlnyomórészt az új műfajok első képviselői: egyikük bírósági, másikuk közegészségügyi adattár, a harmadik pedig a modern értelemben vett helységnévtár első megjelent példánya./ A művek 70 százaléka magyarországi kiadású /12 Pesten, 5 Budán, 1 Kassán jelent meg - ezek, egy kivételével 1848 előttiek/, 30 százaléka pedig külföldön /5 Bécsben, 1-1 pedig Lipcsében és Olmützben/. Együtt tekintve e jellemzőket azt mondhatjuk, hogy a hazai művek többségükben két csoportra oszthatók. Nagyobb részük elsősorban szőve ges leírást ad, kisebb részük táblázatos adattár. Többnyire inkább a tartalmi, mint a területi teljességet sikerül megközelíteniük. Ezzel szemben a külföldi kiadású művek leggyakoribb típusa a részleges /válogató/ országos statisztika, legkedveltebb formája a tömör szöveges adattár. Nyilván olvasóközönségüknek nincs szüksége sem a nagyrészt ismeretlen helységekről szóló, bő lére eresztett leírásokra, sem a mindennapi adminisztrációs munkát elősegítő táblázatos formára. A közölt adatok többsége - akár szöveges, akár számszerű - elsősorban a népességre vonatkozik: mindig közlik a népesség számát, többnyire az uralkodó felekezeteket, esetenként szövegesen jelzik a legfontosabb etnikumokat, néha pedig megadják a házak számát. Ritkábban előfordul a lakosság státusára, a legfontosabb foglalkozásokra történő utalás, de ezek, kivételes esetektől eltekintve nem számszerűek. A fentieken túlmenően rendszeresen közölnek forrásaink közigazgatási- egyházigazgatási adatokat, megemlítik a fontosabb földbirtokos családok nevét, egyes esetekben pedig megadják a településre jellemző speciális mezőgazdasági termény vagy ipari termék, vállalkozás, illetve létesítmény, közintézmény, és egy egy kiemelkedő látványosság /régészeti lelet, várrom, kastély, természetföldrajzi jelenség vagy képződmény/ rövid leírását. Úgy gondoljuk, nem érdemes mind a 25 kiadványon egyenként részletesen végigmennünk - ez csak áttekinthetetlen és ugyanakkor semmitmondó adathalmazt eredményezne. Célszerűbbnek tűnik az, ha forrásainkat a felhasználás, a praktikum felől közelítjük meg. Ez azt jelenti, hogy fel kell mérnünk, hogy milyen adattípusokat, milyen gyakorisággal közöltek forrás- műveink, mikoriak ezek az adatok és honnan vették őket a leíró statisztikák, végezetül tartalmilag és területileg mennyire megbízhatók - értve ez alatt a szükséges adatok meglétét, és azok pontosságát. Nézzük meg tehát mindezt egy kicsit konkrétabban, adatszerűbben. A közölt adattípusok szerint vizsgálva forrásainkat /1-2. táblák/ azt látjuk, hogy a népességszám, valamint a közigazgatási beosztás az a két adattípus, amely szinte minden leíró statisztikában helyet kapott. Valamivel ritkábban - nagyjából az esetek felében - tüntetik fel forrásaink a lakosság felekezeti-etnikai hovatartozását, egyházi igazgatási jogállását, a birtokos /földesúr/ nevét, s megközelítően ugyanilyen arányban adnak rövidebb-hosszabb leírást a nevezetesebb látnivalókról, illetve a település legfontosabb gazdasági jellemzőiről. Lényegesen ritkábban fordul elő a házak számának megadása, a többi adattípus /terület, jobbágytelkek száma, birtoklás-történet stb./ pedig már csak egy-két forrásban tűnik fel. Mindössze három műben - vagyis az összesnek kevesebb mint 10 százalékában - jelenik meg egyszerre tíznél több adattípus. Sajnos ezek egyike - Vállas Antal lexikona - nem teljes, a szerző csak a J betűig jutott el. Művének befejezésében a szabadság- harc, majd azt követő kényszerű emigrációja meggátolta.^ A feldolgozott művek kereken fele ötnél kevesebb /általában mindössze 2-3/ adattípust tartalmaz, vagyis önmagában nem sok információt nyújt. Vizsgálódásunk alapján azt is mondhatjuk, hogy a leíró statisztikák teljessége, földrajzi-tartalmi látókörének szélessége fordított arányban állt a közreadott információ mennyiségével, ami bizonyára nem véletlen. A fent említett összefüggést nyilvánvalóan a többnyire magányosan dolgozó szerzők munkaerőkapacitása, illetve az egy-egy kiadványra fordítható anyagiak korlátái alapozták meg. Persze a közölt adattípusok száma nem mond sokat azok értékéről, eredetiségéről. Mielőtt azonban megkísérelnénk ennek vázlatos értékelését, nézzük, honnan szerezték be szerzőink adataikat /3. tábla/. Csoportosítva a leíró statisztikák forrásait, megállapítható, hogy azok információinak nem egészen negyed része származott csak egykorú „hivatalos helyről”, vagyis az állami, megyei és egyházi szervek adatgyűjtéseiből. Adataik közel harmadát a szerzők maguk szedegették össze, ennél valamivel többet pedig valamelyik másik leíró statisztikai műből merítettek. Természetesen ezek az arányok adattípusonként eltérőek. Míg a népességadatok forrása közel felerészben valamelyik hivatalos szerv által végzett gyűjtés volt. addig a házak számát a szerzők jelentős része Nagy Lajos után idézte - az említett szervezetek ugyanis nem minden esetben gyűjtötték össze a házak számát, illetőleg ezek Pest megyében nem váltak hozzáférhetővé a magánérdeklődők számára. Még jellemzőbb a szöveges adatok származása - itt gyakorlatilag nem volt lehetőség hivatalos források használatára, így a szerzők részben saját gyűjtésre kényszerültek, részben egymástól kölcsönözték /időközönként szószerint másolva/ a fontosnak tartott információkat. Egyenként nézve az egyes adattípusok forrását /4. tábla/ rögtön szembetűnik, hogy a közölt információk jelentős része ismétlődő, illetőleg a megjelenés idejénél lényegesen korábbi - 10-20 évvel azelőtti - állapotokat tükröz. A házak számára vonatkozóan például csak két értékes közléssel rendelkezünk: Schams Ferenc 1822. évi, illetőleg Nagy Lajos 1828. évi művében. /Előbbi azonban mindössze 3 helységre vonatkozik./ Három szerző közvetve vagy közvetlenül Nagy Lajos adatait használta, kettő pedig nem teljesen megnyugtató eredményeket hozó becslésekkel próbálkozott. Némileg hasonló a helyzet a népességadatok esetében is, bár itt az összkép jobb. 113
