A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Klinda Mária: Kéziratok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár állományában
voltunk figyelemmel. Számos nyomtatványunk van kézírásos bejegyzésekkel, ajánlásokkal, könyvekbe kötött levelekkel. A Ritkaságok és kéziratok gyűjteményében ezekről is nyilvántartást vezetünk, akárcsak a kötéstáblákon talált, vagy azokról leválasztott kódextöredékekről. E feltárás azonban még csak a kezdeteknél tart. 1939-es évkönyvünkben önálló tanulmány jelent meg Pelei Tamás széljegyzeteiről Kelényi B. Ottó tollából „Egy magyar humanista glosszái Erasmus Adagia-jához” címen 4, több liturgikus nyomtatványunk bejegyzéseit pedig Radó Polikárp dolgozta fel „Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései” című tanulmányában.5 Regisztráló munkánkkal hasonló jellegű feldolgozásokat szeretnénk a jövőben elősegíteni. Nem részletezzük a kéziratfajták szerinti megoszlást sem. összefoglalónkból kiderül,, hogy lényegében valamennyi kéziratféleség: kódex, analekta , kéziratos könyv, néhány kéziratos térkép6 és zenemű, levél, sőt a tulajdonképpen levéltári anyagnak számító hivatalos iratok és oklevelek is előfordulnak a könyvtár gyűjteményeiben. A tartalmi vonatkozások áttekintésére nyilvántartásunk jelenlegi formájában nem alkalmas. А В előjelű - a Budapest gyűjteményben álló - kéziratok valamilyen vonatkozásban a főváros történetéhez kapcsolódnak. A hagyatékokból véletlenszerűen hozzánk került vegyes tartalmú kéziratok közt számos irodalomtörténeti vonatkozásút találunk, de látni fogjuk, hogy művelődéstörténeti szempontból számos olyan kéziratunk is érdeklődésre tarthat számot, amely nem I tartozik a könyvtár gyűjtőkörébe, kéziratjellege és gyűjteménytörténeti értéke miatt azonban megőrizzük és a szakterület kutatói számára hozzáférhetővé tesszük. A kéziratgyüjtés alakulása könyvtárunkban nehezen és meglehetős hiányokkal követhető nyomon, éppen a kézirat-jelleg dokumentálásának elhanyagolása miatt. Évkönyveink repertóriumának tárgymutatója a "kézirat" szót nem is tartalmazza. ! Az. éves jelentésekben először 1913-ban találkozunk a jelleg szerinti gyarapodásistatisztikában kéziratok említésével: ekkor 4 db, 1914-1915-ben pedig 2 db kézirat beszerzéséről értesülhetünk. A továbbiakban a kisebb-nagyobb híradások, különösen a Budapest gyűjtemény gyarapodásáról 1914-től kezdve közzétett beszámolók tájékoztatnak egyes kéziratos szerzeményekről. A harmincas években rendszeressé válnak évkönyveinkben a jelentősebb kéziratokat ismertető rangos tanulmányok. A híradások hiányosságait, esetlegességét csak részben tudtuk kiegészíteni a belső nyilvántartások vételi adatainak feldolgozásával. Sok esetben a többszörös jelzetváltozás nyomén követése sem vezetett eredményre a beszerzés körülményeinek, idejének a megállapításában. A jelzetváltozások miatt említjük a' továbbiakban kéziratainkat mai raktári jelzetükkel együtt, s minden lehetséges esetbenhivat- kozunk Hajdú Helga leírásaira. Adataink szerint az első kézirat 1909-ben került a könyvtár tulajdonába: Gárdonyi Albertnek Budapest középkori levéltárának újjászervezésére tett gépírásos javaslata, a szerző javításaival (jelzete: Bq 0910/193, IfejduII. 173), A tízes évek nagy -hagyatékai I: a Trefort, Szüry-, Ballagi Géza-, Zichy-, Hentaller-,Vámbéry-és Schmall-gyüjtemények mind tartalmaztak kéziratokat. A Fővárosi Könyvtár első nagy ajándékozója Batthyányné Trefort Edit volt, kinek Trefort Ágost kétezer kötetes gyűjteményét köszönhettük.7 A hagyaték nagy része ugyan a hálózatba került, de minden bizonnyal ekkor került hozzánk az a néhány kéziratos dokumentum is, amely Trefort személyéhez kapcsolódik: Budapesten 1882-ben kiállított díszdoktori oklevele (Bf 0910/109) és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanárainak 1882-ben kelt köszöntő irata Trefort miniszteri tisztsége tízéves jubileuma alkalmából (Bf 0910/213, Hajdú 1.123). (Az utóbbi irat talán véletlen szerencsénkre maradt nálunk. A könyvtár régi irattárában ugyanis pontosan nyomon követhető az erdélyi, felvidéki stb. városokból származó köszöntő iratoknak a sorsa, amelyeket a könyvtár felajánlott az illető városoknak, mint a könyvtár kereteibe be nem illeszthető dokumentumot.) 1910 végén vásároltuk meg Szüry Dénes bibliofil könyvtárát, kinek gyűjtéséből a következő kéziratokkal gyarapodtunk: Kazinczy ajánló verse Döme Károlynak a „Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei” 1789-es kassai kiadásán (Sz 3515)*, Fodor Gerzson: A névnapi komédia cimű Nagykőrösön 1812-ben kelt autográfiája (Sz 547), Csokonai: Méla Tempefői és az Ördögi mesterséggel fel-talált ifjú, valamint más írások 1824-es másolatának kolligátuma (Sz 339)9 és primócziSzent-Miklóssy Alajos költeményei Nagy Iván 1861-es gyűjtésében és másolatában (Sz 1668)10. 1911-ben vásároltuk meg Ballagi Géza pamfletgyűjteményét s vele a nagyértékű gyűjteményről sajátkezűleg készített katalógusát (B 0910/225, Hajdú II. 151). A Fővárosi Könyvtár 1911 -re szóló ^Értesítője (p.352.) ,Zichy Jenő gróf könyvei” cím alatt két kéziratot emel ki a hosszú pereskedés után birtokunkba jutott hagyaték rövid ismertetése után: egy 15. századi olasz kódexet, „mely teljes építészeti munkát tartalmaz s ábrákkal is el van látva”, a másik ,Mária Lujza állítólagos feljegyzéseit tartalmazza, melyek Napoleon korára nagy jelentőséggel bírnak”. Az előbbi, a 15. és 16. század fordulóján keletkezett velencei eredetű papírkódex a Fővárosi Könyvtár Zichy-kódexe néven vált ismertté és keresetté a hazai és külföldi kutatók körében (09/2690, Hajdú. 1.2). A rövid közlemény nem említi a kódex gazdag versgyűjteményét, a verzókra írt közel 300 korabeli olasz költeményt, melyek nagy része ekkortájt még metszetlapokkal volt átragasztva. A fiumei származású Zambra Alajos (1886—1947) egyetemi tanár 1913 és 1924 között számos magyar és olasz nyelvű tanulmányt közölt a kódexről, melyekből most csak az 1914-es értesítőnkben megjelent ismertetésre hívjuk fel a figyelmet1! A Napolen császár második feleségénekj/Wűrá Lujzának (1791 — 1847) tulajdonított bécsi eredetű kézirat többnyire francia moralisták munkáiból másolt szemelvények kétkötetes gyűjteménye (09/126, Hajdú I.46)12. A Zichy Jenő gróf (1837—1906) könyvtárából hozzánk került többi kéziratról nem találunk említést évkönyveinkben. Közülük mindeddig katalógusunkban sem szerepelt az Officina Rationaria Camerae Hungáriáé, a magyar kamara pozsonyi számvevőhivatala 1653 és 1660 közötti eredeti iratainak egykorú vaknyomásos bőrkötésű gyűjteménye (q 09/92), mely
