A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984

Mayerné Baán Magdolna: Iparosok és gyári munkások kulturális egyletei Soroksáron a kezdetektől 1950-ig

IPAROSOK ÉS GYÁRI MUNKÁSOK KULTURÁLIS EGYLETEI SOROKSÁRON. A KEZDETEKTŐL 1950-ig

Soroksár rövid története

Soroksár ma Budapest XX. kerületének egy része. A középkorban népes falu, amely a török hódoltság alatt elnéptelenedett.

1724-ben gróf Grassalkovich Antal királyi jogügyi igazgató vette meg Soroksár pusztát. Ügynökei révén Németországból frank és sváb telepeseket hozatott. Az 1740-től megindult nagyarányú, tervszerű telepítés eredményeként 1762-ben 70job- bágytelken 3637 németajkú lakos élt. Ezidőben már volt a településnek temploma, gyógyszertára, iskolája. 1751-től van hivatalos pecsétje is. 1760-ban vásártartási jogot kapott, és mezővárossá emelkedett. Buda és Pest környékén ebben az időben Óbuda mellett csak Soroksár az, amely ilyen rangot ért el. A XVIII. század második felétől kezdve ez a legnépesebb helység a vidéken, és a népesség számaegyenletesenemelkedett. Ezt a tényt az sem befolyásolta, hogy közben a környező pusztákon is települések keletkeztek. 1784-ben a helység lakosainak száma már 2740 fő.

Gazdasági fejlődése

A XVIII-XIX. században a Pest környéki helységek közül mind lélekszámban, mind gazdaságilag Soroksár fejlődött a legerőteljesebben. Előrehaladását, gazdagodását Pest közelségének köszönhette. Mint a legtöbb mezővárosban, a jelentős gazdasági ág a földművelés és állattenyésztés volt, ipara nem haladta meg a szokásos mezővárosi átlagot. A kézművesek száma a XIX. század első felében szaporodott meg.

Ebben az időben 3 kézműves céh alakult. 1817-ben a kovácsok és bognárok, s még ebben az esztendőben a molnárok és halászok alapítottak közös céhet, 1840-ben pedig a csizmadiák és vargák kaptak céhlevelet. 1846-ban 134 kézművest tartottak számon. A kézművesek száma valamennyi Pest és Buda környéki helység közül Soroksáron a legmagasabb, majdnem elérte az óbudai kézművesekét. 1828-ban 26 molnárt, 10 bognárt, 6-6 kovácsot és asztalost, 4-4 kádárt, takácsot és szabót, 3-3 vargát és csizmadiát, 2-2 péket és kalapost írtak össze. Volt még mészáros, szűcs, esztergályos, fésűs, kötélverő, szíjjártó, tímár, szappanfőző, kelmefestő, posztókészítő és bábsütő. Az őstermelők mellett tehát a század első felében egy jómódú iparosréteg is kialakult.

Az egyes iparágakat háziipar-, illetve kézműiparszerűen űzték. A szakmai tudás elsajátítására nagy gondot fordítottak , sok iparos bejárta a külföldet. Legtöbben Ausztria és Németország városaiban gyarapították tudásukat. Általános szokás volt, hogy a fiú apja mesterségét örökölte, folytatta, így valóságos iparos dinasztiák alakultak ki.

Soroksár egyik leghíresebb iparága a malomipar volt. Az 1870-es években virágzott, amikor nemcsak a környék népe járt őröltetni a soroksári vízimalmokba, hanem távoli városok gazdái is. A malomipar a soroksári Duna-ág szabályozásával 1890- től válságba került. A vízimalmok megszűntek, átadva helyüket a korszerűbb gőzmalmoknak.

Híres mesterség volt még a soroksári pékeké. Először háziiparszerűen a molnár családok sütöttek, alkalmanként napszámost is fogadva, később a kenyérsütés is a családban öröklődő foglalkozássá vált. A pékek száma az 1880-90-es években nőtt. Nem csak a fővárosba és környékére, hanem az ország legtávolabbi részeire is eljuttatták áruikat.

A soroksári kádármesterség is nagy névre tett szert. Országos méretű kereskedelmet bonyolítottak le. A termelés (bár családban öröklődő mesterség volt ez is) nem maradt meg családi keretek között, munkásokat alkalmaztak. Ugyanígy a kötélverők is, akik gyári megrendelésre is dolgoztak. 1-1 kötélverő üzemben 10-20 munkás is dolgozott.

A századforduló iparosodása és az élénk kereskedelem már nemcsak a fővárosnak, de a viszonylag jó közlekedésnek is köszönhető. 1887-ben megindult a HÉV közlekedés. A Budapest-Szabadka vasútvonal, és a Budapest-Kecskemét-Szeged felé menő közúti főútvonal is Soroksár területén megy keresztül. Abban az időben Soroksárnak volt hajóállomása is. Vasútállomásán történt a Csepel-szigeti falvakban megtermelt áruk elosztása is.

A század második felében és a XX. század fordulóján megindult a gyáripar telepítése Soroksáron. Az 1875-ben alapított Ledofsky Gőzmalom 50 munkást foglalkoztatott, őrleményei Egyiptomig eljutottak. 1919-ben leégett. Helyén 1923-ban Soroksári Textilipari Részvénytársaság néven szövőgyár alakult, ahol 500-600 emberrel dolgoztak. Ez az üzem lett a soroksári munkásmozgalom egyik bázisa.

73