A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Mayerné Baán Magdolna: Iparosok és gyári munkások kulturális egyletei Soroksáron a kezdetektől 1950-ig
A Fried és Benedek Parkettagyár 150 munkást, Fejes János Szalmaárugyára 50-80 főt foglalkoztatott. A Műtrágyagyár és Enyvgyár, más néven Spódium RT, 40 emberrel dolgozott, ez 1919-ben szűnt meg, amikor a románok leszerelték és elvitték a gépeket. Megszűnt az első világháború után a Táfler féle Keményítőgyár is. Helyén a 30-as évek elején osztrák tőkések megalapították az ÍRISZ Bársony és Szalaggyárat, amely 180 munkással dolgozott. A Soroksári Mészhomok és Téglagyár RT 20 munkást foglalkoztatott. 1924-ben alapították az Ellinger Béla Wagner Vince Egyesült Lakkgyárak RT-t, ahol 1937-ben 50 munkás és 30 tisztviselő dolgozott. Ugyanakkor a Fundamentum RT 30-40 munkással működött. Soroksár lakossága nemcsak az újonnan alapított helyi gyárakban és családi vállalkozásokban dolgozott, hanem a környező városokban, különösen a főváros gyáraiban helyezkedett el. Az őstermelő, és ennek vonzatában kialakult iparosréteg mellett nagy számban települtek ide gyári munkások is, akik a gyorsan iparosodó fővárosban jutottak munkához, lakáshoz azonban nem. Soroksár kedvező fekvése és közlekedése révén alkalmasnak bizonyult nagy munkástömeg befogadására. így a századfordulótól ugrásszerűen megnövekedett a lakosság lélekszáma és megváltozott a helyi társadalom arculata is. Demográfiai jellemzők A lakosság számának alakulása: 1880 6583 fő 1900 8771 fő 1920 16253 fő 1941 18897 fő Foglalkozás szerinti megoszlás: 1900 1930 őstermelés 1853 1283 Ipar 962 3719 Kereskedelem 153 549 Közlekedés 54 188 Közszolgálat 70 192 Véderő 5 20 Napszámos 158 248 Nyugdíjas157 Házicseléd 173 117 Egyéb 108 36 A fentiekből kitűnne, hogy Soroksár társadalma jelentősen megváltozott. A mezőgazdasággal foglalkozók száma csökkent, az iparban foglalkoztatottak száma csaknem négyszeresére emelkedett. Anyanyelv szerinti megoszlás: 1900 1930 magyar 16,0% 42,3% német 82,9% 57,0% egyéb 1,1% 6,7% 1930-ban a lakosság majdnem fele magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A magyar nyelv térhódítása elsősorban a magyar lakosság bevándorlásának köszönhető, de ismerete rendkívül gyorsan terjedt a német nyelvű lakosság körében is. 1880-ban 17,9% tud magyarul 1900-ban 37,8% tud magyarul 1930-ban 82,0% tud magyarul összegezésül elmondható, hogy a harmincas években Soroksár keresőképes lakosságának több mint a fele önálló iparos, vagy gyári munkás. Az egyre magyarosodé pestkörnyéki település arculatát színesítették a Monarchia más részeiből, államaiból idetelepült csehek, osztrákok, és az egyre nagyobb számot kitevő erdélyi magyarok. Ezek elhozva saját kultúrájukat, gazdagították Soroksár belső életét is. 74
