A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Bertalan Béla - Gujgiczer Imréné: Képzés és továbbképzés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
útmutatóval, az is nyilvánvalóvá válik, hogy az összetétel sem megfelelő. Általában nincs probléma a kisebb könyvtárakban, és a hagyományos közművelődési feladatok ellátásánál. Az új feladatok (fonotéka, artotéka, szakrészlegek, kettős funkciójú gyermekkönyvtárak) ellátására azonban nincs, illetve nagyon hiányos a szakterületnek megfelelő végzettségű munkatársi gárda. A 280 felsőfokú képesítésű szakalkalmazott közül több mint 100-an egyszakos könyvtárosok, vagy könyvtár-pedagógia szakosak. (Ezen a szakágon végzők száma növekedni fog.) A többiek magyar-könyvtár, történelem-könyvtár vagy magyar- történelem szakon végeztek,' és csak néhány ének-zene tanárral vagy természettudományi szakon végzettel büszkélkedhetünk. Ugyanakkor van földrajzi, néprajzi, biológiai, művészeti szakrészlegünk, egymás után nyíltak a kettős funkciójú gyermek- könyvtárak. Nem kell hangsúlyozni, hogy egy szakrészleg - a szakterületet alaposan ismerő könyvtáros nélkül - nem tud megfelelni feladatának. Évek óta szinte egyáltalán nem tudunk az egyetem nappali tagozatán végző könyvtárost alkalmazni. Az ELTE nappali könyvtár szakán évenként 6-10 hallgató kezdi meg tanulmányait. (1986-ban 8 főt vettek fel.) Közülük is kevesen maradnak a pályán, és fehér holló az, aki közművelődési könyvtárban helyezkedik el. Ez ideig nem volt főiskolai nappali képzés Budapesten (idén megindult, 10 hallgatót vettek fel), a vidéken végzők pedig a kezdő diplomásoknak adható alacsony bérből nem tudnak a fővárosban megélni. (Az utóbbi négy évben mindössze öt ilyen munkatársat sikerült alkalmaznunk.) Nincs más választási lehetőségünk, mint hogy magunk képeztessük munkatársainkat. Könyvtárunkban a munka melletti tanulás már régóta nemcsak az egyéni érdeklődés, ambíció megnyilvánulása, a könyvtár kvalifikációs követelményei éppoly meghatározóak. Az egyetemi levelező képzés megszűnt, oktatási rendszerünk egyetlen “nyitott kapuján* a könyvtár kiegészítő szak keskeny útja* járható. Ez több szempontból is hiba. A munkakörök betöltéséhez szükséges egyetemi végzettséget nagy kerülők után érik el munkatársaink. Az sem előnyös számukra - s az intézmény érdekeivel is ellentétes - ha újra és újra ugyanazt tanulják, jóllehet magasabb fokon. Néha a vezetők szemlélete is akadály. Többségük ragaszkodik ahhoz, hogy könyvtár szakra küldjük a jelentkezőket, attól félve, ha mást tanulnak, esetleg odébbállnak. Holott, ha felnőtt ember tanulásra adja a fejét, az ritkán jár alapvető pályamódosítással, legfeljebb érdeklődési köre speciális, amit ki kellene használnunk. Az is igaz, hogy ha van jelölt, aki nem könyvtár szakra jelentkezik, akkor azt a képző intézmény utasítja el, mondván, hogy nem az adott területen dolgozik. Adott a lehetőség, hogy külső szakembereket alkalmazzunk, csakhogy ez részben (jelentkező hiányában) nehéz, másrészt gyakran méltánytalan is az egyébként alkalmas, esetleg több éves, évtizedes hálózati tapasztalattal rendelkező hazaiakkal' szemben. Alig hihető, hogy ez egyedül a mi könyvtárunk problémája. A megoldást, - hogy más területen tanulhassanak az arra alkalmasak, - az oktatási rend korrigálásának szorgalmazásával, a könyvtárügynek kell megkeresnie. Mára szinte kizárólagos lehetőségünk - mivel a vidéki tanulás nehézségeit csak kevesen tudják vállalni - a SZOT Központi Iskolában a könyvtár-pedagógia szak azok számára, akiket alkalmasnak ítélünk továbbtanulásra. A középfokú szakemberképzés intézményes csatornája, a gimnáziumi fakultáció, gyakorlatilag nem jelent munkaerőforrást számunkra. A könyvtári munkát választókat 10 hónapos könyvtárkezelői tanfolyamon képezzük könyvtárkezelővé. Idén ötödik alkalommal indult az a tanfolyam, amelyre saját dolgozóinkon kívül más intézmények munkatársainak is helyet biztosítottunk. Sikerült lelkes oktatói gárdát összegyűjteni egyetemet végzett kollégáink köréből, akik szakmailag jól felkészítik a hallgatókat. Ezt az országosan is elismert vizsgaeredmények bizonyítják. A szakmai tudással nincs is baj, de az általános műveltség hiányai, a magatartás, a készség, a hivatástudat fogyatékosságai nehezen küszöbölhetők ki. Amikor felsőfokú oktatási intézményben továbbtanulásra javasoljuk azokat, akik a tanfolyamon jól megfeleltek, a felvételi vizsgákon többségük sikertelenül szerepel. (Jóllehet eredményességük érdekében évekig a felsőfokú végzettségű KISZ-tagok előkészítőt tartottak történelemből és magyarból azok részére, akik megkapták az intézetvezetés támogatását továbbtanulásukhoz. Ez azonban érdektelenség miatt megszűnt.) Azok a fiatal munkatársaink, akik csak néhány hónapja dolgoznak könyvtárunkban, és a középfokú tanfolyamunkra még nem iskolázhatok btf lapfokú könyvtárkezelői tanfolyamon vesznek részt, amelyet minden év tavaszán indítunk. Ez a képzési forma általában 25-30 órás, de tapasztalataink szerint hasznos, hiszen egyben a 200 órás tanfolyamnak is előkészítője. A résztvevők száma egy-egy alkalommal 10-15 fő, s valamennyi saját dolgozónk. Továbbképzés Mindannyian tudjuk, hogy a szakmai fejlődéssel lépést kell tartani, hiába van az oklevél, ha tíz, tizenöt vagy húsz évvel ezelőtti ismeretszintet rögzít. Az egykor megszerzett tudás avulása bizonytalanná tesz, elriaszt a kezdeményezéstől, a kockázat- vállalástól. Nagy baj, ha hiányzik a rendszeres önképzés, továbbképzés. Lépést kell tartani a szakmai változásokkal, és fel kell készülni az olvasók magas színvonalú tájékoztatására. A permanens művelődés tehát objektív szükséglet, egyben alapvető érdekünk. Nap, mint nap kiderül, hogy erre a munkaidőben nincs lehetőség, különösen akkor nincs, ha nem biztosítunk szervezett kereteket. Tervszerű továbbképzési rendszer kellene, ez azonban a túlterheltség, a könyvtárak nyitvatartási ideje, stb. miatt nehezen valósítható meg. Jó célt szolgálnak és nagyon népszerűek a KMK-tanfolyamok, ezek közül is elsősorban a *nagy- formátumúak' , mint a gyermekkönyvtárosi és a zenei könyvtárosi tanfolyam. Sokan szívesen vennének részt az olvasószolgá56
