A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
videokazettákból mindjárt induláskor az egész hálózat számára álljon fel itt egy gyűjtemény, amelynek katalógusa minden egységben megjelenik, s belőle bárhova lehet kölcsönözni. Célszerű és hasznos lenne persze egy pontos gyűjtőköri szabályzat kidolgozása, ám ez pillanatnyilag aligha lehetséges. Ugyanis az átkölcsönzési állomány függvénye az előtte álló védelmi vonalak gyűjtési gyakorlatának. Kényes kérdés az átkölcsönzési állományba kerülő művek példányszámának megállapítása; megbízható irányszámokat gyakorlati tapasztalatok alapján, még inkább a központi szerzeményezés bevezetésével lehet csak kialakítani. Ezért a gyűjtést egy'szerzeményezési hipotézis alapján kell megindítani, amely a visszacsatolás következtében folyamatosan módosul. Egy-két év után lehet hozzálátni a szabályzat elkészítéséhez. Az átkölcsönzési állomány nemcsak a könyvkereskedelemből, hanem a duplumraktárból is gyarapít. Először is visszamenőlegesen, a jelenlegi duplumkészletből kezdi meg az állományépítést. (Ez egyben ítélkezés a maradék duplumok fölött: ami nem kell az átkölcsönzés céljára, azt eladni vagy zúzdába küldeni! — de erről majd később), s a jövőben a központi duplumraktárba beérkező anyagból előválogatási joga van. Akkor dolgozik azonban jól ő is, meg a hálózat is, ha a duplumokból egyre kevesebbet vesz át állományába, mert nincs rájuk szüksége. A hálózat átalakulása és az átkölcsönzési állomány létrejötte megkérdőjelezi viszont a létesítendő könyvtárak állományának további gyűjtését. Egyfelől az átkölcsönzési állomány veszi át a gyűjteményjelleghez szükséges, értékes, de ritkán keresett művek gyűjtését, — a jövőben létesítendő könyvtárak számára is! Másfelől a családi könyvtárak induló állományának összeállításához elegendő az a néhány év, amikor már biztosan tudjuk, hogy hol és mikor és mekkora helyiség nyílik, s legyen türelme a könyvtárosnak is, olvasóinak is kivárni, amíg a megnyitás után néhány év alatt eléri az induló állomány a kívánt szintet. Ha pedig kétfedelű könyvtár létesítése ér bennünket, akkor van éppen elég helyiségében szorongó könyvtárunk, hogy átköltöztethessük valamelyiküket az új épületbe, s helyén családit nyissunk. A leendő családi könyvtárak leendő állományába kerülő könyvek jó részének raktározási költségeit pedig fizesse addig is a könyvkereskedelem, — mi pedig majd megvesszük tőle őket féláron. Távolabbi feladatként felmerül a hálózat állománygyarapításának a központosítása is. Ez számos szakmai és technikai kérdést vet fel, amelyekkel most nem foglalkozhatunk részletesen. Föltételezhető, hogy az átkölcsönzési állomány beszerzéséhez lehet kötni a lebonyolítást, de az is lehetséges, hogy önálló szervezetet igényel. Addig is azonban, amíg hálózatunk az első lépéseket teszi a korszerűsítés irányába, s a kísérletezés stádiumában tart, próbaképpen a már működő és a közeljövőben megnyíló családi könyvtárak szerzeményezését központosítani kellene. Keretüket továbbra is a főkönyvtáron keresztül vásárolják el, de a beszerzési döntéseket a családi könyvtárak vezetőiből, a bibliobusz-szolgálat vezetőjéből, az átkölcsönzési állomány kezelőjéből, a KÉSZ vezetőjéből és a HFO munkatársából álló bizottság hozná meg. Sok hasznos tapasztalatot lehetne így szerezni az igényekhez simuló állománygyarapítási politika kialakításához. Központi katalógus Szorosan kapcsolódik az átkölcsönzési állományhoz a hálózati központi katalógus. Csírájának tekinthetjük a jelenleg működőt, de ahhoz, hogy beleilleszkedjék az új rendszerbe, jelentős változtatásokra szorul. Először is funkcióját tekintve szigorúan csak arra szolgál, hogy a keresett könyvet lokalizálja a hálózatban. (Ebből következően a Központi Könyvtár állományára nem terjed ki.) Nemterhelhetőa központi katalógusra olyan járulékos funkció, mint az állományépítés módszertani irányítása, a gyarapítás ellenőrzése stb. Továbbá nem feladata a központi katalógusnak, hogy a hálózatban meglevő valamennyi kiadvány valamennyi lelőhelyéről tájékoztasson, hanem csak azokról a művekről, amelyeket a családi és a kétfedeles könyvtárak minden valószínűség szerint nem szereztek be, s csak a „megbízható" lelelőhelyek- ről, azaz azoknak a könyvtáraknak az állományáról, amelyek nagy valószínűséggel rendelkezésre is tudják bocsátani a keresett művet. Ezek pedig a kerületközi könyvtárak. Tehát a központi katalógus az ő állományuknak egy részét és az átkölcsönzési állományt tükrözi. Ugyanis teljesen szükségtelen a hálózat könyvtáraiban százával meglevő gyerekkönyvek, lektűrök, efemer érdekű anyagok lelőhelyeit nagy gondossággal nyilvántartani; kidobott öncélú munka. Azon lehet gondolkodni, hogy a kerületközi könyvtárak állomáyaiból a címek szélesebb köre kerüljön be a központi katalógusba, mint amennyit az átkölcsönzési- állomány tartalmaz (így pl. bőkezűbb válogatásban a szépirodalmi anyag stb.). A jelenlegi központi katalógus gyűjtőkörét ennek megfelelően át kell alakítani, s visszamenőlegesen selejtezni kell a tételeket és a lelőhelyeket; ez hosszabb időt igénylő munka lesz. Addig nem célszerű a Központi Könyvtár állományát besorolni a központi katalógusba, ameddig manuális módszerekkel dolgozunk; egyszerűbbnek látszik szükség esetén (föltételezhetően ritkán, illetve teljesen nyilvánvaló esetekben) két, illetve csak a Központi Könyvtár katalógusát konzultálni, mint a katalógusszerkesztési munkát szinte megduplázni. A központi katalógus tehát a hálózaton belülről és a hálózaton kívülről érkező könyvtárközi kölcsönzési kérdések irányításának fő segédeszköze. A központi katalógus osztja szét a kérdéseket az átkölcsönzési állomány, a kerületközi könyvtárak és a Központi Könyvtár között. (Először a KÉSZ keretébe tartozó átkölcsönzési állományból igyekszik a kérést teljesíteni; ha nincs meg itt vagy nincs bent, akkor azzal a kerületközi könyvtárral teljesítteti, amelyik a telefonmegkeresésre jelenti, hogy nincs kikölcsönözve a keresett mű, s csak végső esetben fordul a Központi Könyvtárhoz, vagyis akkor, ha a keresett mű nem szerepel a központi katalógusban, vagy ha az előbbi források mind negatív választ adtak.) 50
