A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
nak? Vagy azért nem veszik őket igénybe, mert berozsdásodtak? Kétségtelen, hogy az autarkiás szemléletű könyvtár nem nyűi önkéntelenül is mások keze után, s könyvtáraink csak most kezdik tudomásul venni, hogy ez a szemlélet zsákutcába vitt. Ugyanakkor központi szolgáltatásaink is nehézkesek, esetlenek, mondhatnám úgy is, nem elég agresszívek, s - talán ez a legdöntőbb —^öncélúak: nem úgy működnek, mint egy egymással összefüggő elemekből álló rendszer részei. Mindezek tudatában a teendő könnyen körvonalazhatónak látszik: a meglevő szolgáltatásokat felül kell vizsgálni, újra kell értelmezni feladataikat, s egységes rendszerbe foglalva kell őket működtetni. Előnyös, hogy a legtöbb szolgáltatás már úgy-ahogy kialakult (lehet, hogy ez másfelől hátrányt jelent?), sőt bizonyos anyagi alapokkal is rendelkezik. Tehát a KÉSZ felállításakor nem a semmiből kell kiindulnunk, mégis igen gondos tervező-fejlesztő munkára van még szükség ahhoz, hogy betölthesse a stratégiai tartalék szerepét hálózatunkban. Megítélésünk szerint a következő néhány évben elsőbbség illeti meg a KESZ-t mind a folyó költségvetés, mind a fejlesztések elosztásakor. A rendelkezésünkre álló szerény erőforrásokat a leghasznosabban ezen a területen fektethetjük be. A KÉSZ óriási jelentősége még azt is indokolttá teszi, hogy személyi és anyagi erőket csoportosítsunk át hozzá. Az alábbiakban sorra vesszük, hogy milyen szolgáltatások jöhetnek számításba a KÉSZ elemeiként, mint amelyek szakmai szemszögből segítik a hálózat munkáját. (Tehát kizárjuk ezek köréből a gazdasági, személyzeti, munkaerőgazdálkodási szolgáltatásokat.) Külön misét érdemelne a KÉSZ és a Központi Könyvtár viszonyának tisztázása. Egyelőre ennyit: semmiképpen sem engedhető meg, hogy egy második központi könyvtár alakuljon ki azon a címen, hogy Központi Könyvtárunk sanyarú elhelyezési körülményei között nem képes állományát az egész hálózatra való tekintettel is fejleszteni. Ugyanakkor a KÉSZ - különösen kifejlett formájában - a Központi Könyvtár kiszolgáló-ellátó szervezeteként is számításba veendő. Egy jól működő KÉSZ a központ és a hálózat egyre szorosabb egységét is szolgálja. Átkölcsönzési állomány Hálózatunkban már vannak előzményei egy olyan központi állomány felállításának, amely a ritkán keresett, de nagy információértékű művek gyűjtésével és tárolásával a hálózaton belüli könyvtárközi kölcsönzést szolgálná. Ha ez így nem valósult is meg, ilyesfajta szerepet is vállalt a létesítendő könyvtárak számára gyűjtött állomány, s kisebb mértékben a központi duplumraktár. Minden arra int, hogy vissza kell térnünk az eredeti koncepcióhoz. Vagyis tehermentesítenünk kell könyvtárosaink lel- küsmeretét és (elsősorban családi és kétfedeles) könyvtáraink polcait azoknak a műveknek a beszerzésétől, feldolgozásától, tárolásától, amelyek főként az elméleti gyűjtőköri előírások (no meg az Uj Könyvek ajánlásai, no meg a könyvtárosi sznobéria és pedagógiai düh) következtében pihennek el zavartalan boldogságban könyvtári véghelyeinken. Nem rossz könyvek ezek, sőt nagyon is jók, csak éppen a használati értékük alacsony. Éppen ezért olyan nehéz megszabadulni tőlük: hátha a könyvtáros hibája, hogy nem forgatják őket sűrűbben? S ki az a könyvtáros, aki ki merné iktatni állományából őket, — ha nem kaphat százszázalékos biztosítékot arra, hogy szükség esetén másnap bármely olvasója kezébe adhatja őket. Úgy véljük, ezek azok a könyvek, amelyeket nem az az olvasó keres, aki valami olvasnivalóért tért be a könyvtárba. Ezeket a műveket az artikulált, megfogalmazott igényekkel betérő használók kérik. Lehet, hogy nem túl gyakran, viszont akkor nagyon. Ézért nem érdemes minden könyvtárban készenlétben tartani őket, de minden könyvtárban meg kell teremteni a lehetőséget használatukhoz. Az átkölcsönzési állományba olyan művek is beletartoznak, amelyek ugyan jelen vannak a kerületközi és a kétfedeles könyvtárakban, de a családiakban semmiképpen. A családi könyvtár rendszeresen, az előző kettő alkalmanként a kereslet megugrásakor előjegyzés helyett az átkölcsönzési állományhoz nyúl. Az átkölcsönzési állományban elképzelhető, hogy vannak olyan müvek is, amelyek megléte még a kerületközi könyvtárakban sem indokolt. (Pláne addig, amíg olyan szerény elhelyezési körülmények között működnek, mint a mostaniak.) így számukra is biztonságot nyújtó tartalék képződik itt. Indokoltnak tűnik az a megjegyzés, hogy ez az átkölcsönzési állomány talán szükségtelen is lenne, ha a Központi Könyvtár kibontakoztathatná gyűjteményét. Nem vagyunk azonban olyan bizonyosak afelől, hogy a Központi Könyvtár épületproblémájának megoldása után fölöslegessé válik az átkölcsönzési állomány. Ugyanis itt a példányszámokat az egész hálózat igényeit figyelembe véve kell megállapítani, s lehetséges, hogy ezek a többespéldányok indokolatlanul terhelnék a Központi Könyvtár állományát. S mint tudjuk, onnan nagyon nehéz bármit is kiiktatni. Mert az átkölcsönzési állományt sem tekintjük egyszer s mindenkorra változatlannak, pontosabban csak gyarapodási változásokon átmenőnek.Ha a választékban hosszú távon sem látszik szükségesnek a selejtezés, a kereslet visszaesésével a példányszámokat feltétlenül csökkenteni szükséges. Ne feledjük: az átkölcsönzési állománynak is élő állománynak kell lennie! Egyébként a Központi Könyvtár jelenlegi gyarapítási politikájának a dilemmáját is segíthet megoldani ez a gyűjtemény: a majdani tágas terekben felállítandó pré- zens és kölcsönzési részleg fő beszerzési forrásává válhat. Az átkölcsönzési állományban a könyvek mellett már az induláskor fontos szerepet kapnak a folyóiratok visszamenőleges évfolyamai, de a későbbiek folyamán talán az av-dokumentumok is. Komoly érvek szólnak a mellett, hogy a drága 49
