A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
Használat A kerületközi könyvtárban megtalálható a közművelődési könyvtári szolgáltatások teljes színképe. Éppen ebből eredhetnek a használat nehézségei: fenyeget annak veszélye, hogy a különféle igények összeütközhetnek egymással, különösen akkor, ha nem sikerült kellőképpen tagolni az állományt, elválasztani térben is az eltérő igényeket szolgáló állományrészeket és szolgáltatásokat, ha egyik, vagy másik igény-szolgáltatás reláció előnyben részesül mások rovására. Lényeges követelménynek tartjuk, hogy a kerületközi könyvtár kiegyensúlyozott ellátást nyújtson, azaz egyetlen használói réteg vagy igénytípus se érezze úgy, hogy háttérbe szorul. Pontosabban: mindegyikük azt érezze, hogy a lehető legtöbbet kapja a könyvtártól. Természetesen ez a könyvtár sem lehet mindenkinek mindenfajta könyvtára. A közművelődési könyvtári szolgáltatásokon túlmenő, kutatáfi-szakirodalmi igényeket csak azzal a fenntartással szolgálja ki, hogy számukra azt nyújtja, ami alapfunkciójában bennefoglaltatik. Közvetlen ellátó szerepe nyilván jóval jelentősebb, mint a kétfedelű könyvtáraké, de használót és szolgáltatást egyaránt közvetít az országos szakkönyvtáraktól, ill. szakkönyvtárakhoz. Használóit igen hosszú sugarú körből vonzza. Ez a sugár azonban nemcsak hosszú, hanem hossza változékony is: közlekedési és településszerkezeti tényezők miatt egyik irányban messzebb ér, mint a másikban. A távolabb lakó használó csak akkor keresi fel, ha olyasmire van szüksége, amit csak nála kaphat meg, kétségtelen azonban, hogy maga a gazdagság, a szolgáltatások bősége is ösztönöz használatára. Ennek ellenére ugyan valószínű, hogy a kerületközi könyvtár vonzáskörzetében feleslegessé tesz néhány kétfedelű könyvtárat, de aligha pótolja a családi könyvtárakat. (Már csak a gyerekhasználók szűkebb mozgáskörzete miatt sem.) Az egyéni és a csoportos használat konfliktusait messzemenően kerülni kell; ez kétségtelenül nehéz feladat, ha a csoportos használatnak közvetlenül van szüksége az állományra, vagy térben nem választható külön. Remélhetőleg a kerületközi könyvtár építészeti megformálása is hozzásegít ahhoz, hogy a konfliktusokat a minimumra szorítsuk. Számítani kell arra, hogy a könyvtárhasználó csoportok különböző létszámúak: az együtt olvasó, tanuló, szórakozó 2—3 főt már ajánlatos csoportnak tekinteni; más jellegű használatot jelent a 8—10, s ismét mást a 30—40 fős csoportok könyvtári tevékenysége. Fölösleges ambicionálni, legalábbis a könyvtár épületén belül az ennél nagyobb létszámra kiteijedő nagyrendezvényeket. A kerületközi könyvtárak csoportos használatát ne tévesszük össze a közösségi házi funkcióval. Föltételezésünk szerint a közösségi házként működő könyvtár szerepére — megfelelő elhelyezésbeli feltételek esetén —^leginkább a kétfedeles könyvtár képes-, a családi könyvtár túl kicsi, a kerületközi könyvtár túl nagy hozzá. Ugyancsak saját, hivatalosan és a gyakorlat által meg nem erősített véleményünk az, hogy a közösségi házként való működést lehetővé tevő, könyvtárhoz csatolt terek nem haladhatnak meg egy bizonyos nagyságrendet (mondjuk az 500 m2-t) azon veszély nélkül, hogy a közösségi házként működő könyvtárból ne váljék egy művelődési otthonba integrált könyvtár. De talán még a közösségi terek nagyságánál is döntőbb a könyvtári terekhez viszonyított arányuk: akkor is fenyeget a fejreállás veszélye, ha a közösségi terek ugyan messze elmaradnak az 500 m2-től, de meghaladják a könyvtári terek méretét. Ezért a családi könyvtárban ugyan ösztönözni kell a csoportos használatot, de a közösségi övezet legfeljebb egy több célra hasznosítható, a könyvtári térhez a legszervesebben kapcsolódó teremből álljon. A kerületközi könyvtár pedig olyan ponton helyezkedik el, ahol egyfelől föltéte- lezhetően egyéb, szakosított művelődési intézmények látnak el bizonyos közösségi funkciókat, másfelől forgalmának nagyságrendje egyszerűen ellentmondásban van a közösségi házi koncepció személyes kapcsolatokat hangsúlyozó, intim működésmódjával. Kapcsolatok Miként más összefüggésekben már érintettük, a kerületközi könyvtárak valójában nemigen vannak közvetlen kapcsolatban a dokumentumellátás szempontjából a családi és a kétfedeles könyvtárakkal. Állományuk, mint harmadik védővonal vagy taktikai tartalék inkább a központi ellátó szolgálat közvetítésével hasznosul. Taktikai tartalék mivoltuk a hálózat központi katalógusa révén realizálódik, mivel a központi katalógus csak ezeknek a könyvtáraknak az állományát tükrözi az át- kölcsönzési állományon kívül. Viszont közvetlenül, pontosabban az ilyen-olyan telefonvonalak révén támaszkodhatnak a családi és a kétfedeles könyvtárak a kerületköziek feltáró és információs apparátusára. S támaszkodjanak is, minden álszemérem és kímélet nélkül, minthogy csakis a fokozott igénybevétel igazolhatja a nagy anyagi és személyi ráfordítással kifejlesztett műszereket. A kerületközi könyvtárak állománya és a központi ellátó szolgálat átkölcsönzési állománya a művészi és információs érték tekintetében túlnyomórészt megegyezik. Az átkölcsönzési állomány többletét egyedül az igen-igen ritkán keresett dokumentumok jelentik, azok, amelyeket tényleg csak egyetlen helyen érdemes tartalékolni az egész hálózat számára. Nem kell sokat foglalkozni a kerületközi könyvtárak hálózaton kívüli kapcsolataival, hiszen ezek a világ legtermészetesebb dolgai. Talán csak két megjegyzést: 1. a használói tábor mérete miatt számos olyan kérdés, igény felbukkanása várható, amely az országos szakkönyvtárak igénybevételét elengedhetetlenné teszi, 2. az országos könyvtárközi kölcsönzési rendszerben szolgáltatóként a FSZEK a Központi Könyvtáron és az átkölcsönzési anyagon kívül az ő állományukkal vesz részt. 47
