A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
A külföldi kiadványok gyűjtésében a nyelvtanulási és a szórakozási szempontot kiegészíti egyfelől a jelentős irodalmi alkotások, másfelől a fontosabb referensz művek és ismeretterjesztő munkák eredeti nyelven való beszerzése, valamint a kurrens tájékozódást szolgáló kiadványok (főként folyóiratok és napilapok) előfizetése. Általában, a kerületközi könyvtárak állományépítésében a használati érték mellett azonos súllyal esik latba a gyűjteményi érték. Ez azonban nem jelentheti itt sem az állományok korlátok nélküli növekedését. A feleslegessé vált többespéldányok folyamatos kiiktatása mellett fontos selejtezési szempont a művek értéke. A kerületközi könyvtár nem arra esküszik meg, hogy megőrzi a kiadványokat, nem törődve tartalmukkal, hanem arra, hogy az időtálló műveket hordozó dokumentumokat tartja meg állományában. Mindenesetre a kivonást itt nem lehet automatikusan a használat függvényében elvégezni, hanem a nehezebb utat kell járni a dokumentumok egyedi elbírálásával. Az egyetlen könnyebbséget az a tudat jelenti, hogy a kerületközi könyvtárak mögött is további védővonalak állnak, amelyekhez szükség esetén bizalommal (?) fordulhat. Lehet, hogy elhamarkodott az ítélet, hiszen még nem készíthettünk mérleget szakrészlegeink működéséről, de mintha indokoltnak látszanának némi fenntartások velük szemben. Semmi sem indokolja, hogy egyik vagy másik szakterület anyagát intenzívebben fejlesszük egyik vagy másik könyvtárban. Hacsak a szegénység nem, amely hajlamos mindig a nagyzolásra, s ennek következtében dupla annyit költ, mint a gazdagság. Ugyanakkor helyeselhetőek azok a tendenciák, amelyek a vonzáskörzet igényei alapján sajátos vonásokat formálnak az állomány arculatán. S föltételezhető, hogy ezeknek a sajátosságoknak haszna előbb-utóbb hálózati szinten is érzékelhető lesz. Ha pedig valamelyik kerületközi könyvtár mérete és szakmai hajlandósága miatt a szakrészlegesítésre hajlik, akkor ne dudort növesszen magán, hanem egész állományára vonatkozóan dolgozza ki és valósítsa meg szakrészleges koncepcióját. A kerületközi könyvtáraknak azonban talán jobban megfelelne a három részre tagolt könyvtár modellje. A helyismereti gyűjtés és szolgáltatások a kerületi határokhoz igazodnak, tehát a kerületközi könyvtár helyismereti tevékenysége is csak arra a kerületre terjed ki, amelyikben épülete áll. A többi kerületben valamelyik kétfedeles könyvtár (fóltételezhetően a kerületi főkönyvtár) vállalja magára ezt a feladatot. Az állomány feltárása Az állomány feltárásának itt is két aspektusa van: az egyik a dokumentumok fizikai elrendezése, tálalása, a másik pedig a katalógusokból és egyéb segédeszközökből álló visszakeresési apparátus megteremtése. Ami a fizikai elrendezést illeti, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tömeges használat a kerületközi könyvtárban is ugyanazokból az igényekből fakad, mint amelyek a családi és a kétfedeles könyvtárakban jelentkeznek. Ezért az állományt Úgy kell telepíteni, hogy ne érezzék magukat megcsaltnak ezek az igények. (Általános tapasztalat: egy nagy könyvtárban a legtöbb olvasón valami szent rémület vesz erőt, nem ismeri ki magát, s a legszívesebben azonnal sarkon fordulna. Sokan mégis teszik.) Ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, nehogy hátrányt szenvedjenek azok az igények, amelyeknek csak a kerületközi könyvtárak felelhetnek meg. Az állomány nagysága és változatos, mind a dokumentumok tartalma és színvonala, mind pedig típusa szerint differenciált összetétele megfelelőképpen tagolt elrendezést kíván, hogy a lehető legjobban szolgálja a használatot. Egyelőre kevés tapasztalatunk van ilyen nagyságrendű állományok önfeltáró felállítására; egyik lehetőséget a három részre tagolt könyvtár modellje kínálja. Annyi bizonyos, hogy nem kerülhető el az állomány egy részének raktárban való elhelyezése, már csak azért sem, nehogy a szabadpolcra kerülő túlságosan sok dokumentum zavarba ejtse a használót. Lényeges kérdés azonban, hogy miként a kétfedeles könyvtárban szabadon mozognak a könyvek a családi és a hagyományos fedél között, akként kell, hogy mozogjanak a kerületközi könyvtárak három fedele között. Azt azonban nem merném állítani, hogy a kétfedeles könyvtár hagyományos fedele és a kerületközi könyvtár középső övezete vagy második fedele teljes egészében megegyezik egymással. Vagy ha igen, a raktárba kerülő állományrész adja a könyvtár harmadik dimenzióját, amelyikből katalógus révén, de kedvező esetben közvetlenül is választhat az olvasó. A prézens állomány jóval meghaladja a kézikönyvtári apparátust. A szigorú, hagyományos raktári rendet célszerűnek látszik ebben az állományrészben itt-ott megbontani a tájékozódás kényelme végett (pl. a szerzői életmű és a szerzőre vonatkozó irodalom együttes elhelyezése). A folyóiratok és az av-dokumentumok felállítása (elkülönítve vagy a könyvekkel együtt) nagyban függ a helyi körülményektől. A kerületközi könyvtár köteles teljes állományát feltárni. Tőle már azt is elvárjuk, hogy azokat a dokumentumokat is szerepeltesse katalógusaiban (vagy legalábbis leíró katalógusában), amelyektől a kétfedeles könyvtár esetében eltekintünk. A katalógusokon túlmenően feltáró apparátusát a hálózat hasonló egységeivel összehangoltan, a hálózat egésze számára fejleszti. Katalógusaihoz és katrotékjaihoz szorosan kapcsolódik bibliográfiai és forrásfeltáró apparátusa. Túlzott követelményeket nem volna helyes támasztanunk; elégedjünk meg azzal, hogy a kerületközi könyvtár rendelkezik a hazai dokumentumtermés teljes bibliográfiai anyagával, s nagyon óvatosan válogat az országos szakkönyvtárak információs kiadványaiból. Viszont a könyvtári és információs rendszerre és szolgáltatásaira vonatkozóan teljes az áttekintése. A hálózati központhoz, a hazai könyvtári-információs rendszerhez és (talán-talán) a külföldi számítógépes adatbázisokhoz való online kapcsolat — az bizony jó volna. 46 ч
