A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
a kőbányai városközpontban levő egység felel meg alapterületileg is, telepítését illetőleg is, s ebből következően olvasólétszámát tekintve is a kerületközi könyvtár ismérveinek. Mások, ha jó helyen vannak is, kicsiny az alapterületük, vagy fordítva: viszonylag elfogadható alapterület került előnytelen helyre. Mert a jobb híján kerületközinek nevezett könyvtárak telepítésénél végkép nem szabad tekintettel lenni a kerületi határokra és hovatartozásra. Azokat a helyeket kell megkeresni, amelyeken óriási tömegek fordulnak meg nap mint nap. Ha az imént kerületközi könyvtárnak minősítettük forgalma miatt akőbányai könyvtárat, kérdéses, ugyanaz lenne-e a véleményünk, ha a sokkal nagyobb vonzerővel bíró Örs vezér téren épült volna, épülne egy hasonló vagy nagyobb könyvtár: vajon nem esne-e vissza látványosan a kőbányai könyvtár használata? Ilyen szigorúan és ennyi ha-val mérve aligha mondhatjuk, hogy megjelent hálózatunkban az első, valóban kerületközinek minősíthető könyvtár. Inkább csak csírákról, kezdeményezésekről beszélhetünk, amelyek ki tpdja, elérik-e valaha is ezt a könyvtári nagyságrendet. Mert reálisan számíthatunk-e arra, hogy a számunkra egyedül alkalmas pontokon, amelyek garantálják az 5-10-15 ezres olvasólétszámot, (s máshol tilos ilyen nagy épületeket emelni!) akkora telket vagy átalakítható épületet kapunk, amekkorát egy kerületközi könyvtárhoz szükségesnek tartunk? A közeljövőben aligha. Hiszen ezek a pontok már meglehetősen beépültek, s túl drágák ahhoz, hogy könyvtárnak szánják őket. Pedig most már könnyű lenne megtalálni őket, elég ha a nagy áruházakat megkeressük a térképen. Óbudán a Flórián tér, Dél-Budán a Móricz Zsigmond körtér és a Skála Áruház közötti terület, Újpesten az Árpád út és a Bajcsy-Zsilinszky út sarka, az Örs vezér tér, a kispesti Kossuth tér, s talán a pesterzsébeti városközpont. (Csepelt a Kálvin térig majdan megépülő gyorsvasút a belvároshoz, a már működő buszjárat Pesterzsébethez köti, ezért fölösleges lenne itt is kerületközi könyvtárat építeni.) Tehát Pesten csak a Hungária körúton kívül jöhet számításba kerületközi könyvtár, Budán pedig egy az északi, egy a déli központban. (A Moszkva téren lehetne a harmadik Budán, de ide viszonylag közel esik az OSZK-, reméljük, előbb-utóbb a középiskolás korosztályt is befogadja. S akkor a Moszkva téren elég lesz egy meglehetősen nagy, kétfedeles könyvtár. Ugyebár, szerények vagyunk?) Reálisan felmérve a helyzetet, nem marad azonban más számunkra, mint nagyszabású építkezési tervek dédelgetése helyett megpróbáljuk megvetni lábunkat e pontokon, illetve a már megszerzett hídfőállásokat megtartani. S a távolabbi jövőben esetleg elkészülő épületek számára jelenlegi könyvtáraink közül egyet vagy kettőt előkészíteni, hogy kettős vagy hármas lakáscserével, illő állománnyal költözhessenek be a nagy épületekbe, mint leendő kerületközi könyvtárak. (A jövőbeli kerületközi könyvtárak alapjait valószínűleg a kőbányai, a kelenföldi, az újpesti, a pestlőrinci, az angyalföldi könyvtárak állományában kell keresnünk, vagy - ha ezeket a könyvtárakat, azaz állományukat nem akarjuk elmozdítani jelenlegi épületükből - néhány kerületi főkönyvtárként működő kétfedelű könyvtár készíthető fel erre a feladatra. A kérdés persze a régi: hogyan tudjuk addig is alapterületüket minimálisan bővíteni?) Itt a helye, hogy leszögezzük azt az alapelvet, - amely az egységes fővárosi könyvtári hálózatból következik -, hogy a fővárosi lakosnak nem egy bizonyos könyvtárhoz, hanem a könyvtári ellátáshoz van joga. Tehát bármely könyvtárunkat átköltöztethetjük bármely más kerületbe. Ha az épületeket nem tudjuk is egyik telekről a másikra áttolni, de az állományokat, mint összefüggő, szervesen kialakult egységeket bizony átköltöztethetjük a város egyik pontjáról a másikra az ellátás kiegyenlítése érdekében. Olyan helyeken működnek a kétfedeles könyvtár kritériumainak megfelelő egységeink (tegyük hozzá: fejlettségükhöz méltatlan, nyomorúságos elhelyezési körülmények között), ahol bőségesen elegendő lenne egy családi könyvtár is. Visszafejlesztésük vagy visszafogásuk helyett célszerűbb a beléjük fektetett szakmai munkát megmenteni, s adódó alkalommal akár egy másik kerületbe átköltöztetni őket kétfedeles könyvtárként, s helyükön egy családikönyv- tárat megnyitni. Ugyanígy, ha netán egy kerületközi könyvtárépület pottyan az ölünkbe, biztos, hogy nem vadonatúj állományt kell kifejleszteni számára, de biztos, hogy valamelyik meglevő, fejlett kétfedelű könyvtárat költöztetnénk bele. Viszont nem biztos, hogy az adott kerületben működő valamelyik kétfedelű könyvtárat éri ez a szerencse. Állomány A kerületközi könyvtárak legfőbb jellegzetessége talán az, hogy kellő garanciákat nyújtanak a hazai könyv- és dokumentumtermés 1945 utáni érdemi részének használatához. Ezért célszerűnek látszik a termést jártál mi teljességgel reprezentáló prézens gyűjtemény kialakítása, s a kölcsönözhető állományban is megkülönböztetni azt az anyagot, amely a családi és kétfedeles könyvtárra jellemző kölcsönzési igényeknek felel meg, azaz túlnyomórészt az utóbbi néhány évben megjelent, több példányban beszerzett népszerű, keresett kiadványokból áll, attól, amely visszamenőlegesen választékot, de kisebb példányszámban nyújt. Nem szabhatjuk meg azonban mereven 1945-ben a visszamenőleges állományépítés határát, hanem lehetővé kellene tenni az anyagi és a személyi erők függvényében a korábbi magyar kiadványtermés gyűjtését is, azzal a megszorítással, hogy nem a kiadványra, hanem a műre kell helyezni a hangsúlyt: tehát újabb és az eredetit kellően helyettesítő kiadványokkal is megoldható a feladat. Fontos lenne a hazai folyóirattermés megfelelően konzervált évfolyamainak gyűjtése; ezeket egyébként helyettesíthetik mikroformátumú másolataik is. Az av-dokumentumok terén a használati érték kizárólagosságát (ld. a két első védővonal szerepét) felváltja a használati és gyűjteményi érték együttes érvényesülése. 45
