A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
miért ő töltsön napokat erejét szinte meghaladó munkával, ha egy központi vagy kerületközi, erre specializálódott szervezet egyszerűbben, gyorsabban, olcsóbban, szakszerűbben tud a kérdésre válaszolni? Attól félek, most presztízskérdést csinálnak könyvtáraink abból, hogy a tájékoztatási megkeresésekre maguk válaszoljanak, s szégyenteljes dolognak tartják, hogy máshová továbbítsák őket. A kétfedeles könyvtárak mögött nemcsak a kerületközi könyvtárak és a központi ellátó szolgálat áll, hanem a főváros nagy nyilvános szakkönyvtárai is ott vannak. Nemcsak képletesen, hanem a legszorosabban topográfiai értelemben is. Hiba lenne, ha kétfedeles könyvtáraink nem vennék tudomásul állománygyarapításuk és szolgáltató munkájuk során, hogy a közvetlen közelükben van a FSZEK Központi Könyvtára, az Országgyűlési Könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár, az OMIKK, az OPKM stb., s remélhetőleg előbb-utóbb az Egyetemi Könyvtár is. Az átlagost meghaladó szakirodalmi, kutatási igényekkel jelentkező olvasóinkat irányítsuk e gyűjtemények tárt kaijai közé. (Naivitás ezt elképzelni is?) Persze, ha csak egy-egy dokumentum, rövid felvilágosítás megszerzéséről van szó, akkor jöjjön inkább a könyvtárközi kölcsönzés és a (túlterhelt) telefon. 3. A kerületközi könyvtárak Nagyságrend Komolynak szánjuk a kettős kérdést: léteznek-e már hálózatunkban olyan könyvtárak, amelyek ebbe a kategóriába esnek, s reális célként tűzhető-e ki ilyen egységek létrehozása? A kerületközi könyvtárat nem egyszerűen a kétfedelű könyvtár mennyiségileg továbbfejlesztett változatának tekintjük, egy ilyen könyvtárra nem lenne szükség. Uj minőséget kell, hogy jelentsenek ezek az egységek, amelyek valóban az ellátás magasabb szintjére képesek, azzal együtt, hogy integrálják magukba a családi és a kétfedeles könyvtárak szolgáltatásait is. Az új minőséget nyilván olyan szolgáltatások adják, amelyek iránt számszerűen viszonylag kevés, de társadalmi jelentőségüket, hatásukat tekintve annál fontosabb igény mutatkozik. Ugyanakkor ezeknek a könyvtáraknak is tudomásul kell venniük, hogy a fővárosban élnek, tehát olyan gyűjtemények közvetlen hatósugarában, amelyekkel semmiképpen sem versenyezhetnek. Semmi szükség arra, hogy az újabban épült megyei könyvtárak alapterületével vetekedjenek, de képeseknek kell lenniök arra, hogy változatos szolgáltatásaikat kellőképpen differenciált terekben bocsássák a használók rendelkezésére. Az épület alsó határát 1000, de inkább 1500 m2-nél húznám meg, a felső határ 2000 és 3000 m2 között lehet. Ez az épületnagyság akkor indokolt, ha az olvasók létszáma az 5000 főt meghaladja, s számolni lehet azzal, hogy a 10—15 ezer felé jközeledik a jövőben. Várhatóan a használók ekkora tömegéből kristályosodnak ki olyan jellegű igények, amelyek ellátásához már nem elegendő egyszerűen olvasónként 8 kötetes állománnyal számolni. Az állomány nagyságának kiszámításakor tehát két tényezőt kell figyelembe venni: az egyik az olvasók száma (itt talán csökkenthető 6 kötetre az ellátottság mértéke, így 5, ill. 10 ezer olvasót számítva 30—60 ezer kötetre van szükség), a másik pedig mind a prézens, mind a kölcsönzési választék növelése, ami egyben fokozza a keresett dokumentum megtalálásának a garanciáját (ez újabb 30—60 ezer dokumentumegységet jelent figyelerhmel a felszabadulás utáni termésre és az újabb doku- metumtípusok elterjedésére). Az egy négyzetméterre eső kötetek száma — a két szélső alapterületi értéket és állománynagyságot tekintve — 40; indokolt ilyen — az eddigi gyakorlatunkhoz képest alacsony, de a nemzetközi szintet még mindig meghaladó átlagot megszabni a kerületközi könyvtárak számára, mert elsősorban ezekben várható az állomány perspektivikus, magasabb, azaz ritkábban jelentkező igényeknek is megfelelő fejlesztése, számolva azzal is. hogy a most előirányzott 120 ezres határt ezek az egységek a nem is távoli jövőben át fogják lépni. A kiegészítő helyiségek (kiállítóterem, előadóterem, közösségi terek, irodák, raktárak stb.) sora is indokolja, hogy kisebb átlagos állománysűrűséget irányozzunk elő az épület egészére vetítve. A létszám megállapításakor is csak az egyik tényezőt jelenti a forgalom; a munkaerőszükséglet kiszámításához figyelembe kell venni a gyarapítás ütemét, színvonalát, a kerületközi könyvtár által vállalt egyéb szolgáltatások jellegét és mértékét is. Telepítés Hadd válaszoljuk meg itt az előző szakasz elején feltett kettős kérdést. Ugyanis a kerületközi könyvtár esetében döntő szempont, hogy hol) jelöljük ki helyét Budapest térképén, pontosabban, kap-e telket a kijelölt helyen. Ha ebből a szempontból vetünk egy pillantást legnagyobb könyvtárainkra (hiszen ezek érhetik el a kerületközi könyvtárra előirányzott alsó határt), azt látjuk, hogy alig akad köztük, amelyiknek telepítésével elégedettek lehetnénk. Talán csak 44
