A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
olvasóval szemben, s adjuk oda neki kölcsön azt is, amire rásütöttük a prézens bélyeget. Más módon is védhetjük a többiek érdekét: rövidebb, néhány napos határidők megszabásával, hétvégi kölcsönzéssel stb.Ugyanígy ezekben a könyvtárakban is adjuk csak kölcsön a folyóiratok visszamenőleges számait, az utolsót azonban innen ne! Ha viszont erősen érzékelhető az olvasói igény ezekre, akár több példányban is előfizethetünk egy-egy címre, s a többedik példányokból néhány napra a legfrissebb számot is kölcsönadhatjuk. Mindezek ellenére a kétfedeles könyvtár nem mondhat le a helybenolvasás övezetéről, amelyet a prézens állományhoz csatoltan, a hagyományos fedélben célszerű kialakítani. Valószínűleg elegendő néhány ülőhely, ne a csúcsforgalomra méretezzük, hanem a tényleges használatra a munkahelyek számát. Egyébként a helybenhasználat nemcsak olvasótermi asztalok mellett képzelhető el, hanem kényelmesebb feltételek között is. A kétfedeles könyvtárban újabb dimenziót nyer a gyerekellátás, vagy mondjuk így : újabb konfliktusforrás jelentkezik e területen. Ugyanis itt sem akarjuk feladni azt az alapelvet, hogy az egész könyvtár a gyerekeké. Tehát nemcsak a családi fedél, hanem a hagyományos fedél is. Ebből következően nyilván nagyobb súrlódási felület nyílik a különféle korosztályok között. Mert nemcsak arról van szó, hogy az érdeklődőbb gyereknek azt ajánljuk, eridj fiam a felnőttrészlegbe, hanem valamennyi gyerekolvasót rászabadítjuk a második fedélre. (Más kérdés, hogy a gyerekek, pláne a kisebb gyerekek túlnyomó többsége nem él ezzel a lehetőséggel, vagy csak belekóstol, s visszatér a családi fedél melegébe.) Az összeütközések elkerülésére két receptet ajánlhatunk: 1. a könyvtár állományának, szolgáltatásárnak, övezeteinek oly módon való kialakítását és telepítését, hogy mindenfajta igény és minden korosztály megtalálja a maga helyét, 2. a könyvtáros toleranciáját, amely remélhetőleg toleranciát indukál használóiban is. Végzetes hiba lenne, ha a kétfedeles könyvtárból az | egyik fedél a gyerekeket, a másik fedél a felnőtteket szolgálná, ezért ki sem szabad írni ezt a szót: gyerekkönyvtár. Annál is inkább, mert ha majd statisztikába vesszük a forgalmi adatokat, reméljük, az fog kiderülni, hogy itt is, ott is a legszorgalmasabb használók a gyerekek, s lehet, hogy több házi feladat készül el a prézens állomány tövében, mint cédula gyűlik tudományos kutatáshoz. A (talán) nagyobb tér lehetővé teszi az av-dokumentumok differenciált megjelenését és használatát. Az elsőrendű szolgáltatás esetükben is a kölcsönzés. Még a videokazettákat is jobb kölcsönözni, mint helyben használtatni. A kölcsönzésben legföljebb csak abból ered konfliktus, hogy éppen más vitte el az egyiknek szükséges anyagot, viszont a helybenhasználat során — látjuk - többfajta igény ütközik: másképpen és mások hallgatják a komoly zenét, és mások és másképpen a könnyű műfajokat. Pedig az utóbbiakat sem tilthatjuk ki a könyvtárból, sőt, egyenrangú igényként kell, hogy kezeljük a rájuk vonatkozó olvasói kívánságokat azokkal, amelyek a klasszikusokra irányulnak. (Vigyázat, ez elvi kérdés!) Ezért ha helyben is lehet hallgatni és nézni, lehetőleg ne időben válasszuk szét a különfajta igényeket, hanem a könyvtári térben alakítsunk ki külön zugokat számukra, valójában kis hely is elég egy-egy igénytípus (mesehallgatás, rock-pop-rop, klasszikus zene, ismeretterjesztő filmek, kalandfilmek) számára. Mindebből következően szükségtelen, sőt tilos külön, falakkal lehatárolt av-részlegek felállítása, sahol ilyenek vannak, jobb megszüntetni, mint megtartani őket. (Más kérdés a stúdió: másolásra, feldolgozásra, műsorkészítésre kellhet egy külön szobácska a nagyobbacska kétfedelűben is. Magukat a lejátszó berendezéseket leghelyesebb a kölcsönző-tájékoztató pultba beépíteni.) Azt szeretnénk, hogy a kétfedeles könyvtárakban meglehetős súllyal jelentkezzék a csoportos használat. Ez természetesen az elhelyezésbeli feltételek függvénye. Ha nincs egy külön helyiség a csoportos foglalkozások számára, magukban a könyvtári terekben csak igen szerény mértékben valósítható meg a csoportos használat. Az egyéni használatnak feltétlen elsőbbsége van, a csoportok nem zavarhatják a kölcsönzőket, helyben olvasókat. (Elképzelhető az időben megosztott használat.) Ideális esetben, azaz ha elhelyezési körülményei olyanok, közösségi házként is működhet ez a könyvtár, de véleményünk szerint a csoportos használatnak szorosan kell kapcsolódnia az olvasói igényekhez: aj könyvtár lehetőséget nyújt, de nem oktrojál! A kisebb közösségek, munkacsoportok, bizottságok szinte saját otthonukként használhatják a könyvtári tereket, s ha fiatalkorúak „bandái” akarnak egy jót beszélgetni, viszonylag! kulturált módon és körülmények között, hátjöjjenek. S ha programigényük van, szervezzék meg maguknak (amibe persze egy kicsit belesegíthet a könyvtáros is.) Kapcsolat a hátsó védelmi vonalakhoz A kétfedeles könyvtár sem ringathatja magát abba az illúzióba, hogy önellátó lehet. Ha szabad ezt mondani: a nála jelentkező differenciáltabb igények miatt még jobban rászorul a hátsó védelmi vonalakra, s élnie is kell az ezek nyújtotta lehetőségekkel. A helyben hiányzó dokumentumokat elsősorban a központi ellátó szolgálattól szerzi meg, a kerületközi könyvtárak állományára is ennek közvetítésével támaszkodik: 6 csak egy helyre telefonál! Kötelessége, hogy az utóbbi évtizedek hazai dokumentumtermelését saját helyiségében bocsássa az olvasó rendelkezésére, — a központi ellátó szolgálat és a kerületközi könyvtárak segítségével. Információszolgáltatási kötelezettségét már nehezebb egzakt módon körvonalazni. Az a benyomásunk, hogy ezen a területen is több igényt továbbíthatna a hátsó vonalakhoz, illetve jobban támaszkodhatna a hátsó vonalakra kielégítésükben. Nem vitás, hogy az azonnal vagy másnapra megválaszolható kérdéseket nem illik továbbítani másokhoz, de ha egy információ- kérés több napi munkát, nagyobb apparátust igényel, akkor miért neki kellene kiépítenie nagy (számára túlzott) apparátust, 43
