A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
Az idegen nyelvű dokumentumok helyes, ha megjelennek ezekben a könyvtárakban. Beszerzésüknél a két fő szempont: szórakozás és nyelvtanulás. Valószínűleg egyelőre nem minden kétfedeles könyvtár tűzheti ki célul egyik vagy másik, vagy mindkét igény kielégítését. A vállalkozás megindítása előtt az olvasói igények és könyvtári környezet felmérése feltétlenül ajánlatos. Az állomány feltárása A jó öreg Vickery szerint az állomány tagolt elrendezése voltaképpen információtároló és visszakereső rendszernek tekinthető. így mind a családi, mind a hagyományos fedélbe kerülő anyag egyben felállításával lehetővé teszi a más-más szempontú és igényű közvetlen tájékozódást. Amit a családi fedélbe kerülő anyagról mondhatunk, azt elmondtuk az előbbi fejezetben: rendetlenség az, de van benne rendszer. A hagyományos fedél anyagát pedig a legszigorúbb és a legnagyobb rendben kell tartani: egyetlen, egységes betűrend és szakrend. Ebből semmiféle kiemelésnek nincs helye-, ha kiemelés, akkor az már a családi fedélbe tartozik. A prézens állomány elrendezésénél talán nem kell ennyire mereven ragaszkodni a szakrendhez: itt elképzelhető olyan felállítás is, amely jobban simul az ide kerülő apparátushoz. A kétfedeles könyvtárban 'nem intézhető el egy könnyed „minek az”-zal a katalógusprobléma. Kétségtelen, itt is érvényes az az alapelv, hogy az olvasó tájékozódását nem akarjuk a könyvtár állományára szűkíteni. Ebből két következtetést vonhatunk le: 1. nagy súlyt kell helyezni a bibliográfiai apparátusra (körvonalait az imént már kifejtettük), 2. meggondolandó, nem kellene-e feladni azt az eddig megingathatatlannak vélt alapelvet, hogy a katalógus az állomány hű tükre. A második következtetésre tulajdonképpen nem is lenne szükség, ha a hálózat teljes állománya számítógépen lenne kezelve, s online vagy más módon minden szolgálati helyünkön hozzáférhető lenne. Dehát itt még nem tartunk. Persze, előbb- utóbb eljön az az idő is, ezért nem szükséges, hogy mereven ragaszkodjunk mai dogmáinkhoz. Ha tehát nem célja a katalógusainknak (legyen belőlük egy leíró és legyen egy tárgyi), hogy pontosan tükrözzék az állományt, akkor nyugodtan beléjük helyezhetők be nem szerzett művek cédulái is, s bennük maradhatnak kivont művek cédulái is, egyetlen követelmény, hogy ezt a tényt feltüntessük rajtuk. (Vigyázat, nem kisebb munka ez sem, mint kiemelni a katalógusból a cédulát!) Egy ilyen katalógus esetén a parttalanság veszélye (ami a könyvtáros túlbuzgóságából fakad) fenyeget, ezért jobb lenne az a bizonyos számítógép. De talán még egy szolid bibliográfiai apparátus is. A bibliográfiai apparátus tekintetében azonban ki vagyunk téve a központi bibliográfia-produkáló szervek tempójának, szándékainak, kényének, kedvének. Ezért nagyon is érdemes lenne megvizsgálni, nem lenne-e célszerű magunknak előállítani a kétfedeles könyvtárakban katalógust pótló bibliográfiák bizonyós egységeit. (Ld. a központi ellátó szolgálatról szóló fejezetben.) Abból következően azonban, hogy szeretett két fő katalógusunkat nem tekintjük az állomány tükrének, nemcsak többet, de kevesebbet is tartalmazhatnak, mint az i állomány. Első megközelítésre azt mondanám, hogy csak a hagyományos fedél anyaga való a katalógusba, hiszen ez jórészt megismétli a családi fedélét. Ami pedig a családi fedél többletválasztéka, az nem méltó arra, hogy katalógusba kerüljön. Válaszolnunk kell még a különkatalógusok, kartotékok, egyéb műszerek problémájára is. Nincs szükség a kétfedeles könyvtárban sem külön gyermekkatalógusra. A gyerek nem hülye: amikor tényleg szüksége lesz a katalógusra (s nem csak a könyvtáros kedvéért játszik el vele), el is fog benne igazodni. Annyit azonban talán megengedhetünk régi énünknek, hogy a gyerekek számára valamiféle tematikus-tárgyszavas (két, legfeljebb háromhierarchiás) feltáró szerkentyűt barkácsoljunk, inkább az anyag ajánlására, s nem visszakeresésére. Fontos, hogy más megközelítésű legyen, mint az állomány elrendezése. Ebbe a tematikus ajánló kartotékba nyilván bőségesen válogatunk a családi fedél nem kifejezetten „gyerekkuckó” anyagából is. Valószínűleg továbbra is szerkesztenünk kell néhány bevált (s azt, hogy bevált, csakis a használat döntheti el!) segédeszközt. De egyre jobban hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy telefonon (s amíg olyan, amilyen, addig akár írásban is) forduljunk a mögöttünk levő védővonalakhoz segítségért. A kétfedeles könyvtár sem lehet mindenfajta olvasói igény könyvtára! Viszont ambicionálnia kell, hogy legalább információt tudjon adni az információk megszerzéséhez. Használat Ne csapjuk be magunkat: a kétfedeles könyvtár használatában is a kölcsönzés dominál. Tehát a szolgáltatások között is ennek kell a fő helyen állnia. Úgy látszik, az olvasók szívesebben vinnék haza azt is, amit csak helybeni használatra szántunk. A helybeni használatnak, a prézens állománynak megvan természetesen az adekvát ideológiája: nem részesíthetünk egyetlen használót előnyben a többi rovására. Ám nem is \ főként a kézikönyvtári apparátust akarják hazavinni az olvasók, hanem azt, amit még ezen túlmenően prézenssé nyilvánított a könyvtáros. Ezért legyünk nagylelkűbbek, nagyvonalúbbak az 42
