A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
házifeladatok megoldása) kívánnának folytatni, mert ez utóbbira ez a könyvtár csak nagyon korlátozott mértékben alkalmas. Kölcsönzés minden mennyiségben és mindent. Tehát a hangzó és a látszó dokumentumokat sem a helybenhasználat céljára szerzi be ez a könyvtár, hanem a kölcsönzés végett. (Ha az anyagiak megengedik, természetesen 2—4 lejátszó csatorna is beszerelhető, egy videoberendezés is, de ez csak mellékes szolgáltatás, a prézens dokumentumállomány kifejlesztésének a kötelezettsége nélkül, sőt egyenest a tilalmával.) A folyóiratoknak, de a hetilapoknak is csak a legfrissebb és az ezt megelőző száma kell, hogy prézens legyen a könyvtárban, a korábbiak mind kölcsönözhetők. Meggondolandó a legfrissebb számok azonnali kölcsönözhetősége is, legalább a vastag folyóiratok esetében-, ez esetben 2-3 napos kölcsönzési határidő lenne indokolt. Hiszen a lényeg az, hogy mindenki úgy, vagy legalábbis majdnem úgy használhassa ezt a könyvtárat, mint az otthonit. Az egyéni használat és a csoportos használat meglehetősen egybemosódik a családi könyvtárban. Csoportot jelent már a 2-3 tagú család is, a baráti társaság közös könyvtárlátogatása, vagy a videoberendezés előtt ülő néhány tagú kör is. Nagyon jó, ha olyan a könyvtár berendezésének a telepítése, hogy az egyéni és a csoportos használat a szűk területen sem ütközik egymással. Ha ezt nem sikerül kiküszöbölni, akkor külön időpontokat kell megállapítani a zajjal járó csoportos igénybevételre. Ezek azonban nem hagyományos értelemben vett rendezvények, inkább gyerekösszejövetelek, beszélgetések stb., azaz olyan megmozdulások, amelyeket szinte az olvasók maguk, spontánul szerveznek, s nem a könyvtárostól várnak el. Egyet azonban a könyvtárostól kell elvárnunk, még ha segítőtársakat von is be a munkába: ezek a meseórák, amelyeknél a fő hangsúlyt a verbális és nem a képi kommunikációra kell helyezni. Minden családi könyvtáros — s ez nagyon fontos — egyben gyerekkönyvtáros is! Kapcsolat a hátsó védelmi vonalakhoz Minthogy a családi könyvtár tudatosan az igényeknek csak egy bizonyos körére készült fel, igen nagy mértékben kell támaszkodnia a hátrább levő védelmi vonalakra. Eltekintve most minden más támogatástól, amit ezektől kaphat, itt most elsősorban a dokumentum- és információellátás ügyét kell tisztázni. A családi könyvtár is önálló könyvtár abban az értelemben, hogy közvetlenül fordulhat bármely más hálózaton belüli vagy kívüli könyvtárhoz a nála jelentkező információs vagy dokumentumigény kielégítése végett. Mégis célszerű valamilyen rendet kialakítani a befutó, a saját lehetőségeket meghaladó igények kielégítése során. A könyvtárosnak kell rendelkeznie olyan szakmai felkészültséggel, hogy a konkrét igénytől függően — ha az olvasó maga nem óhajt az ajánlott könyvtárhoz elzarándokolni —, melyik védővonalhoz forduljon segítségül: — a legközelebbi, vagy a kerületen belüli kétfedelű könyvtár(ak)hoz, — a központi ellátó szolgálathoz, — az ország bármely más könyvtárához a könyvtárközi kölcsönzés szabályai szerint. Nem javasolt, hogy közvetlenül a kerületközi könyvtárakhoz forduljon a családi könyvtár, mert ezek állományát esetleg túlterheli a sok, véletlenszerűen befutó kérés, továbbá célszerűbb, ha a központi ellátó szolgálat maga osztja szét a kerületközi könyvtárak között a kéréseket, amennyiben saját állományából nem tudja teljesíteni őket. (Erről lásd később.) Akkor cselekszik azonban okosan a családi könyvtár, ha tudatosítja olvasóiban, hogy ő maga mire képes, és az olvasók az ezt meghaladó szintű igényeikkel a kétfedelű vagy a kerületközi könyvtárnál maguk jelentkeznek. Valójában az lenne előnyös számukra, hogy egyidejűleg legalább két egységünket vennék igénybe : mindennapi olvasmányigényeikkel a legközelebbi családi könyvtárat keresik fel, a (föltételezhetően) ritkább, vagy legalábbis a használók egészére elosztva kevesebb „szak- irodalmi” igényeikkel pedig valamelyik hátsóbb védővonalat. Lehet, hogy ez naív várakozás. Az olvasók többsége attól az egyetlen könyvtártól vár el mindent, amelybe beiratkozott. Ezért hangsúlyoznunk kell, hogy nem az olvasót kell küldözgetni (pláne, ha nem akar menni), hanem az általa használt könyvtárban kell rendelkezésére bocsátani a kért dokumentumot. Ebből azonban ismét csak a központi szolgáltatások fontossága következik. 2. A kétfedelű könyvtár Nagyságrend Ezek azok a könyvtárak, amelyeknek szerepét jelenleg a mi kis könyvtáraink szeretnék eljátszani dupla annyi könyvet helyiségeikbe zsúfolva, mint amennyi beléjük fér. A következtetés ebből adódik: a kétfedelű könyvtár alapterülete 300 m2- nél kezdődik és tart 600—800 m2 -ig. Ezen az alapterületen helyet kaphat a családi könyvtári funkció és a meghatározott dokumentumok meglehetősen széles (de leginkább friss) körére és nem specializált információkra irányuló igényekkel könyvi 39
