A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
dolgozni egy módszertani útmutatót, amely kisebb könyvtárak számára egyszerűbb, nagyobbaknak két hierarchiaszintből álló, példacímekkel bőségesen ellátott témajegyzéket adna. Gondolkodni kellene azon is, miképpen lehetne a kurrensen megjelenő könyvek témaköri besorolásához központilag ajánlásokat adni.) Lényeges az, hogy e csoportok ne legyenek túlbonyolítottak, hűen tükrözzék azt a módot, ahogyan a mindennapi használó egy könyvhalmazhoz közeledik. Egy-egy téma anyaga legyen gyorsan áttekinthető, lehetőleg ne haladja meg az egy állványfolyómétert. Ha szükséges további tagolása, legfeljebb egy hierarchiaszintet szabad" beilleszteni, 2-3 polcnyi anyaggal. A csoportokon belül mindenféle rend fölösleges, sőt tilos. Az eligazodást a nagyon jó feliratozás segíti. Könyvkiadásunk volumenéből következően a legnagyobb gondot az egyes témacsoportok kellő választékkal való feltöltése jelenti. Ezt a hátrányt előnyre is fordíthatjuk, ha esélyt adunk egyes klasszikus műveknek a témacsoportokban való megjelenésre és ezzel az újjászületésre. (Ismét egy kis túlzással: ha azonban a klasszikust a tematikus ajánlás keretében sem viszik, az év végén le kell emelnünk a polcról!) Ugyanígy egyes drágább ismeretterjesztő könyveket (pl. képzőművészeti albumokat), amelyeket eddig csak helybeli használatra engedtünk át féltőn az olvasónak, nyugodtan soroljuk a témacsoportokba, s kölcsönözzük ki őket. A témacsoportokban szépirodalmi és ismeretterjesztő művek együtt szerepelnek, s az is teljesen megengedett dolog, hogy egy mű példányai több csoportban is megjelenjenek. A témakörök kialakításánál fontos, talán legfontosabb szempont az legyen, hogy ezt az így elrendezett állományt valamennyi korosztály együttesen használhassa, tehát a gyerekeknek nemcsak a mesekönyvek, állattörténetek stb. témakörei állnak rendelkezésükre, hanem valamennyi. Ezt a körülményt nem azért kell hangsúlyozni, hogy a gyerekeket bármely csoportból is eltiltsuk, hanem azért, hogy úgy alakítsuk ki a csoportokat, hogy ezek a gyerekeket is vonzzák. Az állományról katalógust nem érdemes, sőt nem szabad építeni, még a célból sem, hogy a gyerekeket megtanítsuk használatára; tegyék ezt az iskolai könyvtárak, ha már kiharcolták, hogy szerepeljen a tantervben ez a fontos tudomány. Elegendőnek látszik egy raktári kartoték (a szépirodalom betűrendben, az ismeretterjesztő irodalom durva ETO-rendben), s a raktári lapokon feltüntetni, hogy mely csoport(ok)ba került beosztásra az illető könyv. (A csoportkódszám(ok) a könyveken is szerepelhetnek a könyvtáros, de talán az olvasó számára is.) Ha fiókkönyvtáraink nem vezetnek raktári kartotékot, a megoldás egy raktári kartoték-szerű katalógus, vagy pedig csak egy betűrendes katalógus lehet, amelynek céduláin ugyancsak szerepelnének a témacsoportok kódjai. Jó lenne, ha hálózatunk bibliográfiai adatbázisához online módon kapcsolódó terminál várná minden családi könyvtárban az olvasót és a könyvtárost, de addig is, az olvasót ne a jelenlevő, nem gyűjteményjellegű állományt tükröző katalógus alapján tájékoztassuk, hanem lehetőleg az irodalom teljessége felé indítsuk el. Ezért katalógus helyett szerény, de jól összeválogatott bibliográfiai apparátus szolgálja a kiinduló tájékozódást a kézikönyvtári állományon belül. Mi tartozzék bele? Az Uj Könyvek lapjai, még inkább éves kumulációi, a Könyvtári kis tükör kötetei és az egyes szakterületeket, témaköröket, műfajokat stb. feldolgozó ajánló bibliográfiák. Talán még a nemzeti bibliográfia retrospektív kötetei is. (Elképzelhető, ha nem vagyunk megelégedve a Könyvértékesítő Vállalat és a KMK szolgáltatásaival, magunk állítunk elő bibliográfiai segédleteket; erről majd később, a központi ellátó szolgálatnál.) S hasonlók. A munka nehezebb lesz, több hárul a könyvtárosra, de még mindig jobban megéri, mint álkatalógust szerkeszteni. Használat A családi könyvtárak döntő láncszemet képeznek a védelmi gyűrűben már csak azért is, mert az olvasók legnagyobb tömegével ők találkoznak. Számukra ők jelentik a könyvtárat, vagy legalábbis azt a kaput, amelyen keresztül hozzáférhetnek a könyvtári rendszerhez. Egy családi könyvtárban dolgozni rangot jelent, mert itt a könyvtárosra különös felelősség hárul: a tömeges igényekhez mért, viszonylag kis információkapacitású állomány áll csak közvetlen rendelkezésére, mégis megbízható eligazítást kell tudnia adni a továbblépni szándékozó használónak is. Nagyon fontos, hogy a mögötte álló védelmi vonalak hatékonyak legyenek, s ő maga képes legyen ezek ügyes használatára. A használat legfontosabb jellegzetessége minden korosztály egyidejű jelenléte, s gyönyörű lenne, ha mind több család együtt keresné fel a könyvtárat. A könyvtár otthonosságát nemcsak a külső környezettel, bútorzattal, elrendezéssel stb. kell megteremtenünk, hanem a használat légkörével, amit sokkal nehezebb kialakítani, mint az előbbit. Viszonylag szűk helyen kell megvalósítani a különböző érdekek békés egymás mellett élését, s a szükségképpen jelentkező konfliktusokat főleg tapintattal kell feloldani. Előreláthatólag a fő konfliktusforrás éppen a könyvtár előnyéből (lényegéből) következik: ugyanazt az állományt használja felnőtt és gyerek. Ezért a könyvtári tér kialakításánál hasznosítani kell azt a körülményt, hogy bizonyos szolgáltatások (állománycsoportok) meghatározott igényeket vonzanak magukhoz, s az egyéni és csoportos használat időben szétválasztható. A családi könyvtár fő szolgáltatása a kölcsönzés, de ezt a szolgáltatást olyan körülmények között nyújtja, hogy a könyvtárban eltöltött idő várhatóan megnő. Ezért a belelapozásra, beleolvasásra az állománycsoportok közelében kényelmes ülőhelyeket kell elhelyezni, viszont az ún. olvasóteremszerű helybeni használatot elegendő egy. legfeljebb két asztalnál lehetővé tenni: inkább azok számára, akik ezt kényelmesebbnek találják, semmint, azoknak, akik itt komoly kutatásokat (mint pl. 38
