A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
megoldás, mert nincs másról szó, mint olyan iskolai könyvtárakról, amelyek képesek a tanulók szabadidős könyvtári igényeit is kielégíteni. Tehát minél előbb adjuk át őket az iskolai hálózatnak, annál jobb. A mi gyerekszolgálatunk pedig - ahol csak teheti — mentesüljön az iskolai könyvtári funkciótól, s osztályfoglalkozások helyett inkább gyerekfoglalkozásokat tartson: tantermi órák helyett meseórákat stb. Állomány A családi könyvtár állománya szolgaian igazodik az olvasók ténylegesen jelentkező igényeihez, vagyis polcain csakis „használt” könyvek ájihatnak. Akkor tökéletes az állományépítés, ha sikerül kizárólag olyan könyveket beszerezni, amelyeket tönkremenetelük, s nem elavulásuk vagy az olvasói érdektelenség miatt kell kivonni. Ez az ideális állapot természetesen nem érhető el, de az állományépítés elnyeri akkor is a , jó” minősítést, ha az év végén hajlandó kivonni a ritkán vagy alig használt példányokat, nehogy meghaladja az állomány nagysága a tervezett szintet. Drákói kivonási szabályokat kellene bevezetni: annak a könyvnek, amelyet egy év óta nem vettek kézbe, nincs helye a polcon. (Ha később valaki éppen ezt keresné, azért vannak a hátsóbb védelmi vonalak). A használat és a gazdaságosság szempontjának érvényesítése az állomány kezelésére is kihat. Felül kell vizsgálni például az olyan álláspontjainkat, miszerint fűzött lektűröket, krimiket stb. nem érdemes, sőt nem szabad beköttetni. Valószínűleg sokkal olcsóbb lesz még használatba bocsátásuk előtt beköttetni őket: az élettartamuk megnövekedése bőven ellensúlyozza a köttetési költségeket. A biztonság kedvéért azonban úgy is meg kell határoznunk a könyvtár állományát, hogy csak bizonyos, tömegesen jelentkező olvasói igények kielégítésére alkalmas, pontosan azokéra, amelyek garantálják a könyvek elrongyolódását. Nem szabad, hogy a családi könyvtárak olyan diszfunkciókat vegyenek fel, mint például a főiskolások szakirodalmi igényeinek kielégítése. Egy-egy ilyen igény teljesítésére büszke ugyan lehet a könyvtáros, de ha rájuk sandítva építi állományát, torzszülöttet hoz létre. Természetesen a könyvtárközi kölcsönzés révén a főiskolások számára is beszerzi hálózaton belüli és hálózaton kívüli forrásokból azt, amit kémek, de alig valószínű, hogy ezzel ellensúlyozható a főiskolai könyvtárak gyenge teljesítménye, - vagy a hallgató hanyagsága. Ha a családi könyvtár közelében működő középiskolában nincs, vagy csak gyenge könyvtár van, a lehetőségekhez képest és a legközelebbi kétfedeles könyvtár távolságától függően figyelembe kell venni a középiskolás kötelező és ajánlott olvasmányok iránti igényeket, a középiskolai könyvtárak fejlődésével azonban a családi könyvtár várhatóan előbb-utóbb mentesül e kötelezettség alól. A konkrét igényként jelentkező társadalmi szükségletekhez szorosan igazodó állománygyarapítást hiba lenne úgy felfogni, mint a könyvtári szolgálat kapitulációját az igénytelenség előtt. A könyvtár nevelő, igényfelkeltő funkciójának teljes féreértése, ha ez alatt a finnyás gyarapítást értjük. A szórakozási, az egyszerű tájékozódási és tanulási igényt sokféle és váltakozó színvonalú dokumentumok együttesen elégítik ki. A családi könyvtárakban a nevelő funkció realizálásában sokkal nagyobb szerepe van a könyvtáros közvetlen, személyes ráhatásának, mint bárhol másutt. Az interperszonális kapcsolaton alapuló, nem direkt pedagógiai ráhatás — voltaképpen ez a családi könyvtáros munkájának lényege és szépsége. A használót megilleti a választás szabadsága (de ehhez az igényeinek megfelelő választékra van szükség!), a könyvtáros pedig állománya kínálatával és ajánlásával segíti, de nem kényszeríti az olvasó Számára hasznos választást. A családi könyvtárban a kézikönyvtár minimumára van szükség. Teljesen megalapozatlan becslés szerint ez 800—1000 kötet, de lehet, hogy kevesebb. A leghelyesebb egy mintajegyzéket összeállítani, s csak nagyon óvatosan bővíteni. Viszont semmiképpen sem korlátozható a dokumentumtípusok választéka a könyvre és a folyóiratra. Ha kellő használattal „fizetni” képes kereslet mutatkozik a hanglemezek, hangkazetták, sőt videokazetták, játékok stb. iránt, akkor ezeket ís be kell szerezni, ha másképp nem megy, valamely hátsóbb védővonaltól. A folyóiratok, magazinok és napilapok előfizetését is a használathoz kell igazítani. Egészen szélsőségesen fogalmazva: ha az Est nem veszi le a polcról más, csak a könyvtáros, nem kell előfizetni rá. Viszont ha a drágább hobby-folyóiratok iránt van kereslet, azokat bizony igen, még ha a könyvtárosnak nem fűlik is foga hozzá. A lezárt folyóiratévfolyamokat pedig itt nem szabad köttetni, hanem ki kell dobni a duplumraktárba (hogy ott mi történik veljik, az más kérdés), legfeljebb a helyszínen tékázni, ha a visszamenőleges számok után is számottevő igény mutatkozik. Az állomány feltárása Az állományt mindenekelőtt az elrendezéssel kell feltárni. Minthogy a családi könyvtár a valami olvasnivalóért betérő, meghatározatlan, legfeljebb témakörre vagy műfajra irányuló igények kielégítésére vállalkozik, tehát messzemenően él a ,.helyettesítő” olvasmányok adta lehetőségekkel, az állományt ennek megfelelően kell strukturálni és a polcokra helyezni. A tematikus állománycsoportok és elnevezéseik könyvtárról könyvtárra változhatnak a helyi igények összetételétől függően, ám nagy vonásokban kétségtelenül megegyeznek, ugyanazt a mintát követik. (Ezért érdemes volna központilag Й37
