A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Tóth Gyula: Szabó Ervin útja az Emlékiratig
tárainak nem lehet más céljuk, minthogy a nép szükségleteit művelődés és szórakozás iránt szolgálják. Vagyis a tudomány köréből azt kell nyújtaniuk, ami a munkásság gazdasági, társadalmi és politikai törekvéseivel és harcaival közvetlen vagy közvetett vonatkozásban van, azok eredetét, történetét megvilágítja, elméleti alapjukat szélesíti és tudományos perspektívát nyit a jövőre. Szóval mindazt, ami az egészségesebb, teljesebb, tisztább, tudatosabb, egyszóval: emberiesebb létért való törekvéshez fegyvereket szolgáltat. A szórakoztató irodalom, a szépirodalom és műszaki irodalom köréből pedig nyújtaniok kell azt, amit a tömegek tényleg élvezettel olvasnak.”66 Talán nem szükséges hosszú citátumokkal igazolni, hogy Szabó Ervin itt rögzített könyvtárpolitikai koncepciója, 1907-ben kifejtett véleménye nem más, mint korábbi nézeteinek a könyvtárügyre való alkalmazása. Ez a könyvtárpolitikai célkitűzés szélesebb eszmekörből, általános kultúrpolitikai, sőt társadalompolitikai nézeteiből ered, illetve abból ágazik ki. Nála ez is az osztályharc része, sőt mindinkább előtérbe kerülő és alkalmazható része, és teljesen egybevág azzal az elvvel, melyet korábban már úgy fogalmazott meg, hogy az osztályharcban mindazon eszközök „legelsősorban a szellemi harc eszközei” érvényesülhetnek, melyek sikerrel alkalmazhatók. „A modern tudományok bevitele a nép szélesebb rétegeibe és lehető mélyítése, a szocialista eszmék, a szocialista ideál szüntelen propagálása a munkásság osztályharcának ma is és a jövőben is legnemesebb fegyverei. Mellettük a proletárság folytonos politikai nevelése, a közügyek ismeretének folytonos terjesztése, hogy ezúton a legfejlettebb önkormányzatra képesíthessék, mindez az osztályharcnak nélkülözhetetlen eleme . . . Mert mindez nemcsak külső eszköz a szocializmus megvalósításához, hanem — és talán nem utoljára — embernevelés.”67 Rögtön hozzá kell fűznünk, hogy Szabó Ervin korábbi írásaiban és előadásaiban is munkásosztályról szólva az összes dolgozó osztályokat értette, a munkásosztály harcának céljait — szövetségi alapon — valamennyi dolgozó osztály és réteg céljának tekintette. Ha a sillabusz valamennyi pontját végigelemeznénk, arra az eredményre jutnánk: akár a hazafias irodalom akár a vallásos irodalom kérdésköréről van is szó, korábban már tisztázta a hazafiasság osztályjellegét, s a vallásosság magánügy-jellegét; vagyis minden könyvtárpolitikai tézisének megvan a korábbi elméleti alapvetése. Egyik tézisét, pontosabban a szillabus3. és 6. pontját két irányban is felremagyarázták. Azt a követelményét, hogy ......a népkönyvtár is eltéveszti hivatását, ha egyetle n társadalmi, politikai vagy tudományos irányzat szolgálatába szegődik . .valamint „csakis a vélemények harcából alakul öntudatos lét, egyéni nézés, szellemi önállóság: csak az így nevelt emberek látják világosan a társadalmi és politikai problémákat és harcokat, mint a természetes fejlődés láncszemeit és mozdítják elő tudatosan ezt a fejlődést._ Nos ezt magyarázták úgy is, hogy ez kompromisszum, hiszen - mint később kiderült - ez az ellentábornak is elfogadható formula volt: másrészt megvádolták azzal, hogy így akart a könyvtárakban helyet biztosítani a fölforgató eszméknek. Hiba e nézetekben bármiféle taktikai szándékot látni. Szabó Ervin koncepciója ennél mélyebben gyökerező, ugyancsak korábbi nézeteiből, s legendás etikus magatartásából eredeztethető. Alapelvnek tartotta a gondolat-szabadságot és bízott abban, hogy az eszmék harcában az igazság győz.Nem volt kétséges számára, hogy az igazság a tudományos szocializmus oldalán áll. Közvetve ezt bizonyítja ösz- szes írása, de igazolja ,Tártfegyelem és egyéni szabadság” című cikke69 és a szocializmusról tartott és immár többször hivatkozott előadásai is. A pártfegyelemről szóló írásban - jóllehet a párton belüli csatározások okának és következményének is tartjuk — általánosabb értelemben is foglalkozott a művelődés és társadalmi haladás kérdésével. Azt fejtette ki, hogy a „társadalom fejlődési törvényeinek tanulmányozása és a megismerésnek mind szélesebb rétegekben elterjesztése a gyors és biztos társadalmi haladásnak legfontosabb eszköze. így lesz a műveltség, az egyesek és a tömegek szellemi kultúrájának fejlesztése a legfontosabb társadalmi erő. Minden társadalmi haladás a kritikusan gondolkodó egyéniségek érdeme”, ezért a legfontosabb kötelesség „kritikusan gondolkodó egyéniségek nevelése és fejlesztése kell, hogy legyen.”Azt vallotta, hogy „csak magának a munkásságnak tudásban, érzésben, akaraterőben, nagyság és szépségvágyban kifejlődött egyénei fogják a munkásságot svele az embert emancipálni.”70 ' . Soós Pál könyvére való többszöri hivatkozás felment az alól, hogy részleteiben kimutassuk, a szépirodalom, egyáltalán a művészetek könyvtári helyzetéről vallott elvei szintén korábbi művészetelméleti nézeteiben fogantak. Persze egyoldalú és téves lenne mindezt csupán a korábbi nézetek alkalmazásának tekinteni, hiszen Szabó Ervin 1907-ben konkrét könyvtárelméleti elvekkel és gyakorlattal vitatkozott, többek között a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa által 1902-ben kibocsátott népkönyvtári címjegyzékkel. Éppen ezért mondandóját külföldi könyvtári statisztikai adatokkal és tapasztalatokkal is alátámasztotta, s ez a módszer egyre inkább előtérbe kerül Szabó Ervin munkásságában. Akár az egyetemi könyvtárról írt kritikájára gondolunk71, amivel itt most nincs módunk bővebben foglalkozni, akár a fővárosi nyilvános könyvtárért vívott harc jegyében fogant írásaira hivatkozunk egészen az Emlékiratig. Mielőtt ezekre rátérnénk, hangsúlyozzuk ismét: a pécsi szabadtanítási kongresszuson kifejtett gondolatai marxista alapozásúak. Szocialista elveket megfogalmazó könyvtárügyi program ez, a szocialista könyvtárügy több alapelvének korai megfogalmazása mégpedig úgy, hogy lényegét illetően ma sem mondhatunk mást e kérdéskörről. Hiszen melyik más társadalmi progresszió tűzhet zászlajára olyan programot, mint a szillabus 5. pontja: „Egyetlen irányelv: öntudatos, igaz és bátor embereket nevelni. Hogy minden ember ismerje helyét és szerepét a természetben és társadalomban, hogy meggyőződéseit leplezetlen őszinteséggel képviselje és bátran törekedjék azon irányba, amelytől a társadalomnak, amelynek ő is része, jobb berendezését reméli.. j”!72 Kőhalmi Béla korábban idézett véleményéhez még hozzátette, hogy a pécsi előadásban „tovább menni hiba lett volna”. Valóban, a Pécsett kifejtett szocialista programhoz nincsenek meg a feltételek a század első évtézedének közepén, s a reál- politikusnak tartott Szabó Ervin egyre inkább a polgári demokratikus könyvtári célok megvalósítására összpontosított, s 125
