A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Tóth Gyula: Szabó Ervin útja az Emlékiratig
alább hipotétikus megfogalmazása: miért lett és maradt mindvégig könyvtáros? Még akkor sem érdektelen a kérdésfeltevés, ha bizton tudjuk, hogy erre utólag teljes értékű választ nem adhatunk. A tény is elgondolkodtató, hogy önmaga nem érezte szükségét a részletes indoklásnak, számára a válasz egyértelmű volt. A lehetséges motívumok összefoglalása azonban tanulságos. Szabó Ervin kapcsolata a könyvvel, könyvtárral igen korai. Élete végén maga így vallott erről: „Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy a szülői házban viszonylag nagy és igen gondosan válogatott könyvtár állt rendelkezésemre. így a világirodalom legjavával már akkor ismerkedtem meg, amikor társaim még az iskolai szerzőkkel vesződtek.”11 Az így szerzett széleskörű könyvismeret, de méginkább a hallatlanul magas fokú tanulni vágyás12 lehetett az oka, hogy tanulóként megbízták iskolája könyvtárának vezetésével, s ebből keletkezett első könyvtári „publikációja”, a nyomtatott katalógus.13 A könyvészeti érdeklődés elkísérte egyetemi évei alatt, hiszen ekkor főképp közgazdaságtannal és annak könyvészetével foglalkozott. Majd 1899 tavaszán Bécsből hazaérkezve, tanulmányait befejezve, ősszel „hajlamaimnak megfelelőleg a képviselőház könyvtárába léptem, mint gyakornok, azon céllal, hogy magamat a könyvtárosi pályára kiképezzem.”1 4 Mennyire volt meghatározó a bécsi tartózkodás a könyvtárosi pályaválasztásban? Kőhalmi Béla, Remete László, Soós Pál egybehangzóan állítják e tényező fontos szerepét.15 Csakhogy konkrét bizonyítékot nem vonultatnak fel, továbbá sem levelezése,16 sem más forrás nem ad biztos támpontot.17 Mindezek ellenére nincs okunk persze kételkedni abban, hogy megismerkedett bécsi könyvtárakkal, sőt megkockáztatjuk, hogy akár Eduard Reyer professzorral, a bécsi városi könyvtárügy és a Zentralblatt megteremtőjével, az angolszász könyvtári elvek hívével is kapcsolatot találhatott, hiszen később többször hivatkozott rá, majd 1914-ben a Magyar Könyvszemle hasábjain meleghangú nekrológgal búcsúztatta. A bécsi tartózkodás mozgalmi és elméleti szempontból is fontos volt, megismerkedett a Bécsben élő orosz forradalmárok különböző csoportjaival (ökonomisták, szociálforradalmárok, stb.) akik nagy szerepet tulajdonítottak a forradalmi mozgalomban a könyvnek, a folyóiratnak, brosúrának. Mindemellett ma már szintén tudott, hogy éveken át Szabó Ervin közvetítette Budapestről a Nyugatról érkezett illegális sajtótermékeket Oroszországba. Azt gondoljuk, az is egyik összetevője, motívuma lehetett a mozgalmi tevékenység és a könyvtárosság összekapcsolásának. Patrónusai - Pulszky Ágost, Krejcsi Rezső — mellett bécsi szállásadójának és atyai barátjának levele is közrejátszhatott a döntésben: könyvtárosi állást vállal — mai ismereteink szerint esetleg már a kamarai könyvtárosság perspektívájával! „Nézetem szerint tehát dr.K/rejcsi/ ajánlata rendkívül szerencsés megoldása a Szabókérdésnek, és az ön részéről felelőtlenség lenne, ha nem fogadná el” — írta Samuel Klatschko.1 * Litván György hívja fel a figyelmet arra, hogy „a kor legtöbb értelmiségijéhez hasonlóan mániákusan hitt a leírt és kinyomtatott szó erejében.”19 Ennél is bővebb és egyénibb érvekkel szolgál a kortárs és barát hitelességével-Jászi Oszkár: „ . . . nemcsak tudományos és esztétikai szempontok tették Szabó Ervint a könyv rajongójává. Alig ismertem embert, aki úgy hitt volna az eszmék erejében, mint ez a történelmi materialista. Minden jó könyvben valami fétisszerű erőt látott, amely elindul a világ meghódítására, az emberi lelkek átgyúrására és forradalmi akciók hevítésére. Könyvtárában olyszerű érzésekkel járt, mint valami lelkes generális háborúk idején egy jól működő lőszergyárban.”20 Úgy ítélhetjük meg, hogy már a pályaválasztás, a pályakezdés magasfokú tudatosságot sejtet. Személyes és alkati tényezőkön túl, a tágabb életcél szolgálata is motiválhatta. A magunk által is régóta vallott vélekedést újabban szépen fogalmazta meg vizsgálódásai összegezéseként Walleshausen Gyula. „Szabó Ervin a könyvek felől közeledett a könyvtárhoz és vált könyvtárossá ... A szakirodalom vonzotta és rájött arra : könyvtárosként környezetét racionálisan rendben kell tartania ahhoz, hogy az irodalom kéznél legyen. A könyvtárnak adta tudását azért, hogy a könyvtártól meríthessen, s azt a társadalomnak adhassa . . .”21 „Tanulóévek” vagy érett alkotások Egyre inkább úgy látszik, hogy az eddig általánossá vált formula helyett - hogy ti. az 1904-ig tartó időszak a „tanulóévek”, a felkészülés korszaka — legfeljebb „tanuló hónapokról” lehet szó, azokról, melyeket a parlamenti könyvtárban töltött.22 A „tanulóévek” j Kőhalmi Béla megállapítása, s ez hatott a későbbi szerzőkre, pl. Kovács Mátéra is.23 Kőhalmi a maga helyzetéből és látószögéből érthetően, 1904-től tárgyalta Szabó Ervin könyvtárosi életművét, de a megelőző időszakot meglehetősen felületesen és pontatlanul intézte el.24 Kívánatos az idézett Kőhalmi-hatást elhagyni, hiszen ma már igazolt, hogy 1900 februárjától 1904.április végéig, előbb megbízásból, 1900 novemberétől véglegesítve a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárosa volt. Noha elismerték gyakorlati könyvtárosi munkáját a parlamenti könyvtárban töltött hónapjai alatt is, de ott csupán beosztott gyakornok volt. Viszont a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtára teljesen önálló alkotása — a tervezettől a megvalósításig.2 5 Ezek az évek meghatározóak a könyvtáros Szabó Ervin pályafutása szempontjából! Hivatkozott kéziratos dolgozatunkban26 már egyetértőén és részben igazolólag idézhettük Soós Pál „előrejelzését”: „A pályakezdő Szabó Ervin legkiemelkedőbb tudományos teljesítményeit, bibliográfiai, könyvtárépítő munkálatait az újabb kutatások már részletesen feldolgozták . . . csupán annyit jegyeznénk meg, hogy Szabó Ervin ezirányú munkásságában is. .. számos olyan kérdésfeltevést, megközelítést és megoldást fedezhetünk fel, amelyeknek tüzetes vizsgálata új megvilágításba 120
