A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984

Tóth Gyula: Szabó Ervin útja az Emlékiratig

helyezhet a Szabó Ervin-i pályakezdéssel és életművel kapcsolatban már megoldottnak látszó kérdéseket, új értékek feltárására vezethet ebből a kimeríthetetlenül gazdag forradalmi, szocialista hagyományunkból.”2 7

Miért fontos e korszak minél teljesebb számbavétele? Azért, mert előkerült források arra ugyan nem adnak választ, hogy miből, milyen forrásokból merített, milyen ismeretekre épített Szabó Ervin2 8, de ma már kétségtelen, hogy „európai viszonylatban is magas színvonalú, nyilvános közgazdasági szakkönyvtárra” vonatkozó terve és annak megvalósítása már ízig-vérig angolszász, elsősorban amerikai vonásokat mutat. Történik mindez akkor, amikor más kiváló hazai könyvtárosok még egyáltalán nem, s az egyik legkiválóbb, Ferenczi Zoltán is csak 1907-től foglalkozik erőteljesebben a témával, s igyekszik az angol-amerikai típusú városi könyvtári ellátás mintáját a hazai viszonyokra adaptálni.29

Lássuk, mit végzett el, mit alkotott Szabó Ervin 1900 februárjától 1904. április végéig, amikor a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárában dolgozott.

Szabó Ervin munkásságának alapos ismerői (így bibliográfiájának szerkesztői, vagy a munkásságnak monografikus igényű feldolgozására vállalkozó Litván György, Rerrete László és Soós Pál) egybehangzóan igazolják, hogy ez a korszak rendkívüli aktivitást mutat mozgalmi tevékenységében: írja cikkeit a Népszavában (annak mintegy kulturális rovatvezetőjeként), szerkeszti a Népszava Naptárt, bekapcsolódik az SZDP vezetésébe, részt vesz a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század című folyóirat munkájában, mint a marxi tanok és a nemzetközi munkásmozgalom egyik legjobb ismerője és szakértője. Mindemellett 192 nap alatt rendezi az ambiciózus és nagyratörő Lánczy Leó támogatásával a kamara könyvtárát. (Egy közbevetés: talán még az sem véletlen, hogy Lánczy Leóban, s később Bárczy István kultúrtanácsnok, majd polgármester személyében mindvégig dimanikus, többet, újat, mást akaró „főnököket” tudott magának választani!) 1900.november 20-án azzal kérhette véglegesítését, hogy „A könyvtárt teljesen újonnan katalogizáltam, az átköltöztetést a lehető legrövidebb idő alatt minimális költséggel eszközöltem: új helyiségben — melynek berendezési munkálataiban szintén nem kis részem volt — a könyvtár teljesen rendezve van, katalógusa kész a kinyomtatásra: bizonyságai annak, hogy az állásom iránt támasztható követelményeknek teljes mértékben megfelelni képes vagyok.”30

E rövid summázat mögött — lenyűgöző teljesítmény — akönyv- és folyóiratanyag rendezése (átválogatása, selejtezése, a hiányok pótlásának megkezdése, közte széleskörű kiadványcsere kiépítése hasonló külföldi kamarákkal), a teljes állomány katalogizálása és osztályozása húzódik meg. S ez utóbbi - Szabó választása szerint — Magyarországon egészen új módon történt! Az egységesség hiányát mutató hazai gyakorlattal szemben a Németországban született, ún. „porosz instrukciókat” alkalmazta, kis módosítással. Imponáló tudatosságát jelzi erről készült első ,.könyvtártudományi” publikációja.31 Megítélésünk szerint leszállítanánk értékét, ha az írást — mint eddig tették - pusztán felkészülésnek, vagy éppen egyszerű ismertetésnek minősítenénk. Valójában műhelymunka, egy sor idevágó forrás és az itthoni gyakorlat ismeretét sejtető eszme- futtatás, amelyben ráadásul már könyvtárelméleti és könyvtárpolitikai meggondolások is helyet kaptak. Bizonyságul idézzük fel néhány megjegyzését! „Nemcsak mint katalogizálási szabályzat, hanem szintén mint a könyvtárak együttműködésének egy másik alakja érdemli meg tehát a porosz utasítás figyelmünket.” Helyesli a könyvtári katalogizálás és a bibliográfiai számbavételhez szükséges leírás különválasztását, az előbbiekhez elfogadva az egyszerűsítést, mondván „Bibliográfiai szempontból talán kívánatos a lehető ragaszkodás a másolandó könyvczímhez, úgy, ahogy a könyvön áll, de a betűrendes katalógus czélja nem más, mint hogy a könyvnek létezéséről gyorsan meggyőződhessünk. Minél egyszerűbb, átnézettebb, egyöntetűbb a katalógus, annál jobban szolgálja a czélt.” Konklúziója is több mint szellemes befejezés. „A tudomány és a könyvtárak érdekei megkövetelik egységes katalogizálási szabályok követését. .. Vájjon Magyarországon e téren is addig várnak, amig éppen a német példát lehet majd követni?”32

Amerikai mintára és a brüsszeli Institut International de Bibliographie ajánlatára az akkor Magyarországon ismeretlen gyakorlatot követte azzal is, hogy „12 1/2 és 7 1/2 cm nagyságú kartoncédulára”33 másolva cédulakatalógust készített. Mégpedig kétfélét: az előbbiek alapján betűrendest és „rendszeres”-t. Ez utóbbihoz is új megoldást választott: Magyarországon először a Dewey-féle tizedes rendszert alkalmazta. A nyomtatott katalógusban, aztán a Közgazdasági Szemlében 1900-tól közölt kurrens közgazdasági bibliográfiában 1902-től szintén használja a decimális jelzeteket, majd az ebből kifejlődött — sa brüsz- szeliekhez kapcsolódó - nemzetközi vállalkozásban, a Bibliographia Economica Univereahs-ban is.34 Alapállását jól tükrözi — s egyúttal ismét a puszta alkalmazásnál, valamely feltáró szisztéma egyszerű kiválasztásánál több - az az újszerű könyvtárpolitikai gondolkodásra valló megjegyzése, hogy „A kísérlet kihívja majd a kritikát, javításra ösztönöz, s így magától is közelebb visz a tudósok és bibliográfusok eszményéhez: a nemzetközi bibliográfiához.” Az a gondolata sem tanulság nélküli, melyben azt fejtegeti, hogy a könyvtár, illetve a bibliográfiai rendszer nem veheti át mechanikusan a tudományok rendszerét, belső logikáját, mert a dokumentum, az állomány nem fedi pontosan ezt a rendszert, s ha átvenné, hamis, torz tükröt tartana éppen ezáltal a tudomány elé. „A bibliográfiai rendszer ezért szükségképp kompromisszum a tudomány és a gyakorlati szükségletek közt és ilyen kompromisszum a decimális rendszer is.”3 5

Szabó Ervin könyvtárpolitikusi és a városi nyilvános könyvtár megteremtésében szerzett érdemeihez képest bibliográfusi tevékenysége kissé árnyékba került. Pedig a kortársak körében éppen ezáltal vált elismertté! Még legnagyobb ellenlábasa, Gulyás Pál is — noha a decimális rendszenei nem szimpatizált — elismeri gondos és szakszerű munkáját.36

Gondoljuk meg, 1900 februárjában kerül a Kamarához, s a Közgazdasági Szemle április-júniusi összevont száma már közli a külföldi és hazai közgazdasági irodalom kurrens bibliográfiáját! Akkor, amikor még kurrens nemzeti bibliográfiánk sincs!

121