A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1981-1982
Téchy Tünde: Rétegmunka a középiskolások körében a 22-es könyvtárban
ban a középiskolások tanulásának segítése lesz” (Hanga Mária: A Kertész utcai új olvasóterem megnyitása. = Könyvtári Híradó 1982. április 1. p.), s könnyen megközelíthető, a főváros „szívében”. Már állományunk összeállításánál is gondoltunk erre a rétegre: természetesen helyet kaptak a kötelező és ajánlott olvasmányok, s a kibővített kézikönyvtári anyagban szabadon búvárkodhatnak. Az irodalmi—nyelvi szakrészleg elsősorban irodalmi és nyelvi tájékozódásukban segíti őket, melyhez a hangtárban lemezeket, kazettákat, rádiófelvételeket, videoműsorokat találnak. Bevallott célunk volt a fiatal olvasók, középiskolások, szakmunkástanulók, főiskolások, egyetemisták s mindenféle oktatási formában résztvevők megnyerése olvasótermünknek, természetesen az összes olvasói réteg kiszolgálása mellett. Mennyire vált ez be? A tavalyi töredékév adata: az olvasóterembe beiratkozott olvasók 64 %-a a 15—24 éves korosztályhoz tartozott. A gyakorlat is bizonyítja, hogy a középiskolásoknak nemcsak a szépirodalom kölcsönzéséhez, a tanulmányi versenyekhez van szükségük könyvtárra, olvasóteremre, hanem a legkülönfélébb házifeladatok elkészítéséhez, egy-egy téma önálló feldolgozásához, vagy a pályaválasztással összefüggésben a felvételire való alaposabb felkészüléshez is. Ehhez az új tanterv követelményrendszere is hozzájárul. Példaként a Gimnáziumi nevelés és oktatás tervéből egyetlen mondatot idézek — a magyar irodalom oktatásának célja és feladatai közül -, „Sajátíttassa el a tájékoztató adatok megtalálásának és felhasználásának módjait” (64. p.). Ebben, az iskolai könyvtár mellett, a közművelődési könyvtárnak is részt kell vállalnia. A fakultáció pedig még megnöveli ezt a lehetőséget: a tanulók jobban igyekeznek elmélyülni választott tárgyaikban, a tanárok pedig többet követelnek. Nem elégednek, nem elégedhetnek meg azokkal az ismeretekkel, amelyeket a tankönyek nyújtanak, s a FAKT-órákon lehetőség is nyílik egy-egy téma alaposabb feldolgozására, s a szakirodalmat csak a könyvtárakban találhatják meg. Megismerkednek a könyvek elhelyezésével a szabadpolcon, keresnek a különböző katalógusokban, forgatják a lexikonokat, szótárakat, tanulmányozzák a monográfiákat, verselemzés-köteteket stb., s közben a tudományos kutatómunka alapelemeivel ismerkednek. Ezt természetesen a könyvtárosoknak tudatosan irányítani kell, és erről később, a csoportos foglalkozásoknál lesz még szó. Egyéni foglalkozás az ifjú olvasókkal A kapcsolat kiépítése abban a pillanatban kezdődik, amikor a fiatal először lép be a könyvtárba. Beiratkozáskor az általános tudnivalók mellett megismertetjük őket a könyvtár szolgáltatásaival, a könyvek, folyóiratok, egyéb dokumentumok elhelyezésével, katalógusokkal; s nemcsak szóban, hanem gyakran végigkísérve könyvtárunkon. Minden esetben felhívjuk figyelmüket, hogy ha bármiféle problémájuk akad, nagyon szívesen segítünk. S valóban, a segítséget legtöbbször igénybe is veszik, mondják a témát, a feladatot, amelynek megoldásához könyvtárunkat felkeresték. S a következő alkalmakkor is kérdeznek, ha a könyvek keresésében vagy a feldolgozásban megakadtak. A könyvtárosoknak azonban sokszor többet kell tenni, mint könyvajánlás, megbeszéltük már a legkülönfélébb házifeladatok vázlatát, írtunk együtt a diákokkal hexametert, nemcsak a különféle bibliográfiákat tettük eléjük, hanem feloldottuk a rejtjeleket (pl. bibliográfiai hivatkozásban az = jel), s együtt dolgoztunk ki egy-egy nehezebb érettségi tételt — például: A hajó motívuma az irodalomban Horatiustól Adyig. Megfigyelhető, hogy a reference-kérdések elég nagy része a fiatal olvasóktól származik. Főbb típusaik: X. У. íróról szeretne valamivel többet megtudni; egy-egy író tájleíró, szerelmi, politikai stb. költészetéről vagy egy-egy regényéről, novellájáról kér könyvet, tanulmányt; egy-egy korszakot dolgoz fel (pl. a magyar középkort); konkrét verselemzést kér; egy-egy történelmi korszakhoz kér forrásmunkákat, összefoglaló köteteket stb. A kölcsönzésben dolgozó kollégáink is kiemelten foglalkoznak e korosztállyal. Beszélgetnek velük, tájékozódnak, hogy mi tetszett s mi nem, és ennek megfelelően ajánlják a legkülönbözőbb irodalmi műveket, vagy irányítanak a szakirodalom kiválasztásában, felhasználva a különféle ajánló bibliográfiákat is. Bár meg kell jegyeznem, hogy nem mindegyik fiatal kedveli, ha „beleavatkoznak” választásába, sokszor egyértelműen visszautasítóak, s jobban szeretnek maguk böngészni a könyvek között, leemelni s belelapozgatni - ebben az esetben nem szabad erőltetni a segítséget, a beszélgetést, a könyvajánlást. Itt van jelentősége az alkalmi és állandó kiemeléseknek. Az utóbbira példa a kötelező olvasmányok polca (illetve polcai) kölcsönző részlegünkben, alkalmi kiemeléseket pedig gyakran és a legkülönfélébb témakörökben csináltunk, pl.: A csillagászat legújabb eredményei; „Kell a jó könyv” olvasómozgalom könyvei stb. Innen mindig eltűntek a könyvek, néha alig győztük a polcokat újabbakkal feltölteni. Végül, de nem utolsósorban az ajánló bibliográfiákról beszélnék. Könyvtárunkban mindig is felhasználtuk a Központ által kiadott ajánló bibliográfiákat, de most inkább az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny témáihoz összeállított bibliográfiát és könyvanyagot emelném ki. Felhasználva és kiegészítve a Szombathelyi Megyei Könyvtár által kiadott irodalomjegyzéket, a nálunk hiányzó könyveket, cikkeket eredetiben vagy másolatban beszereztük, s egy példányban a tanulók rendelkezésére áll olvasótermünkben; a Művelődési Közlönyben való megjelenéssel egyidőben! S erről nemcsak a környezetünkben lévő iskolák tanárai, könyvtárosai tudnak, Budapest összes középiskolájának — az igazgatónak — elküldtük az erről szóló tájékoztató levelet. Reméljük, ezzel is könnyebbé tesszük a középiskolások önálló kutatómunkáját. 69
