A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1974-1976
Harmat Ferencné - Pobori Ágnes: A könyvtár szerepe a továbbtanuló munkások művelődésében
életünk minden megnyilvánulása is: a sajtó, a rádió stb. Ha valaki nem képezi rendszeresen magát, hiába veszi kezébe a napilapokat: ! csak keveset ért meg belőlük, lemarad. A lemaradás érzése nyugtalanító. Ez az a nyugtalanság, ami végül is továbblépésre készteti az embert, és ezt az érzést tartja ébren a pedagógus. A közművelődési könyvtár profiljából adódik, hogy állományának alakításánál, fejlesztésénél felméri nemcsak olvasótáborának igényeit, hanem a körzetébe tartozó iskolákét, gyárakét, üzemekét is. A gondos felmérés következménye, hogy megtalálja a dolgozók iskoláját, felkészül hallgatói fogadására. Rendkívül sokat tehetnek, tesznek a kerületi tanácsok művelődésügyi osztályai, hogy a dolgozók iskolái és a könyvtárak egymásra találjanak Szempontok a kapcsolatfelvétel idején Az iskola és a könyvtár találkozásának egyetlen közös célja van: minél jobb módszerekkel, minél hasznosabb és több ismeretanyagot nyújtani a tanulóknak. Az ismeretek úgy ötvöződjenek a tananyaggal, hogy az alapul szolgálhasson később az egyéni művelődéshez. Ennek a célnak az érdekében a pedagógus konkrét igényeit meghatározza egyrészt a kötelező tanterv , másrészt az a tény, hogy a „diákok” felnőtt emberek, pontosabban anyák, apák, nagyapák stb. A könyvtárosnak tudnia kell, milyen nagy lehetőség rejlik abban, hogy az iskolából irányítottan szervezett körülmények között is eljutnak a könyvtárba, akik más módon talán soha nem keresnék meg ezt a közművelődési intézményt. Úgy kell fogadnia e felnőtt tanulókat, hogy a diákként megnyert olvasó a későbbiek folyamán szükségét érezze az olvasásnak, a művelődésnek, s ennek legjobb keretét továbbra is a könyvtárban találja majd meg. A tanítványok érezzék, hogy a szervezetten, osztályával érkező pedagógus és a könyvtáros jó kollegiális viszonyban áll egymással, hogy céljuk közös, s hogy ezt a célt együtt kívánják szolgálni és elérni éppen az ő érdekükben. Órák a könyvtárban A Mester utcai Dolgozók Általános Iskolája és a 39.sz. Szabó Ervin könyvtár kapcsolata azzal kezdődött, hogy dr. Szabadkay Gyuláné magyar szakos tanárnő és egyben osztályfőnök felkereste a könyvtárat, megismerkedett a könyvtár vezetőjével, a könyvtárosokkal és magával a könyvtárral. A könyvtár alkalmasnak bizonyult a tanórák megtartására: nagy, világos olvasóterme van jól válogatott kézikönyvtári anyaggal. Nyitvatartási rendje lehetővé teszi a hallgatók fogadását és az óraterv lebonyolítását. Az első könyvtárlátogatás forgatókönyvét a pedagógus elkészítette és azt megbeszélte a könyvtárosokkal. Erre azért volt szükség, hogy a tanulók a környezetváltozás szokatlan voltán kívül ne érezzenek semmi rendellenest, az óra lefolyása akadálymentes és természetes legyen. Az „akadálymentesség” nem jelenti azt, hogy a diákok ne vegyék észre: most valami élményszerűbbet kapnak, mint a megszokott iskolapadokban. Miután mi a 39.sz. könyvtárban meghatároztuk a tanóra témáját, kidolgoztuk programszerű végrehajtásának tervét is. A program kialakításánál figyelembe vettük Knowles ma már szabályként is elfogadható követelményeit, melyet „A felnőttek tanításának, tanulásának anyaga ’ c. munkájában határozott meg: — az új érdeklődés a már meglevő érdekeken alapszik,- két, egymásnak ellentmondó vélemény érdekesebb, mint egy vélemény, 201
