A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1974-1976
Király Lászlóné - Szőke Tiborné: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlődése 1970-1975
stb. beszerzése és munkába állítása.) Ennek eredménye többek között az, hogy a tervidőszakra lehetővé vált a könyvtár úgyszólván összes kiadványainak házilagos előállítása. Ez a nyomdai átfutási idők kedvezőtlen alakulását és a nyomdai díjszabások emelkedését figyelembe véve az egyedül járható útnak bizonyult. A könyvkötészeti kapacitás átlagosan évi 50 ezer kötet körül van. Előrelépést e téren minőségi, esztétikai tekintetben sikerült elérnünk. Bevált a megelőző könyvjavító brigádok megszervezése, a brigádok évente kb. 20—25 ezer könyv helyszíni javítását végzik el. A kötészeti kapacitás bővítését mindenekelőtt a már többször említett helyiséghiány, de munkaerő-problémák is gátolják, jóllehet az intézmény köttetési igénye lényegesen meghaladja a tényleges lehetőségeket. A központi tájékoztató és propaganda eszközökből és módszertani kiadványokból évente összesen kb. 500 féle készül. A tájékoztató eszközök közül, mint új központi szolgáltatást, kiemeljük a Társadalomtudományi Információ című periodikát és katalógust , s a gyermekkönyvtárak számára készített történelmi katalógust. 1975- re kialakult a hálózaton belüli könytárközi kölcsönzés koncepciója. A gyakorlati megvalósításra 1976- ban került sor. Az elmúlt ötéves időszakban a hálózati könyvraktár állományára építve elsősorban a kötelező irodalom biztosítására szorítkozott ez a tevékenység. A MUNKAERŐHELYZET 1975-ben az intézetnek 534 főfoglalkozású és 213 részfoglalkozású dolgozójavolt. Közülük 339 főfoglalkozású és 158 részfoglalkozású dolgozót a hálózat foglalkoztatott. A hálózatban dolgozók száma 5 év alattt 60 fővel emelkedett, e 60 fő azonban csaknem teljes egészében az új könyvtári egységek munkatársainak a létszáma. A társadalmi méretekben sok gondot okozó munkaerőhiány hatványozottan sújtotta a hálózat könyvtárait. A tanácsi könyvtárak ugyanis fizetés és munkaidő-beosztás tekintetében más művelődési intézményekhez képest hátrányos helyzetben vannaK. Ennek állandóan érezhető a hatása még a munkájukat hivatásszeretettel végző szakembereknél is. Pusztán az a tény, hogy a könyvtári dolgozók 85—90 százaléka nő, számos munkaszervezési nehézséget okoz. Nehezen megoldható, vagy nem egy esetben eleve lehetetlen, hogy a kisgyermekes anyák vállalják az esti órákba nyúló szolgálatot. A szociálpolitikai szempontból óriási jelentőségű anya- és gyermekvédelmi rendelkezések hatása a munka folyamatos szervezése szempontjából nem ellentmondásmentes a főként nőket foglalkoztató területeken, így a FSZEK könyvtáraiban sem. 1975- ben pl. csak betegállomány és fizetés nélküli szabadság miatt 10 000 munkanapkiesés volt a könyvtárhálózatban. A könyvtárosi besorolású dolgozóknak 1975- ben 19,1 százaléka rendelkezett felsőfokú szakképesítéssel, 7,1 százalékkal kevesebb mint 1970-ben. Hasonlóképpen! csökkent a középfokú képesítéssel rendelkezők aránya is: 41,7 százalékról 35 százalékra. A felsőfokú képesítéssel rendelkezők számának csökkenése — a már említett egyéb okok mellett — elsősorban az évek óta megoldatlan könyvtárosképzéssel függ össze. A felsőfokú tanintézetek hosszú ideje nem biztosítják a szükséges utánpótlást a könyvtárosi pályán. Az általános szakember-, ill. munkaerőhiányt súlyosbította az az egészségtelen fluktuáció is, amely talán az általános társadalmi méreteknél is jobban megmutatkozott intézményeinkben. 1975- ben a dolgozók egynegyede kicserélődött. Többéves kísérlet után az elmúlt időszakban a hálózat könyvtáraiban meghonosodott a képesítéssel, ill. anélkül ellátható feladatok szétválasztása. Az utóbbiakat könyvtártechnikusok végzik. E munkakörök betöltéséhez elegendő a középiskolai végzettség és az alapfokú könyvtártechnikusi tanfolyam. Mivel a nappali tagozatos iskolarendszerű szakképzés sem bocsát kellő számú szakembert a könyvtárak rendelkezésére, az intézet kénytelen vállalni — időnként erőn felül is — a munka melletti szakkép117
