A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Remete László: Elfeledett kéziratos források Szabó Ervin munkásmozgalmi és könyvtárosi tevékenységéhez
Ez a levél új oldalról világítja meg Szabó Ervin könyvtárosi pályakezdését. Tudjuk, hogy tevékenységének első állomása az Országgyűlési Könyvtár volt, ahol 1899 októberétől 1900 februárjáig gyakornoskodott. Erről Csendes Katalin írt részletesebben „Szabó Ervin a képviselőház könyvtárában” címen a Könyvtáros c. folyóirat 1968 szeptemberi számában. Szabó Ervin a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Könyvtárához való alkalmazásával Varró István foglalkozott igen részletesen Kanadából küldött és a Magyar Könyvszemle 1960-as évfolyamában megjelent terjedelmes emlékezésében. Szerinte Szabó Ervint Pulszky Ágost jogászprofesszor ajánlotta be a Kamara Könyvtárába. Pulszky mint képviselő gyakran találkozott a szabadelvű körben Lánczyval, aki ugyancsak képviselő volt. Lánczv ekkoriban vette programba a Kamara gyökeres modernizálását, nagy áldozattal az Alkotmány u. 12. alatt ma is álló fényes palota építését szervezte meg. Varró szerint Pulszky fokozatosan barátkoztatta meg Lánczyt az elavult kamarai könyvtár reformjának gondolatával is, ezután hozakodott elő egyik legkedvesebb, kitűnő tanítványa, Szabó Ervin alkalmaztatásával. Fejérpataky fenti levelének ismeretében némileg módosul a kép. Eejérpataky könyvtári szakkérdésekben nagyobb tekintély lehetett a gyakorlatias gondolkodású bank-ember előtt, mint a jogtudósnak és szociológusnak kiváló Pulszky. Nincs kizárva, hogy Fejérpataky értesült Szabó Ervinnek az Országgyűlési Könyvtárban folytatott gyakornokosko- dása eredményeiről. Csendes Katalin említett cikkéből tudjuk, hogy az Országgyűlési Könyvtár igazgatója Küffler Béla kiválóan minősítette Szabó Ervint, megállapítva róla, hogy „szorgalommal és kiváló hozzáértéssel tesz a könyvtárban szolgálatot”. Ezen túlmenően Szabó Ervinnek 1900-ban készült ez első elmélyült könyvtártudományi dolgozata „A Porosz könyvtárak lajstromozási rendszere” címen, amely a Magyar Könyvszemlében és különlenyomatban is megjelent. Valószínűleg az iménti tények ismeretében ajánlhatta Fejérpataky jó lelkiismerettel Szabó Ervint Lánczynak. A hagyaték dokumentumai között Wildner Ödönnek, 1903-ban még fővárosi fogalmazónak, ez év szeptember 22-én kelt nyomtatott értesítése vonja magára a figyelmet. A Szabó Ervinnek címzett nyomtatványban eljegyzéséről értesítette őt, amiből arra következtethetünk, hogy már ekkor baráti viszony állt fenn közöttük. Nincs kizárva hogy Wildnernek, mint fontos városi tisztséget betöltő hivatalnoknak része volt Szabó Ervin alkalmaztatásában a főváros első könyvtárosi állására. Említésre érdemes e helyen, hogy e sorok írója nem sokkal az 1969-ben elhunyt Harrer Ferenc halála előtt Szabó Ervinre vonatkozó emlékeiről kérdezősködött tőle. Harrer akkor elmondotta, hogy őt, Óbuda utolsó polgármesterének fiát, valamint Wildner Ödönt, a magasrangú katonatiszt, tábornok fiát Szabó Ervinnel fenntartott barátságuk vonta ki a szélsőséges konzervatív körök befolyása és hasonló szellemű neveltetésük hatása alól és nyerte meg őket a Társadalomtudományi Társaság és a Húszadik Század köré csoportosuló haladó értelmiségi mozgalomnak. A főváros törvényhatósága 1903. jan. 21-i határozatával hívta életre a Főváros1 Könyvtárat és azt egyelőre a Fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatója alá rendelte. A Statisztikai Hivatal igazgatója Körösy József a Fővárosi Közlöny 1903. márc. 1-i számában adta közre a könyvtárhoz szervezett két új státusz pályázati hirdetményét. Ebben egy nagyonis Szabó Ervinre illő jellemzést írt: a leendő könyvtárosnak széleskörű nyelvismeretekkel, szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie és megfelelő terjedelmű irodalmi működést kell felmutatnia, továbbá „a társadalomtudományokban is járatosnak kell lennie”. Körösynek a hirdetmény megjelenése után 10 nappal, 1903. márc. 10-én keltezett és a Párttörténeti Intézet archívumában őrzött, leveléből tudjuk, hogy ekkor már eldöntötte: Szahó Ervint kívánja alkalmazni, ugyanis arra bíztatta, hogy nemsokára megtörténik kinevezése. 1903. december 14-én írta meg Szabó Ervin a városi könyvtári állásához szükséges és különböző kiadványokból ismert terjedelmes önéletrajzát, melynek eredetije most a 72
