A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Remete László: Elfeledett kéziratos források Szabó Ervin munkásmozgalmi és könyvtárosi tevékenységéhez
Kőhalmi hagyatékból előkerült. Curriculum vitae-jében Szabó Ervin kimerítően ismertette addigi könyvtárosi és bibliográfusi tevékenységét, annak igen pozitív nemzetközi visszhangját, felemlítette német, francia, angol és olasz nyelvtudását és azt is, hogy intenzíven foglalkozik a társadalomtudományokkal. De itt sem állt meg, és noha teljesen tisztában volt, amint ezt a Népszavában előzőleg megjelent számos névtelen cikke bizonyítja, hogy a szociáldemokrata pártban kifejtett tevékenysége a legkevésbé sem lehet Ínyére az akkori városvezetőségnek, mégis felemlítette a történelmi materializmusról publikált írását, valamint az osztályharcok elméletéről programba vett nagyobb munkáját. Nehezen hihető, hogy a gyakorlatias Körösy, noha politikával nem, legfeljebb tudománypolitikával foglalkozott élete során, ne tudta volna, hogy Szabó Ervin meggyőződéses és igen aktív szocialista. Alábbi Szabó Ervinhez intézett leveléből inkább az derül ki, hogy eredetileg ennek tudatában kívánta Szabó Ervint mint kitűnő szakembert alkalmaztatni, azonban valahonnan, feltehetően a főváros reakciós politikusai részéről nyomatékos figyelmeztetést kapott: vigyázzon mert egy szélsőséges agitátort akar a várossal felvétetni. Ilyen előzmények játszhattak szerepet a következő levél megírásánál: Budapest, 1904. február 12. „Tisztelt Uram! Abból az alkalomból, hogy a fővárosi könyvtárosi állás betöltéséről javaslatot kell tennem, s a folyamodók közt Önt szándékozom mint legilletékesebbet javaslatba hozni, nem lehet teljesen szemet hunynom azon, más oldalról is ezen ajánlás ellen felhozott érv előtt, hogy Ön irodalmi működésével a társadalmi tudományokban határozott szint vallott, még pedig híve azon szocialisztikus felfogásnak, mely az egész mai társadalmi rendet elhibázottnak tekinti, s mely teljes erővel törekszik annak minden ágában való átváltoztatásán, a mi pedig a szocialista pártok elismert programmjai szerint csakis az egész jelenlegi társadalmi rend feldöntésével volna lehetséges. Tőlem, ki a gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás jogát annyiszor és oly gyakran az uralkodó áramlat ellen vettem igénybe, természetesen nagyon is távol áll az a felfogás, hogy valaki tudományos nézete kifejtésében akadályoztassák. Azonban nem kell külön kifejtenem, mily nagy különbség létezik egyrészt az elméleti kutatás, azaz a tudományos működés, másrészt a társadalmi átalakulásoknak gyakorlati propagatiója az érdekelt tömegek tettre indítása közt. Ismervén az Ön eddigi nyilvános működését, a magam részéről meg vagyok győződve, hogy Ön tisztán a tudomány embere, csakis elméleti munkálatai által törekszik a társadalmi és politikai felfogások haladásában és tisztulásában részt venni és nincs szándékában oly szerepet vállalni, mint ez a szocialista pártok politikai vezéreinek nemcsak joga, hanem kötelessége is. Nehogy azonban engem az a vád érhessen, mintha egy kiváló fővárosi hivatal betöltésénél kellő körültekintést nem gyakoroltam volna, szívesen venném, ha ebbeli feltevéseimet személyes nyilatkozatával megerősítené. Kiváló tisztelettel Dr. Körösy József igazgató.” A levélből első olvasásra is kivehető, hogy Körösy szinte szájába rágta Szabó Ervinnek, a maga részéről feltétlenül alkalmazni akarja, de mivel intették őt valamilyen formában, nyilatkozatot kell kérnie, melyben Szabó Ervin kijelenti, hogy szocialista nézetei terjesztésére a könyvtárat nem fogja felhasználni. Szabó Ervin hasonló virágnyelven adta meg válaszát, amelynek a Kőhalmi hagyatékban csak az eredeti fogalmazványa maradt meg a befejező formalitások nélkül: 73
