A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Remete László: Elfeledett kéziratos források Szabó Ervin munkásmozgalmi és könyvtárosi tevékenységéhez
De értem Kunfi helyzetét, aki ugyané szempontból szívesen leadta volna, de . . . Cikked mellékelve küldöm vissza. Most meg arra kérlek, hogy a Balkán államok közgazdasági, politikai viszonyairól, Ausztria —Magyarország Balkán politikájának bibliográfiáját — írd meg — hol szerezhetném meg. írtam Vágónak — tudakolja meg tőled, mert nem akartalak írással terhelni, de mivel ő nem felelt, kénytelen vagvok téged felkérni. Ölel a sértetlen szeretettel Tarczai” Tarczai válasza egyfelől azt tükrözi, hogy az 1900-as évek első felében Szabó Ervin által benne is kifejlesztett kritikai szellem nem hamvadt el, e tekintetben változatlanul Szabó Ervin fegyverbarátjának tartotta magát, másfelől, hogy egyértelműen elhatárolta saját szociáldemokrata ellenzékiségét Szabó Ervin szindikalizmusától. Első mesterének minősítette ugyan Szabó Ervint, mégis kategorikusan elutasította, hogy e téren hozzá csatlakozzon. Mai szemmel nézve akkori ideológiai vitájukban Tarczainak kell igazat adnunk. Ugyanakkor jellemző, hogy a szociáldemokrata pártban aktív Tarczai taktikai okokból helytelenítette, hogy Szabó Ervinnel, akinek a párt feletti bírálatával egyetértett, nyílt fórumon vitatkozzanak, de teljes bizalommal tárta fel nézeteit e magánlevelében. Elítélőleg szólva arról, hogy a párt ,,a Burg bevételét” tekinti a legjobb programnak, lényegében a szociáldemokrata vezetőség választójogi taktikájáról mondott bírálatot. A párt- vezetőség, mint ismeretes, az uralkodó 1905-ös választójogi reform-ígéretében bízva még 1908-ban is a bécsi udvar megnyerésében reménykedett. Még mindig bízott benne, hogy legfőbb célkitűzését, a választójog kiterjesztését így is elérheti, noha a dinasztia és az 1906-ban kormányrúdhoz engedett magyar függetlenségiek közötti háborúság már végétért, Bécsnek a függetlenségiekkel folytatott párharcához már nem volt szüksége a szociáldemokrata pártra. — A cikkben a pártra „veszedelmes” értelmiségiként jelzett K. Marcell bizonyára a Vázsonyi Vilmos féle kispolgári demokrata párt és a szociáldemokrata párt vizein egyformán evező Kadosa Marcell ügyvéd, a Népszava egyik tárcaírója volt. 2. Könyvtári vonatkozású levelek A dokumentumok egy része, szám szerint 15 levél, illetve üdvözlő kártya Szabó Ervin könyvtárosi pályafutása és a Fővárosi Könyvtár múltja eddig ismeretlen mozzanatainak megismeréséhez segít. Sorrendben az első Fejérpataky László következő levele Lánczy Leóhoz, a századvégszázadelő egyik legismertebb pénzmágnásához, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökéhez: Budapesten, 1900. febr. 12. „Nagyságos Uram! Szabó Ervin képviselőházi könyvtári gyakornok urat, kinek könyvtári és bibliográfiai ismeretei, kiváló búzgósága és könyvtári szolgálatra való rátermettsége előttem teljesen ismeretesek, a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál betöltendő könyvtárnoki állásra bátor vagyok Nagyságod figyelmébe a legmelegebben ajánlani. Fogadja Nagyságod igaz tiszteleten őszinte nyilvánítását. Fejérpataky László egyetemi tanár, múzeumi és könyvtári orsz. felügyelő” 71
