A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973

Remete László: Elfeledett kéziratos források Szabó Ervin munkásmozgalmi és könyvtárosi tevékenységéhez

róla, hogy valóban A Munka Szemléje adjon helyet az ugyanott publikált íráshoz kapcsolódó reflexiónak. Szabó Ervin eljárásából mindenesetre azt következtethetjük, hogy a Szemle szerkesztőjét, Diner Dénes Józsefet valamilyen okból nem akarta igénybe venni, noha elsősorban hozzá kellett volna fordulnia ilyen ügyben. De az sem lehetetlen, hogy Szabó Ervin lemondott cikke publikálásáról és végül csupán a címzettnek, Tarczainak kívánta kommentár nélkül tudomására hozni ellenvéleményét.

Tény az, hogy Tarczai a következő levél kíséretében juttatta vissza Szabó Ervinnek a kéziratot:

„Kedves Ervin!

Mikor megláttam írásod a borítékon, meglehetős izgalom fogott el. Mi indíthat téged arra, aki tartózkodói az írástól, hogy nekem levelet írj.

Legnagyobb meglepetésemre egy le nem közölt cikket találok benne. És pláne a cikk megírására én adtam okot. Én — aki csekély tudásomnak legnagyobb részét neked köszönöm, aki a te tanácsaid és útbaigazításaid alatt tanultam meg a magam lábán járni — mindig félek, ha veled szembe kerülök, mert aggódom ama benső, elvtársi és baráti viszony miatt, amelybe hozzád jutottam. Nem szeretném, ha az elvi és taktikai differenciák érezhetővé válnának közöttünk nemcsak a fórumon, hanem másutt is.

Mindenesetre kellemesebb és megnyugtatóbb volna, ha együtt haladhatnék, viszont senki mástól nem követelheti meggyőződésének feladását.

Cikkem tendenciáját, amelyre válaszolsz, nem kell ismertetnem. Olvastad — tehát tudod. Mégis csak félreértések kikerülése végett kénytelen vagyok megemlíteni, hogy az anarcho-szocializmust csak mellékesen érintettem és érdemben nem írtam róla. Az intel- lektuellekről meg azért írtam, hogy p. v.-nek [pártvezetőségnek] odadörgöljem az int ellek - tuellek megbízhatatlanságát, amelyet normális viszonyok között, amikor nem használják fel az ellenzéki mozgalom letörésére — azt hiszem — magad is vallasz. Szükségesnek tartottam ezt azért, mert most ismételten nagy intellektuell járás van. A p. v. (pártvezetőség) K. Marcell féle alakokat szerződtet párttagoknak, akik kész veszedelmei a pártnak. Ezt a nézetet ki is fejtettem cikkemben. Mérséklettel írtam, nehogy személyi veszekedést idézzen elő.

Nem írtam a diákokról, hogy anarchisták, hanem csak egy részük az. És ez valóban igy is van.]

Egy szóval sem állítom cikkemben, hogy az anarcho-szocializmust diákok csinálták vagy csinálják.

Én az anarcho-szocializmust, mindamellett, hogy magam is hajlottam felé, nem tartom másnak, mint kispolgári törekvésnek.

Módosult kiadása — ne vedd rossz néven — Bakunin forradalmiságának.

Kérlek add le írásod a M. [unka] Szemléjében és adj ezzel nekem alkalmat, hogy ezt bővebben kifejthessem. Ne gondold azonban azt, hogy mivel ellentétben állok az anarcho- szocializmusnak, [sic!] lelkesedni tudok a párt taktikájáért. Valóban nem Ízlik sehogysem az én szocialista felfogásomnak az, hogy a Burg bevétele a legfőbb pártprogram és párttevékenység. Nem tudok én szociáldemokrata létemre se belenyugodni abba az auto- kratizmusba, ami a pártban uralkodik. Nálad a kettő egybe esik, én anarcho-szocializmus nélkül tartom szükségesnek a párt megtisztítását, mert lehetségesnek is tartom.

Meg vagyok győződve — ha évekkel előbb, vagy akár most belekerülnél a pártmozgalom vezetésébe, feltétlen módosulna sok tekintetben a nézeted.

Cikked mellőzése rosszul esik. Nem tartom helyesnek, ha szindikalista cikkek jelennek meg — de a jelen esetben abból a szempontból bírálom el a dolgot, hogy egyénileg kerestél annyi érdemet a pártban, hogy még elméleti ellenvetéseid is megjelenhessenek a párt lapban. És azért esik rosszul — mert ezáltal folyton nagyobb lesz az űr közted és a párt között.

70