A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Kerekes Pálné: Olvasásvizsgálatok a gyermekkönyvtárakban
OLVASÁS VIZSGÄLVTO К А ( 1 YE RM EKKÖNYVTÁ KARBAN Az olvasás jelentősége az ifjúkorban A könyvek szerepe, az azokban való tájékozódás képességének megszerzése, az olvasási kultúra kialakítása már gyermekkorban kezdődik. Goethe így emlékezik gyermekkorára: „Azelőtt még nem szerveztek külön ifjúsági könyvtárat. ... de gyakorta végiglapoztuk a nagy folio Bibliát, Merian rézmetszeteivel illusztrálva; Gottfried krónikája. . . a világtörténelem érdekesebb eseményeiről tájékoztatott; . . .hamarosan megismerkedtem Ovidius Metamorphoses-ével és annak kivált első könyveit tanulmányoztam, ifjú elmém csakhamar megtelt képekkel és eseményekkel, csodálatos és jelentékeny alakokkal, históriákkal, így sohasem unatkozhattam, mert állandóan azzal foglalkoztam, hogy az így szerzett tudást feldolgozzam, ismételjem, újjáalakítsam.”1 Goethe ebben a pár sorban tulajdonképpen megfogalmazta a modern olvasószolgálat egyik fontos követelményét is, mely az új ismeretek megszerzését a tudás újjáalakítását, a korszerűség szintjén tartását jelenti. A gyermekkönyvtárak fontos láncszemet alkotnak a felnövekvő nemzedék nevelését megvalósító intézmények rendszerében. Az olvasás készsége, a könyvek tudatos kiválasztásának, használatának, megértésének és értékelésének módja már az iskolai években kezd kialakulni. Azonban a gyermek olvasóvá válásához nem elégséges az iskola oktató-nevelő munkája. Ebben legfontosabb segítőtársa a könyvtár, amikor a könyvet, az élő szót és a szemléltető propaganda eszközeit felhasználva eligazítja a gyermeket, hogy sokoldalú ismeretekre tegyen szert és használni tudja a könyvet. Ebből következik, hogy a könyvtári munka egyik legfontosabb része az olvasószolgálat, ez a gerince a könyvtári munka egészének. A könyvtárban a gyermek ,,. . .szuverén módon dönt afelől, hogy melyik folyóiratot veszi kézbe, melyik könyvet kölcsönzi ki, melyik foglalkozásra jár rendszeresen. A jó könyvtárosok erősítik benne ezt az érzést: nem adnak fel leckét, de beszélgetnek vele az olvasott könyvről, véleményét várják; nem keresnek ki semmit sem helyette, hanem rávezetik a keresett könyvhöz vagy ismerethez vivő útra. . . a gyermek életszükségletévé kell tenni a könyvtárba járást.”1 2 A kötetlen foglalkozások, az önművelésre rendkívül alkalmas egyéni kedvtelés összekapcsolása a rendszeres ismeretszerzéssel igen sok lehetőséget nyújt a könyvtárosnak arra, hogy olvasóit sokrétű tájékozódásra nevelje. Tudásukat állandóan bővíthetik, ismereteiket a korszerűség szintjén tarthatják a kézikönyvek, a folyóiratok és a könyvtár egyéb szolgáltatásai segítségével. Számtalan felmérés, vizsgálódás igazolja, hogy az olvasás szokását, méginkább a könyvek munkaeszközként való felismerését és alkalmazását azoknál tapasztaljuk, akik már tizennégy éves koruk előtt váltak rendszeres olvasóvá. A könyv azonban nemcsak az ismeretek tárháza, hanem az öröm forrása is. A könyvekben való tájékozódással a gyermek nemcsak az ismeretszerzés képességét sajátítja el, 1 Goethe: Költészet és valóság. Bp. 1965, M. Helikon. 34. 1. 2 Kisfaludi Sándor: A könyvtárban. = Magyar Hírlap. 1972. április 23. 12. 1. 220
